Mindegy, ki és miért fogadta el annak idején a Qashqai nevet. A szakmán kívül senki le nem írja, senki nem bajlódik a fura betűsorrenddel. Skatulyázásán, városi crossoverségén, létjogosultságán is eltöprenghetnénk, de minek - a lényeg, hogy a többségnek bejön. Divatos, emelt padlójú álterepjáró, szabadidő-autó kell a népnek viszonylag olcsón és gazdag felszereltséggel - márpedig a Káskáj ilyen. A Nissan jókor jött ki vele, épp a válság előtt, szerencsésen.

Viszonylag olcsó (alapára 1.6 literes benzinmotorral, ötszemélyesen 5,1 millió forint), felszereltsége is rendben (széria pl. a menetstabilizáló vagy a klíma), csupán a friss koreai konkurensek kínálnak alá. Tesztalanyunk bezzeg Káskáj+2 három üléssorral, kétliteres benzinmotorral (140 LE), összkerékhajtással (felára 650 ezer Ft, kapcsolható, különben az első tengelyre jut a kraft) és csúcsfelszereltséggel (xenon, bőr, navi, kulcs a zsebben, tolatókamera, Bose hifi), 8 milliót meghaladó árral.

Amúgy a kiscsaládosnál 20, tengelytávban 13 centivel hosszabb nagycsaládos +2 változatok mindegyike alapból panorámatetős. Kár, hogy a harmadik sor csak gyerekeknek kényelmes, illetve az is kár, hogy a tető nem nyitható. Ha a pótszékekre nincs jelentkező, 450 literes a csomagtartó. A középső ülések sínen tologathatóak, támlájuk dőlésszöge állítható.

Az első két sorban tágas és kényelmes kocsit vezetni nem nagy élmény (túl magas az üléspozíció, lágy a futómű, indirekt a kormány, alacsony fordulaton lusta a motor), cserébe komfortos a rugózás, sztrádatempóig csendes az utastér, pontosan kapcsolható a hatfokozatú váltó. A gyár által ígért 8,4-es értéket megközelítve 9 literes átlagfogyasztást mértünk ráérős üzemmódban, terheletlenül.

A Káskáj semmiben sem kiemelkedő, mégis jó ár/érték arányú autó (nem feltétlen a Nissan érdeme, de a piac kritikája) az első két sorban sok hellyel, könnyű vezethetőséggel és kompaktos fenntartási költségekkel. Nem a legfényesebb minőségi összhatással. Pluszkettőt az vegyen, aki sok srácot fuvarozgat, kétliteres benzinmotorral pedig az válassza, aki összkerékhajtást is igényel. Utóbbinak és egy nyomatékos dízelnek is csúnya a felára.

No, észérv ide vagy oda, Európában nyomatékos - és takarékos - dízelt akar apraja-nagyja. Egy behemót SUV-ba mindenképp. Márpedig a Murano korábban csak szomjas benzinessel kellette magát (más kérdés, hogy parádés, V6-os blokkal és CVT fokozatmentes váltóval). S lett lészen dízel Murano (2.5 dCi 190 LE, 450 Nm) - orrába azt a motort csavarozták, ami a Navarában is munkálkodik. Azt a négyhengerest.

Miért nem az inkább illő V6-ost? A Pathfinder vagy a Nissan-prémium Infiniti több típusa is megkapta a háromezrest, szegény Murano(-tulaj)nak meg csak a kisebbik jutott. Biztosan azért is, mert így versenyképesebb az ár (az indulója 13,3 millió forint, gazdagon extrázva 15,2 már kamerákkal, csúcshifivel, dupla napfénytetővel, navigációval, külön elektromotorokkal mozgatható mindennel).

 

Fotók, műszaki adatok és Murano-teszt a képre kattintva!

És zölden-flottailag is vállalhatóbb a 8 literes fogyasztás meg a 210 g/km-es CO2-kibocsátás. Nálunk mondjuk 11-nél nem ment lejjebb, de nem is ez volt vele a legnagyobb problémánk (hiszen nagy, nehéz, összkerekes és automata), hanem a hangja. Hidegen és padlógáznál csúnyán kerepelő, teherautós, illúzió-romboló. Dinamikája sem az a várt, letaglózó - beszédes a 10,5 mp-es 100-as sprintadat.

Ha nem sietünk, csak hömpölygünk a Muranóval, máris kellemesebb: halk, rugózása remek, kényelme parádés. Óriási, süppedős bőrfotelek, a korábbi változathoz képest jobb anyagok, DVD-monitor a plafonból (üvegtetővel nem párosítható), parkolásnál, szűk helyeken lavírozánál nem csak tolató-, de oldalkamera is segít, a hatfokozatú automata puhán kapcsolgat, gombnyomásra nyílik-csukódik az ötödik ajtó, bukik-emelkedik a hátsó üléssor.

Kicsi egyébként a csomagtartó (kb. 400 literes), jó sokat kell tekergetni a kormányt, minimális az ülés oldaltartása, komoly a karosszéria dőlése - mindazonáltal szerethető a Murano egyedi megjelenése, kényelme, felszereltsége miatt. Ára sem rossz a német prémium szabadidő-autókért kért összegek tükrében.

De akkor is kapufa - gól valószínűleg V6-os dízellel, jobb üléssel, közvetlenebb kormánnyal, gyorsabb váltóval, feszesebb futóművel, élvezetesebb vezethetőséggel, még prémiumosabb utastérrel lenne. A Qashqai-féle lövés is a lécen csattan, ahonnan befelé szintén minőségibb anyaghasználattal, takarékosabb és élénkebb motorral pattanna a labda.