Nagy tábla hirdeti a Marczibányi téri egykori lőtér kapuján, hogy új szerephez jutott az ingatlan: óránként 150 forintért lehet parkolni a telken. Az autók sora mögött azonban lehangoló látvány tárul elénk: a lőtér műemléki védettségű épülete pusztulóban, sok helyen hullik a vakolat, az egykor szebb időket látott kertben a padokból csak a betonkeret maradt, ha akarna sem tudna leülni az erre járó. De nem is igen jön ide senki, hiszen az épület évek óta elhanyagolt, üresen áll.

Egy másik tábla arra hívja fel a járókelők figyelmét, hogy a műemlék épületegyüttes azért van ilyen keserves állapotban, mert egy Zöld Nyíl nevű civilszervezet 2008-ban bíróságon támadta meg az építési engedélyt, így a tervezett beruházásokat nem tudják elkezdeni. Ezért 2010 tavaszától romkocsma üzemel majd a területen.

Az ingatlan körüli vitás ügyek nem új keletűek, a terület a rendszerváltás óta többször is tulajdonost váltott. A lőtér a múlt század közepétől sportlövészeti célokat szolgált. 1990-ben a Magyar Honvédelmi Szövetség megszűnésével a Budapesti Polgári Lövész Egyesület visszakapta ingatlanát, a megnyirbált állami támogatás azonban a működésképtelenség szélére sodorta a társaságot, amely több tízmilliós adósságot is felhalmozott.

1992 végén jött a "megmentő", az 1998-ban a Margit utcában lelőtt Fenyő János médiamágnás személyében, aki azzal az ötlettel állt elő, hogy a lövészegyesület és az ő cége, a Vico Rt. hozzon létre egy európai színvonalú sport-, szabadidő- és kulturális központot. Így született meg a Marczibányi Rt., amelybe a lőteret 600 millió forintos, a Törökvész úti (2192 négyzetméteres) Vico-székházat 650 millió forintos értéken számították be. A lövészegyesület azonban csak 9,7, míg a Vico 90,3 százalékos tulajdoni hányadot kapott. Hosszú, szövevényes, több céget érintő ügyleten át, számos peres eljárást követően a Vico lett a lőtér gazdája. A lövészegyesület tagjai úgy érezték, hogy átverték őket, Fenyő pedig aprópénzen jutott hozzá az értékes ingatlanhoz.

Fenyő János terveit lakossági fórumokon erősen támadták, különösen mert a Vico Törökvész úti székházának emelete is engedély nélkül épült, így a környék lakói arra számítottak, hogy Fenyő semmibe veszi a helyi szabályozási tervet, a beépíthetőségi határokat (a telek tizenöt, terepszint alatt huszonöt százalékban építhető be, ráadásul legkevesebb hatvanöt százalékának zöldfelületnek kell maradnia), és a kultúrcentrum helyett lakópark épül a területen. Ez Fenyő halálával meghiúsult, majd 1999-ben az akkor fideszes többségű II. kerületi önkormányzat elővásárlási jogával élve, 431 millió forintért megvette az ingatlant a Vicótól. Az épület évekig üresen állt, 2006-ban pedig az MSZP-s Horváth Csaba polgármestersége idején a lőtér eladása mellett döntöttek. Azzal érveltek, hogy az önkormányzatnak csak kiadása van vele (2004 és 2006 között 18 millió forintot fizettek az őrzésére), felújításra nem futja. Egy évnyi egyeztetés után, kétfordulós pályázattal, a képviselő-testület egyhangú döntésével fogadták el a Haris Kereskedőház Kft. ajánlatát.

A cég a rendezvényszervezőként induló, majd hazai és spanyolországi ingatlanforgalmazással foglalkozó, a száz leggazdagabb magyar között számon tartott Haris György és felesége tulajdonában van. A cég százötven-kétszáz fős, koncertek, esküvők, konferenciák befogadására alkalmas, exkluzív rendezvényközpontot tervez a műemlék épületbe, melynek oda nem illő toldalék épületeit (ezeket főként a szocialista érában ragasztottak az eredeti épülethez) már tavalyelőtt el is bontották. A tervek szerint a műemlék épületben egy házasságkötő terem és egy kis, nyolc-tíz asztalos, alig negyven fő befogadására alkalmas, csúcskategóriás étterem lesz.

A műemlék épület mögötti új épületrészek közé tartozik majd egy kávézó és terasz, a fejlesztések jelentős része azonban terepszint alatt kap helyet: így a kétszáz négyzetméter alapterületű étterem és a parkoló is.

Az engedélyezésre benyújtott tervek szerint a telek domboldali részére épül egy tizennyolc lakásból álló, felső kategóriás apartmanhotel wellnessközponttal, úszómedencével.

Az építési hatóság - mely az épület műemlék jellege miatt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) - megadta az építési engedélyt, amit azonban a Zöld Nyíl Egyesület 2008-ban megfellebbezett. A másodfokon eljáró hatóság (az örökségvédelmi hivatal központi szerve) jóváhagyta az első fok döntését, azonban a Zöld Nyíl a másodfokú hatóság döntését bíróságon támadta meg, a bíróság pedig felfüggesztette az építési engedélyt.

A civilek nehezményezik, hogy nem született kellő alaposságú környezeti hatástanulmány, így nem látják biztosítottnak, hogy a környezeti hatások, így a zaj, a forgalom okozta kipufogó gázok határértéken belül maradnak.

A peres ügyben a KÖH oldalán beavatkozóként természetesen a Haris Kft.-t találjuk, de a civilszervezet oldalán is új szereplő lépett fel tavaly szeptemberben: a Budapesti Polgári Lövész Egyesület. Tagjai a lőtérfunkciót szeretnék visszakapni, arra hivatkozva, hogy a 2002-es választásokat követően a kerületi vezetés ígéretet tett az ingatlan sportcélú hasznosítására. Állításuk szerint akkor a sportminisztérium 500 millió forintot ígért fedett lőtér kialakítására...

Az ingatlan jövőjét meghatározó per két éve húzódik, most a bírósági szakértő által készített környezeti hatástanulmány eredményére várnak a felek.

A romkocsmával kapcsolatos felirat ellenére Balaton Balázs, a II. kerületi önkormányzat sajtóreferense a Budai Látképnek azt állítja: Haris lemondott a romkocsma ötletéről, s ezzel az önkormányzat is egyetért.

De hogy végül mi lesz a területen és mikor kezdődik az építkezés, azt egyelőre nem tudta megmondani.


Bálterem és borospince

"Hazádat és királyodat védeni tanuld itt" - állt egykor a Marczibányi téri lövőház falán. A Hofhauser Antal által tervezett épületet 1885-ben a Budai Polgári Lövész Társaság (később Budapesti Polgári Lövészegylet) építtette.

A török hódoltság idején még a városi önvédelmet szolgálta a polgárőrség, de a vész elmúltával átalakult céllövő egyesületté. A Margit körút és a Bakfark Bálint utca sarkán 1717-től állt egy fából épült lövőház, melynek helyére 1826-ban épült a ma is látható klasszicista épület. A céllövő egyesületben való részvétel idővel a polgári társasági élet részévé vált, minden polgárnak 1849-ig kötelező volt egy aranyat befizetni a céllövölde pénztárába. A szabadságharc leverése után a fegyvereket elkobozták, az épület a Kincstár tulajdonába került. 1861-től indult újra az egyesületi élet új, rózsadombi helyszínen.

Az egykori Leitner-féle téglagyár agyagbányájának helyén épült lőteret és a lövőházat úgy tervezték, hogy díjlövészetek, táncestek és bálok megtartására is alkalmas legyen, hiszen építésekor a lövészet már a társasági elit összejöveteleire is alkalmat adott. A Budai Lövőház vezető politikusok klubjaként is üzemelt, a szalonban vitaesteket is tartottak. A Budai Lövészegyletnek olyan személyiségek voltak ekkor tagjai, mint József főherceg, idősebb Andrássy Gyula korábbi miniszterelnök és osztrák-magyar külügyminiszter, gróf Karácsonyi Guidó császári és királyi kamarás, Darányi Ignác későbbi földművelésügyi miniszter. A lövőházban a töltőterem, lövőcsarnok, öltözőszobák mellett bálterem, étterem, szobák, konyhák, kamrák, borospince is helyet kapott. 1925-ben az étterem mellé fedett teraszt is építettek, a kertvendéglő a budaiak kedvelt szórakozóhelyévé vált. Az épületet később többször bővítették és átalakították.

1951-től a Magyar Szabadságharcos Szövetség, később a Magyar Honvédelmi Szövetség működtette a lőteret, ekkor már csak a sportlövészetre volt lehetőség, s csupán egy kisebb mozi működött még az épületben.