"Már eddig is az unióhoz voltunk kötve, de nem volt beleszólásunk a dolgok menetébe" - vélekedik a Heti Válasznak a reykjavíki Arnor, aki örül az EU-csatlakozás perspektívájának. A grafikusként dolgozó férfi szerint az uniós tagállamok számos tapasztalattal rendelkeznek, amelyeket Izland is átvehetne. Egy Izlandon élő amerikai, Kelly Baumann viszont az emberek megosztottságáról beszél lapunknak: szerinte a helyiek egy része a szuverenitás híve, másoknak viszont elegük van az elszigeteltségből fakadó bizonytalanságból. Rut Magnúsdóttir cégtulajdonos a válság utáni társadalmi újjászületést tartja legfontosabbnak. Szerinte "a válság helyre tette az emberek gondolkodását. A kezdő vállalkozók elkerülik a bankokat, helyette inkább a kormány segítségét veszik igénybe. Kevés forrásból kreatívabban gazdálkodnunk" - mondja.

Izland régóta hullámvasúton ül: a kétezres évek közepén robogott a gazdaság, a pénzügyi liberalizáció nyomán viszont egyre bizonytalanabb ügyletekbe vágtak a helyi bankok. Gyorsan nőtt a fogyasztás, ami a megtakarítások felélésével és a megugró import miatt óriási külkereskedelmi mérleghiánnyal járt. A krízis akkor tört ki, amikor kiderült: a bankok nem tudják visszafizetni adósságaikat, ami az ország GDP-jének hatszorosára rúgott. Bedőlt az izlandi korona, államosították a három legnagyobb bankot, de az állam vonakodott átvállalni a bebukott pénzintézetek külföldi partnereivel szemben fennálló adósságot. Soha nem látott társadalmi feszültség alakult ki, megugrott a munkanélküliség, s rendszeressé váltak a tüntetések. A gazdasági bűnügyek gyanúja miatt pedig eljárások indultak vezető üzletemberek ellen. Az ország a nemzetközi mentőövekért nyúlt: elindult a tapogatózás az uniós tagság és a pénzügyi segítség felé. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2008 végén 2,1 milliárd eurós segélyről kötött megállapodást Izlanddal. A szerződés egyik feltétele - a pénzügyi szolgáltatók külföldi ügyfeleinek kártalanítása - azonban vitákat váltott ki. Hiába fogadta el az izlandi parlament a külföldiek kártalanítását, előbb az államfő, majd egy népszavazás megvétózta a döntést. A közvélemény szerint ugyanis az IMF sarokba szorította az országot. Az IMF és az érintett országok tiltakoztak, veszélybe került az uniós csatlakozás és az ország finanszírozása. Bár a közvélemény kezdetben támogatta a kormány integrációs törekvéseit, a csatlakozással járó kötelezettségek felismerése hamar lehűtötte a lelkesedést.

Az elmúlt évek tanulsága Arnor szerint éppen az, hogy a korábban a nagy világot lenéző, sikerittas izlandiak megtapasztalták sebezhetőségüket, aminek tudatában a jövőben reálisabban mérhetik fel lehetőségeiket. A kiszolgáltatottság felismerése persze rontotta a szigetországiak hangulatát: egy éve még az uniós csatlakozás mellett voltak többen, mára azonban az izlandiak többsége inkább a belépési kérelem visszavonását sürgeti.

Izland mindenesetre biztosra menne: az Európai Unióban is szeretné saját kézben tartani a halászati ágazatot, és több más területen sem akar engedni szuverenitásából. "Aggódom az EU-tagság támogatottságának hiánya miatt" - jelentette ki Štefan Füle bővítési biztos. Az unió igyekszik megnyugtatni a kedélyeket, bár nincs könnyű helyzetben: egy, a csatlakozás kérdésében megosztott országgal, annak a közvélemény és Európa között őrlődő kormányzatával kell folytatnia a tárgyalásokat.