Az euró elleni spekulációba kezdett több vezető fedezeti alap, köztük Soros György üzletember cége. A The Wall Street Journal szerint az alapok az euró további jelentős gyengülésére számítanak, és azt sem zárják ki, hogy egy dollárt ér majd egy euró. A támadásnak az ad pikantériát, hogy néhány nappal korábban Soros maga jelezte a Financial Timesban, hogy a görög válság csak a kezdet: az európai közös valuta ennél még nagyobb próbatétel elé néz. Szerinte széteshet az euróövezet, és az euró jövője akkor is bizonytalan marad, ha az EU-nak sikerül megmenteni Görögországot. Az üzletember úgy véli, a stabilitáshoz közös monetáris politikára és pénzügyminisztériumra lenne szükség. De kellene egy Európai Valutaalap is arra az esetre, ha a legújabb pénzügyi válságban valamelyik eurózóna-tagállam fizetésképtelenné válna. A maastrichti szerződés ugyanis nem ad lehetőséget arra, hogy adósság visszafizetésére kölcsönt nyújtsanak az unió valamely tagállamának.

A problémák és az euró elleni spekulációk miatt nem hivatalosan már az is felvetődött, hogy jó lenne, ha az euró válságáért felelős Görögország - és a szintén nehéz helyzetben lévő Portugália, Spanyol- és Olaszország - elhagyná az eurózónát. Ennek azonban kevés a realitása, a nemzeti valuta visszaállítása ugyanis csak az unióból való távozással együtt történhet meg. A lisszaboni szerződés értelmében viszont aki egyszer belépett az EU-ba, azt kizárni már nem lehet. Legfeljebb önként dönthet a távozás mellett. Erre az esetre a lisszaboni szerződés a kilépési szándék bejelentésétől kezdődően kétéves időszakot irányoz elő, amely alatt tárgyalásokat lehet folytatni a távozás körülményeiről, lezárni a még érvényben lévő szerződéseket.

Mindeddig egyetlen bajban lévő mediterrán állam sem jelezte, hogy kilépne a közösségi keretekből, és a Standard & Poor's hitelminősítő intézet is úgy látja, ez nem is valószínű. "Nem csoda: a kilépés megoldana néhány problémát, de még többet hozna a felszínre" - mondja lapunknak Jankovics László, a Költségvetési Tanács fiskális elemzésekért felelős igazgatója. A monetáris unióból való távozás esetén nemzeti valutában újra kell építeni a nyugdíj, a fizetések és a társadalombiztosítás rendszerét, de a magánszférára is óriási terheket róna a nemzetközi szerződések felülvizsgálata. Egy ilyen lépés menedzselése még egy jól működő gazdaságban is komoly nehézségeket okozna, válsághelyzetben pedig gyakorlatilag kivitelezhetetlen.

Görögország esetében például a drachma átváltási árfolyamát sem lenne könnyű meghatározni. Ha a belépéskori árfolyamon állítanák vissza, az spekulációs rohamot indítana a drachma ellen, és csak idő kérdése lenne a 20-30 százalékos leértékelődés. Ha viszont leértékeléssel kezdenének, akkor a bruttó nemzeti össztermék jelenlegi 120 százalékáról akár 180 százalékra nőne az államadósság, megugranának a háztartások, a vállalatok adóterhei, és elszabadulna az infláció.

"Egy gazdasági bajok között az unióból kilépő ország maga írná alá a csődjét" - mondja Jankovics, hozzátéve: az pedig ellentétes lenne az európai szolidaritási normákkal, hogy a tagországok a kilépésre kényszerítsék a renitenseket. Az unió egyetlen fegyvere a sorozatosan szabályt szegők ellen a kohéziós és strukturális alapokból való juttatások felfüggesztése. Erre azonban eddig nem akadt példa.