Gyakran hangzanak el az oktatási reformmal kapcsolatos vitákban benyomásokon, régi beidegződéseken alapuló érvek. A 34 országot tömörítő OECD legfrissebb, 2009-es felmérése viszont objektív képet ad a magyar oktatás állapotáról és a nemzetközi rangsorokban elfoglalt helyzetéről. A kutatás szerint a fejlett országok diákjai 7 és 14 éves koruk között átlagosan 6700 órát tanulnak intézményes kereteken belül, itthon viszont hatezres ez a szám. Ez az adat muníciót szolgáltat a nyári szünidő hosszáról folytatott vitákhoz.

Az osztálylétszámok tekintetében is alacsony a magyar közoktatás hatékonysága: az általános iskolákban átlagosan húszan járnak egy osztályba, valamivel kevesebben, mint az OECD-tagországokban általában. Bár sokan vélik úgy, hogy a kisebb létszámú csoportoknál könnyebb a tudás átadása, kétségtelen, hogy minél alacsonyabb az átlagos osztálylétszám, annál szétaprózottabb és drágább az oktatási rendszer. Az osztálylétszámok természetesen összefüggenek azzal, hogy egy ország nagy iskolaközpontokba szervezi-e az oktatást, vagy igyekszik saját iskolát adni minden falunak, városrésznek.

Szakszervezeti vezetőknek nem sok örömet okoz a következő adat, amely azt igazolja, hogy nemcsak az osztálylétszám alacsony Magyarországon, hanem a tanárok tanítási ideje is. Itthon az OECD-átlagnál csaknem kétszáz órával kevesebb tanórát tartanak egy tanévben az általános iskolai pedagógusok. A különbség száz tanórával csökken a középiskolai évekre, ám az Egyesült Államokban megszokott ezer óra mellett még mindig kevésnek tűnik a 800-as óraszám. A szervezet a munkaidő hosszát is mérte. A magyar általános iskolai pedagógusok töltik munkaidejük legkevesebb részét tanítással, a középiskolák esetében pedig csak Japánt és Dániát előzzük meg. Nehéz azonban versenyezni az Egyesült Államokkal és Angliával. Míg ott tíz órából hatban tanítanak a pedagógusok, nálunk hármat töltenek tanítással, mivel idejük jelentős részben olyan feladatokra megy el, amelyeket más országokban a pedagógiai munkát segítő kollégák végeznek, például adminisztrálással vagy szabadidő-szervezéssel.

Az alacsony óraszámért és az iskolában töltött idő rövidsége miatt meg is "fizetnek" a hazai pedagógusok: a kezdők éves bére az általános iskolában 12 ezer dollár (2,6 millió forint), szemben a 30 ezres átlaggal. A magyar pedagógusoknál csak a lengyelek kapnak kevesebbet (9,1 ezer dollár), a legtöbbet pedig, 52 ezer dollárt a luxemburgiak. Valamivel magasabb, 13 ezres bérrel indul a pályán egy középiskolai tanár. Az évek során szerzett tapasztalatait azonban legfeljebb kétszeres fizetéssel honorálják, mely továbbra is eltörpül a vezető luxemburgi 139 ezres bér mellett.

Noha sokan aggódnak amiatt, hogy az egyetemi képzés tömegessé válása miatt a diploma elvesztette értékét, és bizonyos képzési területeken rangsorunk adatai is rámutatnak arra, hogy túlképzés alakult ki, összességében még mindig megéri továbbtanulni. A tanulmány megerősíti, hogy a diplomások az OECD-országokban sokkal jobban, átlagosan másfélszer többet keresnek középiskolai végzettséggel bíró társaiknál. Ennél is nagyobbra nyílik az olló hazánkban: a magyarok 1,8-szer magasabb fizetéssel bírnak. Érdekes, hogy míg itthon a nők általában a férfiak bérének 85, diplomával a zsebükben már csak 67 százalékát keresik meg.

A felmérés arra is rávilágít, hogy a népesség egészét tekintve nincs túl sok diplomás: a lista 27 országa közül épp csak bekerülünk a második harmadba azzal, hogy százból harmincan rendelkeznek felsőfokú végzettséggel. A fejlett országokat tömörítő szervezet uniós országainál negyvenen mondhatják el ugyanezt, az első helyezett Szlovákiában pedig már 61-en. Igaz, a szlovák példa nemzetközi viszonylatban is egyedülálló, hiszen északi szomszédunk 14 év alatt 46 százalékponttal növelte lakossága diplomásainak arányát.