Az ELTE a vizsgált öt szempont közül három – túljelentkezés, oktatói összetétel és foglalkoztatói vélemények - esetében az első helyen végzett, és a fejvadászok is a második legjobb intézménynek értékelték. Egyedül a diák/tanár arány listán nem került fel a dobogóra, de itt is negyedik. Összetettben így a mezőnyből kiemelkedő pontszámot ért el, tovább erősítve ezzel vezető pozícióját. Míg a korábbi években inkább az akadémiai mutatók tekintetében mutatott kimagasló teljesítményt, mostanra már a munkaerő-piaci visszajelzések is igazolják az eredményeit. Ami a mezőny többi részét illeti, történtek kisebb átrendeződések, de az első kilenc intézmény ugyanaz maradt.

Az SZTE megőrizte tavalyi második helyét. Az akadémiai vonatkozású mérőszámok tekintetében jellemzően javítani tudott, a diák/tanár listán például az első helyre ugrott, ugyanakkor a túljelentkezési rangsorban eggyel hátrébb lépett. A munkaerő-piaci megítélés alapján az 5-7. helyet foglalja el, ami szintén előrelépés a tavalyi szerepléséhez képest.

A BCE idei teljesítményével fellépett a dobogó harmadik fokára, amihez elsősorban az járult hozzá, hogy jelentősen javított a túljelentkezési arány és az oktatói összetétel tekintetében is. A foglalkoztatók és a munkaerő-közvetítők egyaránt a harmadik helyre sorolták. A Pécsi Tudományegyetem (PTE) idén éppen lemaradt a dobogóról.

Az összetett pontszámok nőttek a mezőnyben, tehát összességében jobb teljesítményt nyújtanak a kommunikáció- és médiatudomány-képzést folytató intézmények, mint egy évvel korábban. Ugyanaz a kilenc iskola tartozik a mezőny első felébe, mint tavaly, de egy-két helyezésnyi mozgások megfigyelhetők.

A PTE mellett hátrébb került a Debreceni Egyetem (DE) és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BMGE), de egyik se több, mint két helyet. A lista második felében már jelentősebb változások figyelhetők meg: míg az Eszterházy Károly Főiskola (EKF) hat helyezést javítani tudott, addig a Szent István Egyetem négy, a Dunaújvárosi Főiskola pedig három helyet esett vissza.

A kommunikációs szakok túlzott népszerűsége és az ebből következő túlképzés gyakori kritika évek óta, de a tavalyi pozitív irányú tendenciák után további javulás figyelhető meg e téren.

A képzésre jelentkezők száma tovább csökkent, ugyanakkor a túljelentkezési arány továbbra is magas, a vizsgált képzések közül a harmadik legmagasabb. Összehasonlításként, közel annyian jelentkeznek kommunikáció szakokra, mint gépészmérnöki képzésre, és többen, mint a jogi karokra, ami még mindig a diákok érdeklődésének aránytalan, a munkaerő-piaci viszonyokkal összhangban nem álló megoszlását mutatja.

A túljelentkezési arány alapján felállított listán az első helyet az ELTE, a másodikat az EKF, a harmadik helyet pedig a BCE foglalja el. Utóbbi jelentős - 10 helyezésnyi - előrelépést könyvelt el, hiszen növekedett az első helyen jelentkezők száma, a nappali tagozatra felvett hallgatóké viszont 30 százalékkal csökkent. A tavalyi élmezőny szereplői közül a Nyíregyházi Főiskola (NYE) szenvedett el nagyobb - elsőről ötödik helyre történő - visszaesést, valamint a Zsigmond Király Főiskola (ZSKF), mely az ötödikről az utolsó előtti helyre került. Mivel ezekben az intézményekben kis, 25-50 fős létszámban indítanak kommunikációs szakokat, a jelentkezők kisebb mértékű visszaesése is jelentősen rontani tudja a túljelentkezési arányt. A nagyobb létszámú évfolyamokat indító intézmények mutatószámai kevésbé érzékenyek a jelentkezők számának változására. A legnagyobb számú diákot felvevő Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (BKF) csak a 12. helyen szerepel a listán, három helyezést rontva tavalyhoz képest, ehhez a jelentkezők számának a visszaesése és a felvettek számának bővítése is hozzájárult. Míg tavaly 100 felvettre 176 jelentkező jutott, addig idén már csak 143 ez a szám. A kommunikációs képzésen általánosságban kedvező a diák/tanár arány, egy oktatóra átlagosan 17 hallgató jut. Az ez alapján felállított lista élén a Nyugat-magyarországi Egyetem (NYME) és az SZTE áll holtversenyben, de nem sokkal lemaradva követi őket a következő három helyezett, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE), az ELTE és a tavalyi első Károli Gáspár Református Egyetem (KRE). A legtöbb hallgató a Nyíregyházi Főiskolán, illetve a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen jut egy oktatóra.

Az oktatói összetétel szintén magas pontszámot mutat a kommunikáció képzésterületen, tehát magas a tudományos fokozattal rendelkező oktatók száma. Ezt a listát az ELTE vezeti, szorosan utána következik a DE és az NYF. A legkevesebb minősített oktatóval az egri Eszterházy Károly Főiskola és a Budapesti Gazdasági Főiskola dicsekedhet. A legjelentősebb javulást a ZSKF mutatta, a legnagyobb visszaesést pedig a Szent István Egyetem és az EKF.

A foglalkoztatók és a munkaerő-közvetítők idén szigorúbban értékelték az intézményeket. Míg tavaly 3,8-3,9 volt az átlagos értékelés, idén ez 3,6-3,7-re csökkent, és a legjobb átlagpontszámok is alacsonyabbak. A munkáltatók és fejvadászok által felállított rangsorok több pontban eltérnek egymástól - rögtön a dobogós helyezések tekintetében. A fejvadász-értékelések alapján a Budapesti Gazdasági Főiskola került az élre, a munkáltatók viszont csak a 7. helyre értékelték, ugyanakkor volt, aki kifejtette közülük, hogy a BGF az egyik legerősebb elméleti és gyakorlati tudást nyújtó intézmény.

A munkáltatói vélemények összesítése alapján ennek ellenére látszik, hogy az ELTE-t tekintik a legjobbnak, melyet a fejvadászok csak a második helyre rangsoroltak. A BCE kommunikációs képzését mindkét tábor a harmadik legjobb intézménynek tekinti. A BKF-et a BGF-hez hasonlóan a fejvadászok több helyezéssel magasabbra értékelték, a Corvinus mellé a harmadik helyre.

A munkáltatók kritikája a BKF-fel kapcsolatban többnyire a gyakorlati oktatás hiánya volt. Az előbbi főiskolákkal ellentétben a PTE-t a foglalkoztatók rangsorolták hét hellyel előbbre, a 2. helyre. A munkáltatók és a fejvadászok egyaránt a kisebb főiskolák kommunikációs képzéseit tartják legkevesebbre, a mezőnyt mindkét rangsorban a Dunaújvárosi Főiskola zárja.

Az elméleti képzés túlsúlya a gyakorlati oktatáshoz képest a foglalkoztatók szerint nemcsak egy-egy intézményre jellemző, hanem általános hiányosság az összes hazai felsőoktatási intézményben. A hallgatóknak sokkal több gyakorlati tudásra lenne szükségük ahhoz, hogy munkába tudjanak állni.

Az elmúlt 1-2 évben ezt már az intézmények is észrevették, elkezdődtek projektmunkák, de még további lépések szükségesek (példaként említették, hogy többet kellene prezentálnia minden diáknak). További probléma, hogy az ügynökségi munkáról kevés intézményben esik szó, sokkal inkább csak a vállalati kommunikációs területre készítik fel a diákokat, holott a PR- és kommunikációs ügynökségek tevékenységét is szükséges lenne jobban megismerniük. Évek óta felmerül az is, hogy a végzősök nem rendelkeznek megfelelő nyelvtudással, sokan még a feltétlenül szükséges angolt sem beszélik elfogadható szinten.

Az intézményekkel való viszonyra vonatkozóan jellemző munkáltatói visszajelzés, hogy az intézmények munkatársai nincsenek kellőképpen tisztában a gyakornoki költségek szakképzési hozzájárulás terhére történő elszámolásának lehetőségéről, pedig ez nagy előny lehet a cégeknek, és segítheti a diákok gyakorlati tapasztalatainak bővítését.

A munkaerő-közvetítők tapasztalatai azt mutatják, hogy túlképzés van a kommunikációs területen, nem tud a munkaerőpiac ennyi végzettet felvenni. A képzés minőségével kapcsolatban ők is egyetértenek a munkáltatók azon vélekedésével, hogy több gyakorlati és kevesebb elméleti oktatásra lenne szükség ezen a képzésterületen.

Nagyításért kattintson a képre!