A médiában keringő tervezet alapján a kormány a felsőoktatási intézményeket tudományegyetem, egyetem vagy főiskola kategóriába sorolva működtetné tovább. A koncepció kimondja: ott, ahol pusztán helyi, regionális igényeket kielégítő képzés folyik, inkább főiskolai, illetve az átmeneti időszakban egyetemi besorolásban működnének az intézmények. Ezután vagy tudományegyetemmé minősülnének, vagy integrálódnának, vagy főiskolává válnának. Pár éven belül tehát átalakul az intézményrendszer, de az állami szektorral ellentétben az integráció folyamata a magánintézményeknél az elmúlt években magától, törvényi ráhatás nélkül is elindult.

Hazánk egyik népszerű képzéseket nyújtó magánfőiskolájának, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolának (BKF) már vannak tapasztalatai az integrációról - az intézmény néhány éve olvadt össze a Heller Farkas Főiskolával. A Felsőoktatási Rangsor adatsorai arról tanúskodnak, hogy az összeolvadás kedvező hatással volt a BKF megítélésére, több minőségi mutató javulása az integrációnak köszönhető. A rektor úgy látja, hogy "a nemzetközi színvonalú és nagyméretű kutatóegyetemek, valamint a gyakorlatias helyi főiskolák között mindenütt vannak kisebb, többé-kevésbé szakosodott egyetemek és nemzetközi színvonalú, nagy főiskolák is, ezeket nem szabad kiiktatni a felsőoktatás rendszeréből". Vass László szerint a világ felsőoktatási intézményei között számtalan egyetemnek nevezett intézmény nem üti meg egy átlagos magyar főiskola színvonalát.

A Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF) nemrég egyesült a Harsányi János Főiskolával, így a két, nem állami intézmény augusztustól közös fenntartóval, az Edutus Nonprofit Közhasznú Zrt. irányítása alatt működik, Edutus Főiskola néven. Bartók István, a MÜTF rektora szerint a két intézményt a képzési paletta bővítése érdekében integrálták, kölcsönös előnyök alapján.

A felsőoktatási magánintézmények jövője szempontjából aggasztó hír, hogy a hírek szerint - a korábbiaktól eltérően - a felsőoktatási intézmények költségvetési támogatása döntően nem a hallgatók számától függne. A kifutó évfolyamok kivételével megszűnik, és csak állami megrendelés esetén lesz lehetséges az alapítványi és a magán felsőoktatási intézmények költségvetési támogatása. Az intézménytámogatási összeg országos előirányzatának 40-70 százaléka feladatfinanszírozás, vagyis teljesítménymutatókhoz kötött, vagy intézményi kapacitás alapján számított fenntartói támogatás lenne. A koncepció alapján az államilag finanszírozott képzésbe felvehető hallgatók létszámát jelentősen csökkentik, a magánintézményeket illetően pedig csak kivételes esetekben ígér államilag finanszírozott helyeket a kormány.

A BKF rektora egyetért a tervvel, mivel szerinte a "feladatfinanszírozás eredményközpontúságot jelent", és jónak tartja azt az elképzelést, hogy az állam nem a szereplőkre, hanem a feladat megoldására költi az adóból befolyt pénzt. "Ez a rendszer lehetővé tehetné, hogy a felsőoktatási magánintézmények is hozzájuthassanak közösségi forrásokhoz, ha fontos közszolgálatot látnak el" - magyarázza Vass László.

Ellentmondásosnak látja a helyzetet Antal János. A Magánfőiskolák Egyesületének elnöke szerint a társadalom számára az esetek többségében "olcsóbb" egy magánintézményben megszerzett, a munkaerőpiacon ugyanúgy "eladható" diploma, mint az állami fenntartásúban. Kérdésünkre, hogy miként kellene támogatni a magánintézményeket, felveti, hogy ha nincs vagy "visszafogott" az állami megrendelés, legalább azzal segíthetne a kormány, hogy nem állít további korlátokat a működésük elé.

Belatiny-Kenéz Attila, a Zsigmond Király Főiskola (ZSKF) kancellára nem látja fenyegetőnek a helyzetet, szerinte az állami intézményekben fizetendő költségtérítések általában nem fedezik a képzés költségeit, sőt sokszor annak a felét sem - a magánintézmények hallgatói viszont már jelenleg is a teljes képzési költséget fizetik. Így, míg a reform nyomán az államiaknál a költségtérítés duplázódása várható, a magánintézmények tartani tudják a mai árszintet. "Ennek oka a hatékonyabb gazdálkodás, amire az állami intézményeknél még sok évet kell várni" - mondja. Szerinte az államilag finanszírozott hallgatók nem anyagi nyereséget, hanem presztízst jelentenek a magánintézményeknek; az ő főiskolájuk legalábbis többet költ rájuk, mint amit az államtól kap utánuk.

A BKF-en egyetlen képzési ágban sincsenek többségben az államilag finanszírozott hallgatók, így az intézmény kapacitásait költségtérítéses hallgatókkal fogják feltölteni.

"Egyetlen olyan szakunk sincs, amelyhez ne kapcsolódna munkaerő-piaci igény és szakmai gyakorlatos háttér. Ezeket nem is fogjuk elveszíteni" - hangsúlyozza Vass László. A BKF rektora szerint ha az állami intézmények elveszítik a számukra eddig nagy kényelmet biztosító, jelentős számú állami finanszírozott hallgatói helyet, akkor ki kell jönniük a költségtérítéses piacra, és versenyezniük kell a hallgatókért. Kiemeli: ha a valódi költségeiket tükröző térítést kérnek a hallgatóktól, akkor igazi verseny lesz. Ugyanakkor "ha az állam megfinanszírozza a kihasználatlan kapacitásaikat, és ezzel a tényleges költségeik alatti térítést kérhetnek, amint gyakran előfordult, akkor abban a szférában nincs korrekt verseny, csak elkényelmesedés és teljesítményromlás".