Látszólag könnyű dolguk van az elit középiskoláknak, hiszen a felvételin a legjobban teljesítő diákokat válogatják ki, így nem csoda, hogy irigylésre méltó érettségi eredményeket érnek el. A gimnáziumok rangsorában évek óta ugyanazok az intézmények érnek el előkelő helyezést: akad köztük klasszikus versenyistálló, tradicionális oktatási elveket valló egyházi iskola és liberális, diákbarát fellegvár. Az eltérő pedagógiai programok ellenére ezek az iskolák kiválóan teljesítenek. De vajon mi lehet a közös ezekben a látszólag nagyon különböző intézményekben?

A felvételi eljárás akarva-akaratlan az attitűdöt is felméri: a diákok - vagy legalábbis a szüleik - azért választanak elitintézményt, mert komolyan akarnak tanulni. Jó képességű tanulók feltételezhetően az ország minden iskolájában vannak, viszont rengeteg középiskolában "sikk nem tanulni". Aki elitiskolába jelentkezik, tisztában van azzal, hogy a gimnáziumi évek nem telhetnek tanulásmentesen.

Fazekas és Radnóti

Hámori Veronika, a gyakran versenyistállóként leírt Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium igazgatója szerint fontos része a sikernek a tanulói közösség kiválogatása: "Nem vagyunk zseniképző intézmény; zsenik ritkán születnek, és nem feltétlenül a Fazekast választják. Sokkal inkább a világra nyitott, érdeklődő, a tudást és birtokosait tisztelő gyerekeket igyekszünk kiválasztani a felvételi eljáráson." Hasonlóan vélekedik Tomcsányi Péter, a pedagógiai értelemben liberálisabb szellemiségűnek tartott ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola igazgatója. Szerinte hatalmas húzóerő, ha olyan légkör alakul ki a kortárs közösségben, ahol a tudást illeti elismerés, ezért valamilyen területen minden diák igyekszik kiemelkedően jó lenni. A Radnótiban a tanulmányi versenyek ugyanolyan fontos eszközei a tehetséggondozásnak, mint a Fazekasban. A gyerekeket belső vizsgarendszerrel készítik fel a külső megmérettetésre.

A készülő közoktatási törvény a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokat nevezi meg a tehetséggondozás fő letéteményeseiként, és az átlagosnál szigorúbb feltételeket szab számukra. Tomcsányi Péter egyetért azzal, hogy az elitiskoláknak megfelel a hat- és nyolcosztályos rendszer: "Fontos, hogy a gimnáziumba 10 és 12 évesen kerülnek be a gyerekek. Így van idő kialakítani, formálni tanulási szokásaikat, technikájukat" - magyarázza.

Hámori Veronika szerint a "szellemi elit intézményeinek" fontos ismertetőjegye a módszertani sokszínűség,amely hozzásegíti az iskolát, hogy a tanár és a diák együtt hozzon létre alkotóműhelyeket. "A mi módszerünk a közösségi tehetséggondozás, melynek során a gyerekek osztály- vagy csoportkeretben nemcsak tanáraiktól, hanem egymástól is tanulnak gondolkodási módszereket, vitakultúrát, a kérdezés és érvelés művészetét" - mondja az igazgató.

Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium

Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) a kísérletezés terepeként jött létre, és új kereteket kínál az elitgimnáziumi célok megvalósítására - havi 67 ezres tandíjért. Az iskolában epochálisan tanítanak, vagyis a tanulók alaptárgyaikat háromhetes ciklusban mindennapos, nyolcvanperces órákon tanulják. A tanévet nyolchetes ciklusra osztják: három hét az egyik epochális pár, három hét a másik, majd témahét, aztán szünet következik. "Nálunk minden tanulónak patrónusa van a képzés ideje alatt. Az iskola alapegysége az egy patrónust választó gyerekek csoportja, a csibe. Hetente leülnek megbeszélni a maguk, a közösség és a világ dolgait. A patrónus kerül tehát a házirend helyére, őt amolyan profi szülő szerep megtestesítőjeként kell elképzelni" - mondja Horn György, az intézmény pedagógiai vezetője. Sokat elárul az AKG céljairól az iskola mottója: "A gyerek nem az életre készül, hanem él".

Míg a versenyistállókban a felvételina tudás és a képességek számítanak, az AKG-ban fontosabb az egyéniség. Az AKG alapegysége öt-hat patrónusból és hatvan gyerekből áll, akiknek önálló "iskolájuk, lakásuk" van az épületben, és a felvételit is ők szervezik. A döntést a szóbeli vizsga után három fő hozza: a jövendő kisiskola patrónusa, az iskola egyik tanára és egy végzős diák. Csak ez után rangsorol az általános iskolai bizonyítvány és a közös írásbelin elért eredmény.

A családias légkör ellenére az AKG is komoly követelményeket támaszt a diákjai felé. Szinte minden diák továbbtanul, két nyelvből pedig felsőfokú szintet ér el. Ennek feltételeit a 7-10. évfolyam alapképzése után a 11. évfolyam nyelvi kommunikációs éve, valamint a 12-13. évfolyam szabadon választható magas óraszámú felvételi felkészítése teremti meg. "Nagy hangsúlyt fektetünk a sokszínűségre. Minden tanulónak választania kell egy művészeti alkotócsoportot, illetve olyan képességfejlesztő tárgyakon kell részt venniük, mint például tanulásmódszertan, vállalkozási ismeretek, média-kommunikáció, gépírás és szövegszerkesztés" - mondja Horn.

A pannonhalmi bencések

A modern kísérletezés helyett a bentlakásos iskola évszázados módszereire épít a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, ahol a diákok hétfőtől szombatig járnak iskolába. "Hét napot töltünk együtt egy héten, így az, hogy tanítás után mi történik, kulcsfontosságú" - mondja Hardi Titusz atya, az iskola vezetője. Rengeteg lehetőség áll a fiatalok rendelkezésére, hogy megtalálják a nekik megfelelő szakkört: tanulhatnak könyvkötést, fafaragást, járhatnak gitárszakköre vagy oklevélolvasásra. "Fontos, hogy mindenki olyan elfoglaltságot találjon, amely a hobbijává válik. Így a szabadidejét ezzel tölti, és nem lesz unatkozó diák, mert az unatkozó diákkal baj van" - árul el egy bencés alapigazságot az igazgató.

Pannonhalmán szintén nagy hangsúlyt helyeznek a felvételi szóbeli részére. Itt a bizottság megkapja a választ a legfontosabb kérdésre: megvan-e a motiváció a gyermekben, hogy egy, az átlagosnál kötöttebb iskolarendszerben tanuljon tovább. "Egész embert nevelünk - mondja Hardi Titusz. - A gyermeknek arra is választ kell adni, hogy szellemi, lelki valójával mit kezdjen."

A szerzetes szerint szükséges, hogy alkotói, sportolási lehetőségeket is biztosítsanak, hiszen ahhoz, hogy valaki jól tanuljon, a szellem mellett a testnek és a léleknek is feladatokat kell adni. Pannonhalmán az osztályfőnök végigkíséri a diákok életét, az osztálytársak között az együttélés okán pedig életre szóló barátságok kötődnek. "Akik idejártak, tényleg egy életen át együtt maradnak: tudják, hol találják a másikat. Ha kell nekik egy jogász, egy orvos, egy építész vagy csak egy barát, nyugodt szívvel fordulnak egymáshoz."