- Korábban hangsúlyozta: a minisztérium nyitott az egyeztetésekre. Nemrég viszont öt másik rektorral fogott össze a véleményezés jogáért. Időközben változott valami?

- Igazából semmi. Utoljára szeptember 27-én, előtte pedig tavasszal találkoztunk érdemben a minisztérium vezetésével. Júliusban arra utaltam, hogy Hoffmann Rózsa különtárgyalásokat folytatott a rektorokkal, de hivatalos törvényjavaslattal egész nyáron nem találkoztunk. Így arról sem egyeztethettünk, hogy egy jogszabályi változtatás hogyan hathat a rendszerre. Pedig nekünk is érdekünk, hogy minél jobb felsőoktatási törvény szülessen.

- Bekerülhetnek javaslataik a tervezetbe?

- A legutóbbi rektori konferencián Réthelyi Miklós miniszter és Dux László helyettes államtitkár jelezték, hogy a törvénytervezet szövegezésénél elfogadták kéréseinket, és az általam ismert szövegben valóban felbukkantak egyes javaslataink. Kevesen vitatják, hogy a felsőoktatás változtatásra szorul, és erre vonatkozóan a koncepcióban számos jó megoldással találkoztam. Ugyanakkor a tervezet nem koherens. A kutatóegyetemi rektorok közös véleménye, hogy ha a kezdetektől fogva közreműködhettünk volna, jobb eredmény született volna.

- Többször felröppent a hír: a jövőben a miniszter nagyobb szerepet kapna a rektor megválasztásában. Honnan származhatnak ezek az elképzelések?

- A Nemzetgazdasági Minisztérium nyilván a gazdasági szükségszerűséget képviseli. Úgy tűnik, onnan indult a gazdasági autonómia megkérdőjelezése és az egyetemek teljes állami ellenőrzés alá vonása. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium inkább vagyongazdálkodási szempontokból tekint a kérdésre, úgy gondolja, ő rendelkezik a felsőoktatási intézmények vagyonával, és ebben nincs egyetemi mozgástér. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium álláspontja pedig az irányítási és a jogi kérdéseket fogja át. Tehát miközben az államtitkársággal találkozunk, nehéz megítélni, hogy velük vagy egy második, harmadik tárcával vitatkozunk-e. Úgy látom, az oktatási államtitkárság nem autonómiaellenes, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium álláspontja áll a legközelebb a mi elképzeléseinkhez. Sajnos nem mondhatom, hogy közel, csak azt, hogy a legközelebb.

- Elképzelhetőnek tartja az egyetemi autonómia csorbítását?

- Két koncepcióval találkoztam. Az egyik szerint az állam megszabja a mozgásteret, a másik szerint ellenőrzi a rendelkezésre bocsátott összeget. Nem gondoljuk, hogy az állam mint fenntartó ne kapjon komoly ellenőrzési jogosítványokat. Ha viszont korlátozzák a mozgásterünket, azzal a szabad döntés lehetőségétől fosztanak meg minket. A gazdasági önállóság hiánya illuzórikussá tesz minden más autonómiát. Ha nem dönthetek pénzek fölött, hogy milyen kutatásokat finanszírozzak, oktatókat vegyek föl, nemzetközi szerződést kössek, vagy legalább korlátozott keretek között vállalkozzam, akkor az egész értelmét veszíti.

- Hetente röppen fel a hír, hogy csökkentik vagy megvonják a bölcsész- és jogászképzésre államilag támogatott keretben felvehető hallgatói létszámot. Mi a véleménye a "dologtalan bölcsészek" megregulázásáról?

- Elképzelhetetlennek tartom, hogy az oktatáspolitika a nemzeti értékeket képviselő bölcsészoktatást vagy az igazságszolgáltatás utánpótlását szolgáló jogászképzést teljesen a piacra bízná. Az államtitkárság által megfogalmazott princípiumok viszont szemben állnak a tavalyi koncepcióban szereplőkkel. Akkor arról volt szó, hogy mérséklik a felsőoktatási intézmények létszámát. Időközben megjelent egy új koncepció, melyben a vidéki főiskolákat helyi értelmiségképzőként és a lokális szellemi élet megtartóiként védik. Ha meg akarom védeni a kisebb iskolákat, akkor segítenem kell őket. Ha a piacra hagyom a döntést, és ezzel egy időben csökkentem a hallgatók számát, akkor azok a hagyományos nagy iskolák, amelyek minőségben is a kisebb intézmények fölött állnak, elviszik a hallgatói létszámot. Ha meg akarom tartani a kisebb iskolákat, oda kell irányítani a hallgatókat, tehát meg kell meghatározni az arányokat, természetesen a nagyok rovására.

- Ezzel forrásoktól esnének el az intézmények.

- Feltéve, hogy a finanszírozás kötődik a hallgatói létszámhoz. Az ezzel kapcsolatos álláspontok folyamatosan változnak, és a finanszírozásra vonatkozó részletszabályok még mindig nem ismertek. Amúgy pedig hamisnak tartom azt a képzetet, mely szerint szemben állna egymással vidék és főváros. Felméréseink szerint a hozzánk felvettek túlnyomó többsége Budapestről vagy a régióból származik. Ezért igaztalan a feltevés, hogy akár az Alföldről, akár Észak-Magyarországról jelentős mértékben elszívnánk a hallgatókat. Ők hagyományosan Debrecen, Szeged és Pécs egyetemeire felvételiznek.

- Mit gondol arról, hogy a munkáltatók is több műszaki szakembert és kevesebb bölcsészt várnának?

- A kutatóegyetemek rektorai közös nyilatkozatban foglaltak állást amellett, hogy a munkaerőpiac szempontjai meghatározóak, de a felsőoktatásra soha nem a pillanatnyi állapotok, hanem a hosszú távú prognózisok irányadóak. Ezt jól példázzák a 2011. évi felvételi eljárás tanulságai. Hiába csoportosítottak át bölcsész mesterképzési férőhelyeket a természettudományos képzés javára, a férőhelyeket nem sikerült feltölteni, miközben az ELTE Bölcsészettudományi Karán többszörös volt a túljelentkezés. A mostani rendszer sem hibátlan, átalakításához azonban a mostaninál következetesebb koncepcióra lenne szükség.