Liszt Ferenccel is elbántak, miután szülőhazájában zongoraestet adott a Nemzeti Színházban, ahol a koncert után a magyar nemesek Festetics Leó gróf vezetésével a nemzet nevében díszkarddal ajándékozták meg a pódiumon. A drágakövekkel kirakott fegyveren (amit a Nemzeti Múzeum őriz) ez olvasható: "Liszt Ferencznek, művészi érdeme és buzgó hazafisága méltatásául - tisztelő honfitársai Pesten, Január 4-én 1840." Liszt úgy meghatódott az ajándéktól, hogy könnyek között hazafias beszéddel köszönte meg, persze franciául. És úgy megbecsülte a kardot, hogy, visszatérve Párizsba, mindenhol viselte, még a koncertjein is. Hogy miként nem zavarta a zongorázásban, számunkra felfoghatatlan.

Ám amilyen büszke volt Liszt a magyarságára, olyan gúnnyal hahotázott rajta a francia sajtó, mely semmit nem értett a dolog emelkedettségéből. Karikatúrák jelentek meg a "zongorahuszárról" - a leghíresebb Alcide Joseph Lorentz rajza, mely a Miroir Drolatique-ben látott napvilágot.

E karikatúra kőnyomatos példánya is a budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeum kincsei közé tartozik, amelyek legfontosabb, legszebb darabjai - Eckhardt Mária szerkesztésében - mostantól egy szép albumban is megtekinthetők. A Helikon gondozásában karácsonyra megjelent, Génie oblige! (A tehetség kötelez!) című kötet 121 Liszt-ereklye, kézirat, kotta, hangszer, levél fotóját tartalmazza, s a magyarázatokkal körülölelt emlékek segítségével beleláthatunk a mester lelkébe.

Hiába cikizték, Liszt az maradt, aki volt. A sajtót nem kell mindig komolyan venni.