A Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraverseny pimaszul fiatal, alig húszesztendős győztese rutinosnak aligha nevezhető, mégis rendkívül érett művész benyomását keltette a verseny szeptember 19-i gálakoncertjén. Játéka nem volt túlságosan szentimentális, ugyanakkor tele volt érzelemmel. És volt benne valami arisztokratikus. Egy angol nemes zongorázott. Kísérője, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara is szerette őt, az együttes úgy muzsikált, mintha szárnyakat kapott volna. Ehhez persze az is kellett, hogy a nagyszerű Medveczky Ádám karmester tartsa kézben az előadást.

Jól döntött tehát a Nagy Péter vezette zsűri, ez a gálahangverseny alapján is kiderült. Ullman, aki a philadelphiai Curtis Institute of Music diákja volt, és zeneszerzéssel is foglalkozik, már a középdöntőben kitűnt szenzációs h-moll szonátájával. Márpedig aki követte a budapesti nemzetközi Liszt-versenyek sorát, és ismeri a Liszt-repertoárt, tudja, hogy a h-moll szonátánál sokszor eldől minden. Ott nem lehet mismásolni, lehull a lepel, pillanatok alatt kiderül, hogy ki az igazi tehetség. A zongoraversenyek előadása e hatalmas, mély, vad kompozíció után már csak "gyerekjátéknak" tűnik. Jegyezzük meg az angol fiatalúr nevét, még sokat fogunk hallani róla, már csak azért is, mert versenygyőzelmével számos magyarországi fellépés is jár.

Mi pedig büszkék lehetünk Balázs Jánosra, mert személyében, csakúgy, mint legutóbb, 2006-ban, ismét lett magyar dobogós.