A kolozsvári születésű Végh Sándor az egyik legfontosabb láncszem. Ott voltam a kilencvenes évek elején több zeneakadémiai fellépésén is, a zsúfolásig megtelt "kakasülőn", a diákok "bérelt páholyában". Ők mindig jól tudták, kit érdemes meghallgatni. Végh Sándor ezek közé tartozott. Világhírű zenekarát, a salzburgi Camerata Academicát hozta Budapestre. Nyolcvanévesen fogadta a Zeneakadémia tiszteletbeli tanárává, és nem sokkal ezután kapott magas állami kitüntetést.

Hiszen az egykori Hubay-növendék - a Végh-vonósnégyes alapítója (mellyel megnyerte a genfi versenyt), a Magyar Trió tagja, Casals kedvelt partnere, Bázel, majd a salzburgi Mozarteum egyik legnagyobb hatású hegedűtanára - miután a háborút követően elhagyta az országot, sokáig "nem létezett" a magyar zenei élet számára. Éppen ő nem, aki oly büszke volt magyarságára, aki azt vallotta fájdalmasan: "Otthonosan sok helyen érezheti magát az ember a nagyvilágban, de igazán otthon csak a hazájában." Ugyanakkor, ha játszott, vezényelt, mindig mosolygott, a zene, s főként a kamarazene volt a mindene.

Jövőre lesz Végh Sándor születésének 100. évfordulója (május 17.). Ebből az alkalomból a kulturális államtitkárság kezdeményezésére, a Zeneakadémia, a Müpa, a Végh család és Végh Sándor tanítványainak összefogásával nagyszabású rendezvénysorozatot terveznek. (A tárca ötvenmillió forintot szán erre.) A lebonyolításhoz a Páva utcai zeneházban megalakult a Végh Sándor Kamarazenei Központ, melynek művészeti vezetője Keller András lett.

Ám a legörömtelibb, hogy jövő júniusra hagyományteremtő szándékkal meghirdették az I. Nemzetközi Végh Sándor Vonósnégyesversenyt, azzal a céllal, hogy idővel ez a viadal legyen az egyik legrangosabb kvartettverseny Európában (www.veghsandor.com). Miért is ne, hiszen a XX. században kiemelkedő kvartettek sorát adtuk a világnak.

Végh Sándor lánya, Alja Végh-Batthyány ezek után csak annyit mondott: ha édesapja mindezt látná, fantasztikusan boldog lenne. Egy fontos láncszem a helyére került. Mi pedig belekapaszkodhatunk.