Gazdája, Don Giovanni ilyen sok hölgyet csábított el - parasztlányokat és komornákat, grófkisasszonyokat és márkinékat, szőkéket és barnákat, soványakat és kövéreket, és főként - mindent fölülmúló szenvedéllyel - "kezdő fiatalkákat". Szép teljesítmény, de a csalfaság, a gátlástalanság bűn. A nagy nőfalót el is érte a végzete, a pokol tüzére került.

Mozart Don Giovanniját (Da Ponte szövegére) sokan az operák operájának, sőt minden idők legtökéletesebb zeneművének, muzsika-szöveg párosításának tartják. Féktelen erő van benne az első hangtól az utolsóig. Nem véletlen, hogy a leggyakrabban játszott operák örök rangsorában az előkelő 8. helyen áll (az élen A varázsfuvola trónol). Se nem komédia, se nem tragédia, hanem "dramma giocoso", azaz "derűs színjáték", amely 1787-ben, Prágában indult hódító útjára. A bemutatót valószínűleg Giacomo Casanova is látta, s élvezhette az előadást, hiszen Mozart operájában maga a csábítás a szórakoztatás fő forrása, az a női érzelmekkel űzött kegyetlen sport, amelynek Casanova egyik bajnoka volt. A gazdag mozarti muzsika pedig tele van erotikus utalásokkal.

A budapesti Operaház november 19- én története kilencedik Don Giovanniját állítja színpadra, méghozzá az olasz színházi élet doyenje, Gianfranco de Bosio rendezésében, Horváth Ádámmal a címszerepben. De azt hiszem, ez a produkció is a hölgyeken áll vagy bukik. A díszletés jelmeztervező ugyanis a szakmája királynőjeként emlegetett Nana Cecchi, aki a vicenzai, Andrea Palladio által tervezett Teatro Olimpicót ábrázoló színpadképbe helyezte Mozart hőseit. Színház a színházban - ez a koncepció lényege. Az 1585-ből származó reneszánsz épület "harmonikus látványa ellentétben áll Don Giovanni féktelen szenvedélyével, mindenkin átgázoló természetével, és ez megnöveli a történetben rejlő drámai feszültséget" - vallja Nana Cecchi. A másik nő, akinek szó szerint a kezében van az előadás minősége, a szőke karmester, a kanadai Keri-Lynn Wilson, aki szerint a Don Giovanni sikeréhez energiára, megfelelő tempóra és kellő feszültségre van szükség, "amit eleganciával és gyönyörrel kell ellenpontozni". Uraim, hát nincs igaza?

Nekünk immár semmi dolgunk, csak - hogyha zenei étvágyunk nő - engedjünk az opera csábításának.