De van egy páratlan nemzeti kincsünk, amivel a csellisták vigasztalódhatnak: Dohnányi Ernő csodálatos, szívhez szóló kompozíciója, a Konzertstück. Örömmel tűzik műsorukra a zenekarok és a szólisták is, hiszen rendkívül hálás, zseniálisan hangszerelt darab, igazi gyöngyszem. Legutóbb, szeptember 25-én és 26-án Varga Tamásnak, a Bécsi Filharmonikusok szólógordonkásának ihletett előadásában hallhattuk az Operaházban, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának hangversenyén, Győriványi Ráth György vezényletével.

A Konzertstück keletkezésekor, 1903- ban, Dohnányi Ernő édesapja, a műkedvelő csellista Dohnányi Frigyes (aki Liszttel is muzsikált együtt) már beteg volt. Talán neki adott hálát "mindenért" a zeneszerző a gordonkán megszólaló dallamokkal. Dohnányi Frigyes még hat évet élt, de fia versenyműve mintha korai búcsú is lenne a szeretett apától. Főtémája mélyről fakad, és a zeneszerző a tételek során nem akarja "elengedni". Mégis, a melódia "ahogyan alászáll, úgy foszlik szerte körülötte az egész tündéri világ... Nem marad semmi, csak az üstdob üres, vigasztalan kongása" - írja Dohnányi-könyvében Vázsonyi Bálint. A hangversenyen átélhettük a lelki vívódást, Varga Tamás csellója hol boldogan énekelt, hol áhítattal imádkozott, hol szinte sírt.

A zenekar megidézte Dohnányi Frigyest, hogy aztán néhány hét múlva dédunokáját lássa vendégül. Október 28-án és 29-én Christoph von Dohnanyi dirigálja az együttest. Ő már Berlinben született. Szembeszállt Karajan mindenhatóságával, és szintén nagy hatalmú karmester vált belőle. Ritkán jár errefelé. Ligeti Kettősversenyét és Brahms Német requiemjét vezényli majd az Operaházban.