Soha nem gondoltam, hogy éppen egy temetőben ér majd ez a hatás, és azt sem álmodtam, hogy kórusművek fognak így megérinteni. Elkísérhettem a Zeneakadémia zenekarát és énekkarát Bayreuthba, Wagner városába, ahol Liszt Ferenc is nyugszik, és ahol a Stadthalléban a Krisztus című oratórium részleteit szólaltatták meg Kovács László vezényletével a 200. évforduló, a World Liszt Day estéjén. A koncert előtt a csapat megkoszorúzta Liszt "Tudom, hogy a Megváltóm él" feliratú síremlékét a városi temetőben. A koszorúzásból rövid "mennyei hangverseny" kerekedett. Ennyire szívből énekelni ritkán hall énekkart az ember. A Zeneakadémia Erdei Péter vezette kórusa a lemenő nap fényénél, dacolva az őszi hideggel, Liszt két a cappella művét, a Salve Reginát és az Ave Mariát énekelte áhítattal, majd felhangzott Kodály alkotása, a Vörösmarty versére írott Liszthez, végül pedig a Himnusz.

Megható percek voltak. A világ Lisztet ünnepelte aznap a földkerekség számos pontján, de mi ott azt éreztük, hogy Liszt, aki magyarnak vallotta magát, hallja az énekünket, és ránk tekint. A zeneakadémiai diákság egész Magyarország köszöntését, háláját, tiszteletét hozta, olyan mély lélekkel, amit csak dallamokkal lehet kitárni. Erdei Péter öt év alatt csodát tett a Zeneakadémia kórusával, melyre most Európa is felfigyel. Mert az esti koncert hatalmas sikert hozott, köszönhetően persze a zenekarnak és a kitűnő szólistáknak, Rácz Ritának, Balogh Eszternek, Pataki Potyók Dánielnek, valamint a Krisztust éneklő Szegedi Csabának is. A bayreuthiak máris jelezték: lesz folytatás. A síremléknél a fiatalok hozzáállását megtapasztalva pedig a Liszt Ferenchez költemény sorai visszhangozhatnak bennünk: "És ha hallod, zengő húrjaiddal / Mint riad föl e hon a dalon, / Melyet a nép millió ajakkal / Zeng utánad bátor hangokon, / Állj közénk és mondjuk: hála égnek! / Még van lelke Árpád nemzetének."