A reklámot feladó Budapesti Fesztiválzenekar nagyon is jól tudta, mit csinál. Akik a komolyzenében járatosak, jól ismerik szólista vendégük, a norvég csellista, Truls Mork nevét, így azonban mások is, sokkal többen felfigyeltek érkezésére. Október közepén a Művészetek Palotájában Sosztakovics I. csellóversenyét szólaltatta meg, elementáris kifejezőerővel.

Sosztakovics Msztyiszlav Rosztropovicsnak ajánlotta 1958-59-ben komponált művét, aki arra ösztönözte az alkotót, hogy a cselló számára minél virtuózabb szólamot írjon. Rosztropovics visszaemlékezései szerint, miután megkapta a zeneszerzőtől a mű kéziratát, négy nap alatt megtanulta, és háromszor eljátszotta neki fejből. Sosztakovics kísérte zongorán, aki az első előadás után olyan izgalomba jött, amit csak vodkával tudtak csillapítani. Másodszorra viszont nem sikerült jól a produkció, emiatt még több vodkát ittak. Rosztropovics úgy emlékszik, hogy harmadszorra már nem is a Sosztakovics-darabot játszotta, viszont Sosztakovics a sajátját kísérte... "Iszonyú boldogok voltunk" - írta a gordonkaművész.

Nem jön Heinrich Schiff! - ez volt a következő hír, ami futótűzként terjedt: az osztrák világsztár betegség miatt lemondta október 26-i koncertjét a Nemzeti Filharmonikusokkal. Ugyancsak a Müpában szintén a Sosztakovics-csellóversenyt játszotta volna. De nem maradtunk koncertélmény nélkül: beugrott helyette egy másik zseni, az örmény Suren Bagratuni, aki a gordonkaversenyben - Kocsis Zoltán vezényletével - a zeneszerzőnek egy teljesen más arcát mutatta be, mint Mork.

Mindkettőjüké felejthetetlen játék volt: felrázott és ellazított. Lám, a boldogság nem vodka kérdése!