A legjobb szerep Jamie Olivernek ju­tott. A pucér szakács, a Jamie menzája, a Jamie vidéki konyhája és más televízi­ós műsorok sztárja a laza, pólós srácot alakítja, farmerben és tornacipőben, aki tányérmosogatóból lett milliárdos. Há­lás figura ez, az utca egyszerű gyerme­ke, az amerikai álom megtestesítője. Nem véletlenül akarnak filmet forgat­ni belőle. Hajdani mentorát, az olasz sé­fet, Gennariót Dustin Hoffman, feleségét Jennifer Aniston alakítaná. Jamie élete amúgy is kész forgatókönyv: már hatéves korában mosogatott apja kocsmájában, iskoláit sosem fejezte be, ő nem a francia Cordon Bleu nagyképű iskoláiban tanult, a szakma fortélyait vidéki szakácsoktól leste el, akik cigiztek a konyhában, és fő­zés közben meghúzták a vörösboros flas­kát. A szerkesztők ráosztották tehát a szerepet: a nép egyszerű fia, aki jobban szereti - a lepukkadt Topolino lökhárí­tóján ücsörögve - a tanyasi sült csirkét, mint a flancos ínyencfogásokat. Ez a sze­rep látványos ellenpontja az elszaporo­dott sznob gourmet műsoroknak, és azt sugallja, hogy főzni egyszerű, bárki meg­tanulhatja, aki minket néz vagy olvas.

A gépezet tehát beindul, Jamie 12 év alatt készít 15 tévéműsort, amit közel száz országban sugároznak, 25 nyelven kiad húsz szakácskönyvet, ami elfogy húszmillió példányban, cateringhálózatot működtet, milliárdokért reklámozza a Sainsbury's áruházláncot, számtalan or­szágban több tucat éttermet nyit, cégbi­rodalmában ötezer alkalmazott dolgo­zik. Közben beindul a PR-gépezet is, nála vacsorázik Tony Blair brit miniszterel­nök, főz Brad Pittnek, Claudia Schiffer­nek és Bill Clintonnak, ő készíti Barack Obamának a díszvacsorát. A világ leghí­resebb szakácsa, ha nem is a legjobb.

Ám a pucér szakács váratlanul másfelé fordul. Megdöbbentő tanulmányokat ol­vas a fast és a junk food kártékonyságáról, felismeri, hogy az angol gyerekek fele túl­súlyos, öt százalékuk diabéteszben szen­ved. Íztámadást indít a műtáp ellen. Meg­hirdeti a Feed me better („Etess engem egészségesebbre") mozgalmat.

Az egész semmit sem érne, ha Jamie Oliver nem kezelné tökéletesen a médiát. De kezeli. Élő adásban nyiszálja el a csir­ke nyakát, csak hogy felhívja a figyelmet a ketreces nagyüzemi állattartás körülmé­nyeire. Los Angelesben megtölt egy isko­labuszt 57 tonna fehér homokkal, hogy az amerikaiaknak bemutassa, hetente men­nyi cukrot fogyasztanak gyerekeik. Ráve­szi a brit miniszterelnököt, hogy 417 mil­lió eurót fordítson a kormány a gyerekek egészségesebb étkeztetésének támogatá­sára. Sőt vagyonából maga is milliárdo­kat áldoz a kampányra.

S bár a feldühödött diákok először kiha­jítják a salátát az ablakon, és Jamie men­zareformját „répaforradalomnak" neve­zik, a kezdeményezésről kiderül, hogy ez a legnagyobb étkezési forradalom, ame­lyet Anglia valaha is látott. Ma már az an­gol általános iskolák háromnegyedében, a középiskolák 94 százalékában helyben készül a déli menü. Nem véletlenül írta róla a Daily Telegraph: „Úgy néz ki, mint egy rocksztár. Úgy beszél, mint egy huli­gán. És úgy főz, mint egy angyal."