- December 1-jén volt négy éve, hogy kinevezték, és jövőre jár le a mandátuma. Ismét megpályázza a posztot? Ha igen, milyen tervekkel készül a folytatásra?

- Mindenképpen megpályázom a főigazgatói tisztséget. Ha ugyanis tíz évig a helyemen tudok maradni, akkor még látványosabb eredményeket tudunk elérni. A jövő legnagyobb kihívása pedig a múzeum földalatti bővítése. A közel négymilliárd forintos beruházás 90 százalékát uniós pénzekből, 10 százalékát állami támogatásból fedezzük. A további 1200 négyzetméteren lesz modern étterem, kávézó, művészbolt, gyermekfoglalkoztató, előadóterem. Reményeim szerint 2011. június 8-án nyitjuk meg a kibővített Szépművészeti Múzeumot egy nagy Cézanne-kiállítással.

- A múzeumban az elmúlt évek változásai közül melyeket tartja a legfontosabbnak?

- Bár még mindig több évtizedes a lemaradásunk az európai múzeumokhoz képest, négy év alatt látványos haladást értünk el, Az elmúlt években két-háromszorosára nőtt a hazai és a külföldi látogatók száma; nyitottságunkkal elértük, hogy ma már másfajta Szépművészeti Múzeum képe él a köztudatban. A hetvenes évek végétől a nyolcvanas évek elejéig nagy változások történtek az európai múzeumokban: igyekeztek mindenkihez eljutni, és nem csak a kiváltságos réteghez szólni. Nem a közönség igazodott hát a múzeumi nyelvezethez, hanem a látogatókhoz igazodtak a múzeumok.

- Hogyan lehet igazodni a közönség igényeihez?

- Minden réteghez máshogy kell szólni. Vakoknak, hátrányos helyzetű embereknek, értelmi fogyatékosoknak és romáknak is készítettünk programot. Igyekszünk bebizonyítani, hogy mindenkinek van helye a Szépművészetiben. A visszajelzések igazoltak minket - ma már a világ ötven leglátogatottabb múzeumai között vagyunk.

- A világban létező múzeumi trendek közül a Szépművészeti melyiket követi?

- A nyolcvanas évek elején indult meg a nagy múzeumi boom. Egyre több múzeum épült, elindult a szakosodás, egyre fontosabb cél lett mind több ember elérése, akár a kiállítások utaztatásával. Hazánkban ez a folyamat váratott magára, s csak a kilencvenes évek közepére kezdtünk beérni, bár még jó pár év kell a teljes felzárkózáshoz. Korábban kiállításaink nem utaztak sem vidékre, sem külföldre - 2004 óta azonban több időszakos kiállítást vittünk a környező városokba, és terveink szerint Erdélybe is „kirándulunk" egy-egy tárlat erejéig. Mert nem csak a falakon belül vagyunk felelősek az művekért.

- Mi az oka, hogy a Szépművészetiben nem láthatunk magyar alkotásokat?

- 1957-ig a magyar és a külföldi anyagok egy helyen voltak a Szépművészeti Múzeumban. Aztán '57-ben a Magyar Nemzeti Galéria szovjet mintára elkülönítette a hazai alkotásokat, és így lett a Szépművészeti Múzeum a külföldi művek otthona. Nem értek egyet az szeparálódással, mert sokkal nagyobb teret kaphatnának a magyar anyagok egy olyan intézményben, mint a Szépművészeti. Felvetettem már az egyesítés gondolatát, de nem találtam támogatásra. Félreértés ne essék: nem nekünk volna érdekünk az egyesítés, hanem a magyar műveké. A Nemzeti Galéria ugyanis nem tud megvalósítani egy nagyobb lélegzetű kiállítást, a Szépműnek pedig van erre esélye.

- Hol helyezkedik el a Szépművészeti az európai ranglistán? És milyen a kapcsolata a többi múzeummal?

- A középmezőny élbolyában vagyunk. Európa-szerte ismerik az anyagunkat, gyakran kérnek kölcsön tőlünk, amiért cserébe mi is kérhetünk. Minden múzeumot az értékei helyeznek el a művészeti „tőzsdén". Az élen a British Múzeum, a párizsi Louvre, a New York-i Metropolitan Múzeum, Bécsi Császári Gyűjtemény áll, aztán jönnek az olyan kiállítások, mint a drezdai vagy a lipcsei, és ott következik a nyomukban a Szépművészeti. Múzeumunk átfogó képet ad a művészettörténetről, az egyiptomi művészettől az antikvitáson át a XXI. század elejéig. Jelentős a spanyol és az olasz anyagunk, a grafikai tárunk Leonardo-rajzokkal, Rembrandt-művekkel, és a holland képtárunk is jelentős.

- Milyen a Szépművészeti Múzeum kapcsolata a Műcsarnokkal? Egymással szemközt helyezkedik el a két épület, hasonló a felépítése, ám utóbbiról jóval kevesebbet hallani. Nem került például szóba, hogy közösen valósítják meg a földalatti bővítést?

- Minden múzeum a maga logika alapján halad, s mi nem találtuk meg azt a közös felületet, amelyen a látogató a kortárs és a klasszikus művészet együtt tud találkozni. Míg Nyugat-Európában - a műkincspiacon és a látogatottságban egyaránt - nagyon felfutott a kortárs művészet, hazánk vagy nyolc évtizedes lemaradásban van a nyugat-európai vizuális kultúrához képest. A kortárs művészetre sokkal kisebb az igény, mert csak szűkebb csoportot érint. Tíz-tizenöt év múlva érik meg rá a hazai közönség, hogy igénye legyen a műfajra. Bár felmerült, hogy a bővítésben a Műcsarnok is részt vegyen, ez - elsősorban anyagi okokból -nem fog megvalósulni. A terjeszkedés ugyanis ötször annyiba került volna, mintha csak a Szépmű vág bele - ne feledjük, a tér alatt fut a földalatti vasút. Reményeim szerint ugyanakkor rövid időn belül a Liszt Ferenc térhez hasonló élő terület tér jön létre a Hősök terén. Ha a főváros lezárná a körforgalmat és kitiltaná az autókat, hatalmas kiülős részt lehetne kialakítani éttermekkel, kávézókkal.

- A kultúra ma már nemcsak misszió, hanem üzlet is. Ön az első menedzser végzettségű múzeumigazgató Magyarországon. Milyen szempont alapján döntik el, hogy egy kiállítást érdemes idehozni, és hasznot fog termelni?

- A legfontosabb szempont, hogy mi érdekli az embereket. A tervezéskor hihetetlen választékból szemezgetünk, ráadásul a magyar múzeumok, beleértve a Szépműt is, nem mutattak be olyan kiállításokat, amelyek Európában már többször körbementek. Van a művészettörténetben harminc név, mely branddé vált. Egy Picasso, egy Van Gogh kiállítás biztos siker. Ugyanakkor mi olcsó műfajt képviselünk. Egy múzeumjegy ára megéri az eredeti, híres művel való találkozást. Egy ismert alkotó műveinek kiállításához pedig könnyebb szponzort találni, viszont egy kevésbé ismert művészt bevinni a köztudatba az maga a küldetés. A sikernek három titka van: az elégedett látogató, az élvezetes kiállítás és a suttogópropaganda. Többet ér, ha az emberek egymásnak ajánlják a tárlatot, mint ha buszokon vagy újságokban hirdetjük magunkat. A profitra pedig ritkán van garancia. Elsődleges célunk, hogy éves szinten megtermeljük azt a bevételt, amivel a következő évet biztonságban kezdhetjük el.

- Milyen külső támogatásokra számíthatnak?

- A 2000-es évek elején nem volt szponzori támogatása az intézménynek. Volt egy baráti társaság, aminek a lelkei angol, amerikai üzletember-feleségek voltak, és évente 5-6 millió forintot szereztek restaurálásra, múzeumpedagógiai munkára, de ezen kívül nem volt plusztámogatása az intézménynek. Mára pedig a legjobban szponzorált magyar kulturális intézménnyé nőttük ki magunkat: évente 100-200 millió forintra számíthatunk az üzleti szférából. A válság miatt a támogatás csökkenésére számíthatunk, de attól nem kell félnünk, hogy eddigi támogatóink kilépnek mögülünk.

- Hogyan lehet kikerülni, hogy bóvli kerüljön a múzeumba?

- Jó szakmai döntésekkel. Nem lehet hibázni, mert sokat lehet veszíteni. Nagy nevek és tematikus kiállítások. Nem éri meg, hogy egy kevésbé minőségi tárlatnak adjunk teret, ami sok látogatót vonzana ugyan, de ezt a színvonalat megkaphatják a televízióból is. Volt már rá példa, hogy visszautasítottunk kiállításokat, mert nem ütötték meg a mércét, és mivel Európa ötven leglátogatottabb múzeuma közé tartozunk, válogatnunk kell.

- Hogyan lehet tovább növelni a látogatók számát?

- Felmérések bizonyítják, hogy a nők a döntenek a programokról, különösen egy család esetében. Tehát őket kell elérnünk, hogy több látogatónk legyen. Ha a hölgyeket megnyertük, az urak is jegyet váltanak.

- A Medgyessy-kormány ingyenessé tette a múzeumok állami kiállításainak látogatását - aztán ezt eltörölték. Milyen tapasztalatokat adott a rendszer?

- A rendszer bevezetésénél az állam még kompenzálta a múzeumokat a bevételkiesésért, de aztán ez elhalt. Az ingyenesség időszaka 2008 januárjában szűnt meg, viszont a diákcsoportoknak előzetes bejelentkezés alapján még igényelhető a térítésmentes látogatás. Az ingyenesség ideje alatt azok jártak többet múzeumba, akik amúgy is rendszeres látogatói voltak a kiállításoknak. Tehát nem többen jöttek, hanem általában ugyanazok az emberek többször tekintették meg a tárlatokat. Jobban megéri a múzeumoknak, hogy megszüntették a mindenkire vonatkozó ingyenes látogatást. Nagyon sok pénzt vett ki a zsebünkből. Az embereknek pedig igényük van a kultúrára, és kifizetik a jegyeket, csak az ő nyelvükön kell megszólítani őket. Egyszer egy zöldséges fiúval beszélgettem, és mondtam neki, jöjjön el az állandó kiállításra, ingyenes. Mire azt mondta: ne sértsem meg, dolgozik ő, ki tudja fizetni a jegyet, csak győzzem meg, hogy érdemes megnéznie. És valóban: ha elérjük a látogatókat, visszatérő vendégek lesznek a múzeumban.