Előzetes látványterv a Széll Kálmán térről - a grafikák csak vizuálisan megjelenítik a szöveges koncepciót, valódi építészeti tervnek még nem tekinthetők

„Én a Moszkva tér miatt nem engedem egyedül közlekedni a gyerekemet. An­nyira lepusztult és kaotikus, hogy félek, valami atrocitás éri" - ad anyai szem­pontot a Széll Kálmán tér körüli gon­dokhoz egyik kollégánk. Mások szerint a tér csak undorító: koszos, rendezet­len, és megjelenése méltatlan egy euró­pai nagyvároshoz. A politikusabb hajla­múak szívesen emlékeztetnek arra, hogy a Moszkva tér átépítése a rendszervál­tás óta minden önkormányzati választás előtt napirendre került, látványos tervek születtek, ígéretek hangzottak el, taka­rítási kampányokat indítottak, hogy az­tán minden maradjon a régiben. Ezúttal másként lesz.

Eddig titokban

A negyven éve változatlan téren jövő­re történni fog valami, ugyanis az ed­digi tervezgetéssel ellentétben most csurrant-cseppent némi pénz. Az idei központi költségvetésben hárommilliárd forintot különítettek el a Széll Kálmán tér rendezésével kapcsolatos feladatok­ra. Utoljára arról olvashattunk, hogy a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) lebonyolított egy zárt, meghívásos köz­beszerzési ötletpályázatot. A három pá­lyázó közül a Főmterv anyagát találták a legjobbnak. A terv építészeti munka­részét Finta József irodája, a kertészeti részt a Garten Stúdió készítette. Az épí­tészszakmán belül felháborodást váltott ki, hogy nem írtak ki nyílt ötletpályáza­tot a tér újragondolására, a sajtó pedig azon csodálkozott, hogy a nyertes tervet a főváros nem hozta nyilvánosságra.

Most továbbgördítjük egy lépéssel a történetet. Lapunk birtokába került ugyanis a tér újragondolásának alap­ját jelentő koncepció. A tervezet a tér meg­újítását két szakaszban képzeli el: az el­ső ütem még 2012-ben megvalósulhatna a rendelkezésre álló pénzből, a második ütem az elkészült részek továbbépítésé­vel valósítható meg, uniós források és magántőke részleges bevonásával a kö­vetkező önkormányzati ciklusban. A leg­takarékosabb I/A változat 2,3 milliárd forintból építhető meg (800 millió fo­rint értékben épülnének új vágányok a budai fonódó villamos elnevezésű uniós projekt keretében, és 1,5 milliárd forint költségvetési forrást hívnának le a tér rendezésére). Átmeneti megoldásként a tervezők egy „rossz kompromisszumok nélküli", teljes megújulást adó, de nem irreális változatot is készítettek, melynek 3,7 milliárd forint lenne az ára.

Nem lesz pláza

A terv fő újdonsága, hogy számol a te­rület adottságaiból fakadó realitásokkal. Nem épít „zöld dombot" a közlekedé­si infrastruktúra tetejére, mint a 2006- ban publikált látványtervek, nem fedi le plázával a teret, és nem alakít ki drága és lélektelen többszintes alul- és felüljá­rórendszert sem. A tervezők tudomásul vették, hogy a Széll Kálmán tér elsősor­ban átszállóhely, jelentős gyalogos- és gépkocsiforgalmat lebonyolító csomó­pont, mely Bel-Buda és a budai Vár ka­puja. Nem lesz belőle csendes, madár­csicsergős park, nem lehet mentesíteni az autóforgalomtól, lehet viszont szín­vonalas városi tér, ahol elférnek egymás mellett a gyalogosok, az autók és a ke­rékpárosok. A használaton kívüli hurok­vágány és a fölösleges tárolóvágányok elbontásával középen kialakítható egy tágas, természetes kővel burkolt köz­ponti tér, mely alkalmas találkozóhely­nek és kisebb rendezvények, vásárok színhelyének. A koncepció szerint kép­zőművészeti pályázatot kellene kiírni a legendás „óra" - mint a találkozóhe­lyet megjelölő jelkép - újragondolására. (Persze a legendás dolgok attól legen­dásak, hogy azonosak önmagukkal, az óra maradhatna például óra, újrafestve, pontosra igazítva.)

Az első ütemben nem bontanák le a legyező formájú metrókijáratot, csak a földszintes, jelenleg kocsmának és bol­toknak otthont adó nyúlványokat távolí­tanák el. További területek szabadulná­nak fel a tér Retek utca felőli szélén, ahol a szegély mentén helyeznék el az összes buszjárat megállóját (ennek előfeltétele több buszjárat összevonása, a végállo­mások számának csökkentése, járatok összekötése). Összekötnék a Margit kör­úti villamosvágányt a Krisztina körúti­val, és mellette megépül a Varsányi Irén utcai és a vérmezői bicikliutakat össze­kötő szakasz. A nyitott kérdések közül a legfontosabb a 4-6-os villamos sorsa. A koncepció rövid távon a mostani vég­állomás megtartásával számol, de némi pluszpénzből megvalósítható lenne a 6-os járat továbbvezetése a Déli pályaud­varig, ahol új végállomást kellene kiala­kítani (a 4-es Hűvösvölgyig közlekedne).

A Vár kapuja?

A kiszabadított, megtisztított középső térrész peremére fasorokat telepítenének, valamint létrehoznának egy zöld elvá­lasztó szigetet a Retek utcai oldalon, ami kellemesebbé teszi a gyalogos átkelést (nemrég hasonló módon humanizálták a Károly körutat). A terv a Széll Kálmán teret tagoló tereplépcsőt - a Várhegynek az egykori téglavetők miatt levágott, me­redek rézsűkben végződő oldalát - nem eltakarandó negatívumnak tartja, hanem lehetőségnek. Az alsó szinttel ellentét­ben ez a rész mentesíthető a forgalomtól, és ezen a második szinten kialakítható a „Vár kapuja" zöldfelületekkel, kilátópon­tokkal, kávézókkal. A fenti teraszt tágas lépcsősor, mozgólépcső és lift kötné ös­sze a Széll Kálmán térrel.

A Várfok utcának a Postapalota előtti szakasza gyalogossétánnyá alakul, ahol csak a várbuszok közlekednek. A Csaba utca rövid szakaszát a Krisztina körút és a Várfok utca között szintén elzárják a forgalom elől, itt a második ütemben gyalogosáttörés készülne, amit a Várfok utca híddal ívelne át. A koncepció sze­rint a jelenleg üresen álló Postapalota melletti kihasználatlan telken turisztikai információs pont és esetleg egy új épület kapna helyet. Érthető a szándék, hogy vonzóbbá akarják tenni a befektetők szá­mára a Magyar Posta által néhány éve fölöslegesen eladott és azóta pusztuló Postapalotát. Az épületet valóban meg kell nyitni a Vérmező út felé, mégis sze­rencsésebb lenne, ha a palotát kitakaró építmény helyett egy tágas, nyílt terasz jönne létre a város és a Széll Kálmán tér fölött (a Postapalota egy természetes domb, az úgynevezett Csízhalom mara­dékának tetején magasodik).

A második ütemben a felső és az al­só teret összekötnék egy terasz- és előtetőrendszerrel, amely lefedné a vil­lamosvágányokat, és egyik nyúlványa magában foglalná az új metrókijáratot. Ez lenne az új Széll Kálmán tér leglát­ványosabb (finanszírozási szempontból leginkább bizonytalan) eleme. A ma­gántőke bevonására épülő második ütem tartalmaz még egy-két merészebb ötletet, például egy kisebb tér kialakí­tását a Retek utca és a Fény utca talál­kozásánál, ahol a mainál magasabb há­zak építését tennék lehetővé, valamint a Széll Kálmán tér két házának bontásá­val egy átjáró létesítését a Városmajor felé. Valószínűleg mindkét ötlet komoly vitákat váltana ki, és a kerületi szabályo­zási tervek módosítását igényelné - de egyelőre egyiknek sincs esélye.

Fordulópontok a tér közelmúltjában

1972 - Megépül a maga korában mo­dernnek számító, de sokak által gyű­lölt metrókijárat. A tér nagyjából elnyeri mai arculatát, azóta csak a közlekedé­si igényeket kiszolgáló toldás-foldások történtek.

1985 - Építészeti tervpályázat az ak­korra lepusztuló Moszkva tér rende­zésére. A nyertes terv áruházat, gya­logosteret álmodott a térre, és már tartalmazta a villamosvonalak összekö­tését. Az elképzelésekből semmi nem valósult meg.

Az 1990-es évek - Elkészülnek a sza­bályozási tervek, de jórészt papíron maradnak.

2006 - A választási kampányban Kóka János „szerződést köt" a válasz­tókkal, melyben megígéri, rendbe teszik a Moszkva teret. Az SZDSZ a kormány­koalíció tagja lett, de a teret nem tet­ték rendbe. Horváth Csaba, a II. kerület szocialista polgármestere bemutatja a „zöld domb" néven ismertté vált lát­ványterveket a tér megújítására. A meg­valósításhoz 30-35 milliárd forint kellett volna, így semmi sem lett belőle (noha Horváth a főváros alpolgármestere lett).

2010 - Tarlós István, az új főpolgár­mester ígéretet tesz a tér megújítására. Egy évvel később ismét Széll Kálmán­ról, a dualista korszak egyik miniszter­elnökéről nevezik el a csomópontot.