Kapcsolódó hozzászólások

1. #20

   szívész

   2010.07.14. - 04:09

   
   Előzmény:
   #17 anyácska

   Kedves anyácska!
   - Ne sajnálja. Sajnálni fölösleges.
   - A tragédia megélésekor és közvetlenül utána valóban igaz, hogy a szavak értelmetlenek, hiszen akkor nem is figyelünk rájuk.
   Később viszont annál nagyobb szerepet kapnak, mert éppen a szavak azok, amik az egyik „kapaszkodó” szerepét töltik be. Éppen a szavak azok, melyek érzelmeket képesek hordozni a
   tartalmukkal. Én mindvégig azokról beszéltem, akiknek a szavak már ezt jelentik, jelenthetik, mert nem ma, vagy tegnap vesztették el az ifjú hozzátartozóikat, ám a cím jelentése számukra egyértelműen sebtépő.
   - Igaza van, hogy a dícsérő szavak is fájnak, de egy HV-tól joggal várta volna el az ember, hogy úgy írjon, hogy másokat ne sértsen azokkal a szavakkal. (ezek szerint mégsem joggal)
   Sajnos manapság a címek „érdekes” megfogalmazása már nemcsak a bulvársajtó sajátja.
   A lényeg mindenkinek a kattintások száma. Az érzelmi oldal ebben az üzletben eltörpül, és sajnos, még a kegyelet sem írja felül.
   -A bűnös méltó megbüntetésének az igénye mindannyiunkban más-más mértékű.
   Vétlen esetnél éppen az empátiánkból fakadóan, idővel valamiképpen „helyére kerülnek”
   a dolgok, attól is függően, hogy az okozó ismert-e egyáltalán, s ha igen, ő miként éli meg a történéseket.
   -Szándékosság esetén még egészen más érzések is helyet kérnek az emberben, s ilyenkor a harag a minimum az okozó ellen.
   -Én sem tudom, de talán sejtem a szeretteik érzelmeit, gondolatait.
   Elvesztettem egy fiatal lányt. Diák volt. 16 éves. Egyik nap nem érkezett haza az iskolából.
   Unokatestvérem volt.
   - A gyász tanít. Tanít az életre, és tanít a halálra.
   Lehet tagadni, de fölvállalva lehet együtt is élni vele.
   Általa el is veszíthetjük azt, ami fontos, de akár rá is találhatunk a lényegekre.
   …s ezt akár önmagunknak, akár másnak próbáljuk kifejezni, erre a ma alkalmazott legideálisabb eszköz a SZÓ. A magyar nyelv különlegesen képes a legfinomabb árnyalatokat is megfogalmazni, vagy sugallni.
   Ha már szólunk, (írunk) tegyük azt magyar emberhez méltón.
   Ha pedig nincs szükség a szóra, az már nem a Heti Válasz hasábjain fog manifesztálódni.
   
   

    

2. #19

   szívész

   2010.07.14. - 03:59

   
   Előzmény:
   #16 marina87

   Kedves Marina! Én is úgy gondolom, ahogyan Te.
   A harag szerintem sem a gyász „tartozéka”. A gyász maga egy folyamat, amit nem lehet azonosan beazonosítani egyes embereknél és eseteknél. A „harag” mindig a gyász, mint érzés megélése előtt érkezik, különböző mértékben. Helyesen megfogalmazva nem is harag ez, hanem inkább egyfajta tehetetlen düh, tagadás, vagy a helyzet iránti meg nem értés.
   Ez sem helyes szó a címben, mert negatívummal ruházza föl az embereket.
   Haragot érezni konkrétum iránt szoktunk, a harag mindig céloz valakit. A célzatlan „haragot” helyesebb lenne a düh szóval kifejezni. Ebben az esetben, amiről a cikk szól, nem lehet szó haragról, inkább a tehetetlen düh az, ami ébred az elszenvedőkben, a gyászolókban, az együttérzőkben.
   Ez leginkább azért tör elő az emberekből, mert nem értik, hogy miért éppen ők?
   Miért éppen most? Miért éppen így?...stb. És választ egy darabig nem kapnak senkitől. Dühösek a sorsra, dühösek a szerencsétlenségükre, dühösek a helyzetükre, hogy miért nem másként cselekedtek, hiszen akkor nem ők lettek volna ott. Dühösek az életre, a hívők Istenre, de legfőképpen magára a halálra, amelyek fogalmak, s nem kézzel foghatók.
   Ilyenkor a düh általános reakció, ami idővel eloszlik, így, vagy úgy behelyettesíti más érzés, majd a ráébredés után elkezdődik a gyász folyamata, általában a magábaroskadással és egyfajta megsemmisülés-érzéssel.
   Mint írja is, a véletlen baleseteknél nem lehet szó haragról.
   Ez is egy sajnálatos, véletlen tragédia volt, amit inkább maga a helyzet iránt ébredő, tehetetlen düh kísérhetett egyeseknél.
   

    

3. #18

   szívész

   2010.07.14. - 03:53

   
   Előzmény:
   #15 respondent

   A kettőnk - írásban megmutatkozott – egymás, mint ember iránti tisztelete közötti különbséggel
   nem foglalkozom, hiszen az jól látható mindenki számára…
   Ellenben a szavakról, a szavak erejéről azt fontos megjegyeznem, hogy a helytelen használatukkal mily bántó lehet egy ember mások iránt. Ha valaki nem képes helyesen fogalmazni, ne merüljön bele olyan közlés-mélységbe, ami erején felüli.
   Történetesen azzal, hogy ezt írtad: „Két szép fiatalember meghalt.” – nagyképű tudatlanságoddal
   faragatlan is vagy egyben. Ugyanis nem két fiatalember halt meg, hanem egy fiatalember és egy ifjú hölgy. Ha a szót egybeírod, az csakis a férfi nemre vonatkoztatható jelentéssel bír. Ezzel kizártad az eltávozott ifjú leányt. Ha pedig mindkettejükre értetted volna a közlésedet, azt illett volna írnod, hogy két fiatal ember halt meg. Egy egyszerű egybe,- vagy külön történő írás így megváltoztatja a tartalmat.
   Hát „csak” ennyit a szavak erejéről…és egyesek eziránti tudatlanságáról, faragatlanságáról és érzéketlenségéről.
   Istvánoddal hasonlatosak vagytok.
   

    

4. #17

   anyácska

   2010.07.12. - 20:00

   A "szivész"-nek (is).
   
   Sajnálom.
   
   A szavak értelmetlenek, bármilyen formában, amikor hiába várjuk azt akinek haza kellett volna térnie. Mindegy, hogy ostoba bulvársajtós, szomszéd vagy pletykára éhes emberek formálják lelkileg érthetetlen mondatokká.
   Beszélhetünk stilisztikáról, lingvisztikáról, tartalmi helyességről, fokozásról, bármiről. Nem kellene helyet adni a sajtóban az ilyen felhangú cikkeknek. A hír az tény. Néhány szó. Ennyi kellene legyen.
   
   Értem én Önt, az igazságot is abban amit ír, de higgye el, a dícsérő szavak is fájnak, ha a saját gyermekéről OTT olvassák szülei.
   
   A Blikk címlapján: A tragédiáról szóló képek és hatalmas betűk mellett: Klaudia gyermekével moziba ment, és megbocsáthatatlanul egy akt. Nem minősítem.
   
   És valahol a sejtjeinkben benne van az igény, hogy a bűnös méltó büntetést kapjon. Igaz tudjuk, hogy mindaz már semmin sem változtat.
   
   Azért írtam, hogy átérzem, de NEM TUDOM, mit érezhetnek a szeretteik, hiszen nem vagyunk egyformák.
   
   Szelíd, okos, gyönyörű ( nekem ). Ő a lányom.
   
   2006. január 13-án egy vétlen autó utasaként halt meg 17 évesen az egyetlen gyermekem.
   
   A gyász csöndes. A gyász méltóságos. A gyászban kicsit magunk is meghalunk.
   
   

    

5. #16

   marina87

   2010.07.12. - 15:13

   Egyet nem ertek, a gyaszhoz hogy vegyulhet harag?? Ki ellen? Veletlen baleset barhol elofordulhat.
   
   
   Erdekes modon Stoll Andrast felmagasztaljak azok utan, hogy lehet, az aldozata egesz eleteben nyomorek lesz. Kerkednek vele, hogy egyre tobb es tobb szerepet kap. Ra senki sem haragszik? Igaz nem halt meg az aldozat, de soha tobbe nem lesz egeszseges.
   
   Ne merjunk mar kettos mercevel??

    

6. #15

   respondent

   2010.07.12. - 10:52

   
   Előzmény:
   #0 Devenyi

   Kedves István, ne is foglalkozzon azzal a hozzászólóval. Két szép fiatalember meghalt.
   (A jelzőkön lovagolnak! Ezeknek még az is súlyosan kirekesztő lenne, ha azt írták volna, hogy két magyar diák meghalt. És még magyarázza.)

    

7. #14

   szívész

   2010.07.11. - 22:59

   Úgy gondolom, bárki, aki alapvető magyar nyelvi érzékkel rendelkezik, tökéletesen tudja, hogy miről írt vacsi és miért osztottam a véleményét, - mindössze egyetlen sorban.
   Egészen pontosan pedig éppen azért kedves "anyácska", mert sem leülni, sem szemet becsukni nem kell ahhoz, hogy a kellő empátiával rendelkezők azonnal érezzék, hogy itt valami nem úgy vagyon írva, ahogyan azt kellene. Az empátia és az együttérzés ugyanis nem válogat kedves anyácska, és bizony e két, szerencsétlenül járt fiatal nincs egyedül azok sorában, akiket hirtelen és korán ragadott el a halál, s amely fiatalokat mind a mai napig úgy gyászolják az ittmaradott szeretteik, mintha éppen tegnap mentek volna el. A sok eltávozott fiatal között pedig
   sok a diák és közülük sokan bizony nem voltak kiváló eredményűek. Ám ez a szülő szemében, gyászában és fájdalmában semmit nem jelent, amint vacsi is írta. Ezen szülők, hozzátartozók, akik olvassák ezt a címet (és ehhez még nem is föltétlen kell a hvo-ra kattanni) bizony higgye el, hogy vannak olyan érzékenyek, hogy kapásból megérzik azt, amit Önök az istennek sem akartak érteni, sőt! még engem mondanak érzéketlennek.
   Aki olyan gyermekét vesztette el, aki nem volt elit-tanuló, az ezen cím olvasatán bizony joggal érzi úgy, hogy kegyeletében mélyen sértik őt és gyermeke emlékét, mert az ő gyermeke elvesztése nem ér annyi gyászt, nem bír oly súllyal, mint a kiválóké.
   Vacsi ezt jóindulattal közölte első hozzászólóként, s nem sokra rá jöttem én is a Heti Válaszra, éppen ezen cím láttán. Teljes jóindulattal írtam, hogy megerősítsem vacsi véleményét. Tényleg nem jó üzenete van a címnek azon szülők felé, akik elvesztették a nem kiváló tanuló gyermekeiket. A kellő empátiával rendelkezők érzik ugyanis, hogy micsoda sebeket szaggathat föl szívükben ez a nem szerencsésen fogalmazott mondat.
   Kedves anyácska! Ha Ön anya, s belegondol, éreznie kell, hogy mit sem számít az, hogy hol történik a szerencsétlenség, ha a sajnálatos végkifejlet az elmúlás. Ugyanúgy fájna, ha közúti, vízi, vagy légibalesetben veszítené el gyermekét, vagy bármilyen más, hirtelen módon, amire fölkészülni nem lehet. Mindegy, hogy másik földrészen, vagy a ház előtti zebrán, ugyanaz a borzalom mindkettő. Sajnos nagyon sokan halnak meg fiatalok évről-évre, akiknek gyászoló szülei sokkal kihegyezettebbek az ilyen hírekre, éppen az együttérzés és a hasonló jellegű fájdalom miatt.
   Mivel ez nem a bulvárhír kategóriája, annál inkább oda kellene figyelni a cím jelentésére.
   Az már nem minket, jószándékkal beírókat minősít, hogy a lap online szerkesztője úgy viszonyult a hozzászóláshoz, ahogyan...
   Ha vette volna a fáradságot, hogy belegondoljon és beleérezzen, akkor még esetleges gyermektelen volta esetén is egyértelműnek kellett volna számára lenni a szerencsétlen megfogalmazásnak - megelőlegezvén neki azt az érzékenységet és a magyar nyelv iránti alázatot ,(az empátiáról nem beszélve) amit az ember manapság akár a legsekélyesebb
   kommunikátortól is joggal várna el. Devenyi esetében ez a megelőlegezés hiábavaló volt, mert ő ahelyett, hogy érzékelte volna a jóindulatú és építő jellegű véleményalkotást, a tartalom és a jószándék értelmezése helyett a komment íróját minősíti le.
   Úgy gondolom, ez itt, a HVO-n roppant érzéketlen, durva és szomorú.
   Sajnos, a lapot minősíti.
   - Én pedig abban bízom, hogy ez a cím minél kevesebb, a nem éppen kiváló tanuló gyermekét gyászoló hozzátartozó látókörébe került, kerül.
   - Kedves anyácska és santolin! Reményeik, mely szerint a felelősök méltóbb büntetése számítana igazán, nem hiszem, hogy életszerűek lennének egy nem szándékos jellegű tragédia esetében. A mérhetetlen gyászt ilyen esetekben nem igazán az enyhíti, hogy a felelősök büntetése eléri-e az - egyébként szubjektív - elvárás megfelelő mértékét.
   
   

    

8. #13

   santolin

   2010.07.11. - 20:38

   
   Előzmény:
   #12 anyácska

   Anyácska nagyon jól ír. Részvétem az elhunyt fiatalok családjai felé. Borzasztó tragédia történt. Nagyon remélem, hogy meglesznek a felelősök. És jó lenne, ha majd róluk is bezsámolna a hv.

    

9. #12

   anyácska

   2010.07.11. - 16:40

   Bízom benne, hogy azok akik szeretik Őket, nem olvassák az előzőeket.
   
   Le kell ülni és becsukott szemmel elérni az empátiának arra szintjére ahol a szavak tartalmi részével gondolkodók is felfogják mi történt. Én átérzem ( nem tudom ) .
   
   Csak annyit kívánhatok a szülőknek, hogy az ottani igazságszolgáltatás méltóbb ítélkezéssel bünteti meg a felelősöket, mint az itthoni.
   
   Nagyon nehéz harc vár rájuk.
   
   

    

10. #11

    sakos

    2010.07.11. - 15:41

    Nem hiszem el, hogy képesek vagytok mindenből álstilisztikai majomkodást csinálni. Semmi gond nincs a címmel.
    Épp Philadelphiában vagyok és jó érzés, hogy a helyiek többsége, ha szóba kerül, honnan jöttem, egyből együttérzéséről biztosít, őket is ledöbbentette a dolog.

     

11. #10

    zsil

    2010.07.11. - 14:13

    A "baleset pillanata" sokkoló.
    
    Isten nyugosztalja a két fiatalt.
    A családjaik pedig olyan dologgal szembesültek, amit nagyon nehéz lesz elviselni. Remélem, a környezetük megértő és segítőkész lesz hozzájuk.

     

12. #9

    szívész

    2010.07.11. - 13:54

    Ha nem egyetlen mondatba lenne foglalva az állítás, - amely sajnos értelmezhető úgy, mintha az egyik tagmondat a másik okhatározós alárendeltje lenne, csak elmaradt közülük a "mert" szó - már sokkal humánusabban hangzana...
    Próbáld megérezni a különbséget:
    - Gyász és harag, (mert) két kiváló diák halt meg.
    vagy PÉLDÁUL:
    - Gyász és harag. Két kiváló diák halt meg.
    Pusztán attól, hogy két önálló mondatra darabolom, már sokkal elviselhetőbb. Az egyik mondat csupa állítmány, ami maga a fájdalom kifejezése. A másik pedig azt tudatja, hogy kiváló diákok mentek el közülünk, de a két gondolat már egyértelműen elkülönül, vagyis nem következtethető egymásból eleve.
    Ha ezt nem érzed, akkor érteni sem fogod soha. De ha ráérzel, megérted, hogy mennyire más a két jelentés. Főként, ha a kegyeletről szól a dolog...
    Szeretettel üdvözöllek.

     

13. #8

    szívész

    2010.07.11. - 13:27

    
    Előzmény:
    #6 respondent

    Kedves respondent!
    Valamiért nem akarod érteni, amiről írtam és amiről vacsi is írt és teljesen másról beszélsz.
    Ha nem érzed ezt az egyértelműen negatívra árnyalt felhangot a cím megfogalmazásában, akkor
    hiába is magyaráznám, úgysem értenéd. Minden embernek más az érzékenysége, ezek szerint a tiéd nem olyan, mint vacsié és az enyém is, bár szerintem nem magas a mérce ennél a példánál...
    Egy mondatban megpróbálva : a cím azt sugallja, mintha csak a kiváló diákokat illetné meg a gyász és a harag, ha ilyen borzasztó eset történik... mintha a nem kiváló diákok kívül lennének rekesztve ebből hasonló esetben...
    Durva és kirekesztő így a fogalmazása a címnek, éppen azokra a diákokra vonatkoztatva, akiket úgy ér a halál, hogy ők sajnos nem lehettek kiváló diákok. Erre írta vacsi, hogy az ő elvesztésük pontosan ugyanakkora fájdalom, mint az éltanulóké. Nem szabad, sőt! Bűn lenne különbséget tenni, vagy azt akár csak sugallani is. Érted már, hogy mire írtuk?
    Ez a cím, így, ebben a formátumban és jelentéstartalommal kirekesztő.

     

14. #7

    Banyamama

    2010.07.11. - 13:18

    Sajnos itt messze nem arról van szó, hogy "a tragikus baleset két kiváló diák reményteli karrierjét törte derékba". Bár úgy volna!!! Bár csak a reménybeli karrierjük ment volna tönkre!
    De nem az ment...
    Nem a karrierjük tört ketté (kit érdekel ilyen helyzetben a karrier?!), hanem az életük!
    Nem ugyanaz... Nagyon nem.

     

15. #6

    respondent

    2010.07.11. - 13:03

    
    Előzmény:
    #5 szívész

    Jézusom! A jelző a diákokra vonatkozik, mert azok voltak.

     

16. #5

    szívész

    2010.07.11. - 10:52

    
    Előzmény:
    #3 jólátó

    Szerintem senki nem állította azt, hogy az igazgató nem pontosan fogalmazott.
    Még az ilyenkor ébredő harag iránt sincs kétely senkiben, hiszen hasonló esetben mindenki érezné valamilyen mértékben.
    A cikk címének a megfogalmazása a probléma. Azt sugallja, mintha azért lenne gyász és harag, mert
    kiváló diákok az eltávozók.
    

     

17. #4

    respondent

    2010.07.11. - 10:40

    Ha őszinték vagyunk, hogyan lehet harag nélkül tudomásul venni két ilyen fiatal halálát? – még ha céltalan is az érzelem. Szerintem az igazgató pontosan írta le az érzést, ami az emberben kialakult a hírre.
    „A balesetben vízbe kerülő 37 emberből 35-öt kimentettek, két magyar turista, egy 20 éves fiút és egy 16 éves lányt azonban hiába kerestek; holttestüket később találták meg.”

     

18. #3

    jólátó

    2010.07.11. - 08:49

    Nyugodjanak mihamarabb magyar földben békében , a családoknak mélységes részvétem!

     

19. #2

    szívész

    2010.07.11. - 08:42

    Egyetértek az előttem szóló vacsival. Ez így nagyon durva.

     

20. #1

    vacsi

    2010.07.11. - 08:24

    Ez rettenetes tragédia, de nem azért, mert "két kiváló diák halt meg"! Ha nem annyira kiválóak, akkor is szüleiknek az egyetlenek, ilyen főcímet nem lenne szabad adni.