Irodalmi emlékházaink többsége a hatvanas-hetvenes években nyitotta meg kapuit. A múzeumok vezetői kezdetben nem panaszkodhattak a nézőszámra, ám az érdeklődők a nyolcvanas években megfogyatkoztak, a rendszerváltás után pedig tragikussá vált a helyzet. Ennek fő oka az volt, hogy a kiállítások elfáradtak, az épületek egyre rosszabb állapotba kerültek. Bár az emlékhelyek fenntartói, felelősei - helyi önkormányzatok, megyei múzeumok - próbálták menteni a menthetőt, az áttörést és anyagi fedezetet a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által tavaly elindított Irodalmi Emlékházak Reneszánsza program hozta meg.

A PIM évtizedek óta szakmai felügyeletet gyakorol az ország irodalmi emlékhelyei fölött, és jó ideje jelezte már a kulturális tárcának, hogy a házak és a kiállítások többsége felújításra szorul: az épületek néhol életveszélyessé váltak, az installációk idejétmúltak, vagy a kutatások újabb eredményei miatt kell változtatni a tárlaton. A szakemberek által leírtaknak nem sok foganatja volt, ezért is jelentett nagy lehetőséget a 2008-as reneszánsz év, amikor a múzeum munkatársai pályázatot írtak a kulturális minisztériumhoz az irodalmi emlékhelyek rekonstrukciójára.



Turizmus, oktatás

"Átfogó fejlesztéseket képzeltünk el, és úgy gondoltuk, nem elég az épületeket és a kiállításokat rendbe hozni, változtatni kell a gondolkodásmódon is - mondja H. Bagó Ilona, a PIM muzeológusa, a program egyik felelőse. - Az emlékházak akkor lesznek az emlékezet élő színterei, ha a helyi közösségek magukénak érzik őket, ha bekapcsolódnak a kulturális turizmusba, és ha a közoktatás részévé válnak. Szeretnénk elérni, hogy egy idegenvezető éppen olyan szívesen vigye el ezekre a helyekre a csoportjait, mint egy tanár a diákjait, ezért programcsomagokat dolgoztunk ki a házakhoz." Az iskoláknak pedig igyekeznek múzeumpedagógiai programot is ajánlani a tárlatokhoz: egy előkészítő, egy helyben megoldható és egy olyan feladatsorral, amivel utólag ellenőrizhetik, hogy a látottakból mi maradt meg a gyerekekben.

Eddig 17 emlékház újult meg, illetve kapott korábban hiányzó eszközöket. Bár a beruházások legtöbbje infrastrukturális fejlesztéssel járt, volt, ahol csak kisebb segítségnyújtás kellett. A költő születésének 200. évfordulójára, 2000. december 1-jére újjávarázsolt kápolnásnyéki Vörösmarty-házban a vakolatot kellett pótolni, a szekszárdi Mészöly Miklós-házba laptopot és kivetítőt kértek. A kiskőrösi Petőfi-házba audioguide-ok kerültek, az ugyancsak Petőfihez kötődő Borjádra 600 ezer, Sárszentlőrincre kétmillió, az iszkázi Nagy László-házra pedig 3,5 millió forintot költöttek. Minden emlékházhoz készül leporelló és könyvjelző - ezeket a PIM ingyen adja, azzal a feltétellel, hogy az eladásukból származó bevételt az emlékházak újabb kiadványok készítésére fordítják.

Az idei év egyik legsikeresebb fejlesztése, az esztergomi Babits-villa felújítása 62 millió forintba került. A város 52 milliót biztosított, négymillió forintot adott a kulturális tárca, hatmillió pedig a PIM emlékházas programjának keretéből jutott. "Megérte a városnak a beruházás, hiszen már a májusi megnyitó utáni első héten annyi látogató volt, mint előtte egész évben" - mondja H. Bagó Ilona. Esztergom különleges fekvése is hozzájárul, hogy sokan keresik fel Babitsék nyári "rezidenciáját", de a muzeológus szerint nincs olyan emlékhely, ahol ne lehetne valamilyen érdekességet, szépséget felfedezni - legyen az Móricz Zsigmond Tiszacsécséje, Babits Szekszárdja, vagy a szintén Petőfi-emlékhely Sárszentlőrinc.



Civil kurázsi

"Tavaly 120, idén 60 millió forint jutott az emlékházakra - mondja H. Bagó Ilona. - Tavaly sok mindent elindítottunk, és idén is szeretnénk folytatni a programot, de rangsorolni kellett: megnéztük, melyik épület és kiállítás felújítása a legsürgetőbb, és a rendezvények támogatását is újra kellett gondolni. Remélem, jövőre is lesz pénz a folytatásra, mert tragédia lenne, ha abba kellene hagyni most, amikor az egész szakma összefogásával szép eredmények születtek."

Nehezíti a helyzetet, hogy vidéken összesen nyolc irodalmi muzeológus dolgozik. A szakemberhiányt pótolandó, több helyen civilek segíti az emlékház élővé tételét, mint például Agárdon, ahol négy kismama - óvónő, tanítók és tanár - önkéntes alapon szervezi a faluban született Gárdonyi Géza életművéhez kapcsolódó programokat. Sárszentlőrincen korábban kulcsos rendszerben működtették a házat, ám ma már a helyi könyvtáros tart tárlatvezetést, mint ahogy Kápolnásnyéken is megtudhatunk minden lényegeset Vörösmarty Mihályról a ház gondnokától, aki a kertet is rendben tartja. "Megalapítottuk a Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesületét, melynek a szakmai segítségnyújtás mellett célja, hogy tudatosítsuk a helyiekben, hogy az induláshoz szükséges segítséget megkapják tőlünk, de a folytatás már rajtuk is múlik" - magyarázza H. Bagó Ilona.

Az országban és a határon túl található magyar irodalmi emlékházak számát nehéz megmondani, a lista folyamatosan bővül. "Legutóbb 169 pontot számoltam a térképünkön, mert a kiállításokat és az emlékszobákat is számon tartjuk - mondja a muzeológus. A következő nagy fejlesztés a szalkszentmártoni Petőfi-ház kiállításának felújítása, és Kőszegen, a Pannon Örökség Múzeumában az új tárlat megépítése lesz.



Húzónevek

A PIM-ben folyamatosan figyelik a pályázatokat, igyekeznek több lábon állni, partnerségi kapcsolatokat kialakítani. Jó példa erre a csesztvei Madách-kúria és a Szlovák Nemzeti Múzeum csatlakozása az uniós pályázathoz, amit az alsósztregovai és a csesztvei emlékházak egyidejű felújítására adtak be. A Szlovák Nemzeti Múzeum egyébként kitűnő partner, Alsósztregovára nemrég készült el a kétnyelvű leporelló.

A szakemberek úgy vélik, a magyar emlékhelyek nincsenek lemaradva a nemzetközi mezőnytől, csak az anyagi lehetőségeik szűkösebbek. Ami miatt a külföldi házakat, múzeumokat mégis érdemes figyelni, az például a kiállításokon alkalmazott technika. Egy tárlat megtervezésénél fontos, hogy azok is örömüket leljék benne, akik nem képesek 20-25 percnél tovább figyelni, és azok is, akik szeretnek elmélyülni a részletekben. A figyelem lekötésére nagy segítséget jelentenek a hangzó- és a képi anyagok. Esztergomban például a korabeli rádiónak álcázott CD-lejátszón színészek és előadóművészek szavalnak Babits-verseket, sőt, kettőt a költő előadásában is hallhatunk. Persze, mindenhol más anyagból kell gazdálkodni. A szekszárdi Babits-házban például megmaradtak a bútorok, Esztergomban viszont fényképek alapján igyekeztek rekonstruálni a dolgozót, az étkezőt, Babits Mihály és felesége, Török Sophie szobáit. (Lányuk, Babits Ildikó szobájából vendégszoba lesz, ahol alkotóművészeket fogadhatnak.)

"Szeretnénk, ha minél többen megismernék a házak kincseit, ha a magyar irodalom jobban előtérbe kerülne, és minél több gyerek megszeretné az olvasást" - sorolja H. Bagó Ilona, és büszkén mondja, hogy kollégái idén nyáron 15 olvasótábort szerveztek, 400 gyerek részvételével. Az irodalmi emlékházak felújításának másik célja, hogy hosszabb távon az emlékhelyek összesített látogatószáma elérje az évi kétszázezret. Ez nem lehetetlen, hiszen vannak "húzónevek": Balatonszárszót például József Attila miatt az múzeum mostani, romos állapotában is évente tízezren látogatják, ám ha jövőre a megújult épületben izgalmas kiállítás várja az érdeklődőket, a szám megsokszorozódhat. Ahogy a balatonfüredi Jókai-villa is biztosan tömegeket vonz, ha 2010 tavaszától újra látogatható lesz.

Sok emlékház azonban "nem esik útba", gyakran a település határán kívül található - ezekben az esetekben már az is eredmény, ha az emberek tudomást szereznek róluk, és évente háromnégyezerrel többen keresik fel őket.




ALÁÍRÁSOK A HÁZFALON

Bár az Egri csillagok szerzőjének, Gárdonyi Gézának Agárd határában lévő szülőházáig jó negyven percet kell sétálni a falu központjától, megéri a fáradságot: a hatvanas évek óta emlékházként működő, hosszú parasztházat két éve újították fel, a jelenlegi kiállítás pedig idén májusban nyílt meg. Az író életének főbb eseményeiről és helyszíneiről készült tablókkal, fényképekkel, tárgyi emlékekkel, sőt, Gárdonyi-grafikákkal is színesített tárlatot áprilisban és májusban (az érettségik és az iskolai kirándulások idején), illetve júliusban és augusztusban (a Velencei-tónál nyaralók és nyugdíjascsoportok) nézték meg legtöbben. Az emlékház október 1-jéig tart nyitva.

Ugyancsak iskolai osztályok, nyaralók és a helyi ifjúsági tábor lakói keresik fel elsősorban az ötvenes évek óta emlékmúzeumként számon tartott - Agárdtól néhány kilométerre lévő - kápolnásnyéki Vörösmarty-házat, mely 2001-ig egyetlen helyiségből állt. Bár akkor két másik szobát is rendbe hoztak, a korabeli használati és dekorációs tárgyak közül csak az íróasztal volt minden kétséget kizáróan Vörösmartyé. A költő 2000-ben lett a falu díszpolgára, az ezt igazoló oklevél és nyaklánc szintén megtekinthető, de érdemes elidőzni a Széllné Vörösmarty Róza által készített fénykép előtt is, melyen a következő felirat olvasható: "Apám ezen képét jónak találom". A múzeum október végéig látogatható, de december 1-jén is kinyitják, amikor születésnapja alkalmából fáklyás menettel emlékeznek a Szózat költőjére.

Babits és felesége 1923 augusztusában járt először Esztergomban, és a következő év tavaszán vették meg azt az előhegyi ingatlant, amelyet folyamatosan csinosítottak, bővítettek. Babitsék általában kora tavasztól késő őszig időztek a birtokon, és barátságba kerültek az Olajos és az Einczinger családdal. A megbízható banktisztviselő, Einczinger Ferenc ügyes kezű festőként a villa díszítésében is sokat segített, sőt, hozzá kötődik a ház máig leghíresebb része, a magyar irodalom- és művészettörténet sajátos kordokumentációja, az úgynevezett aláírásfal is: a Babitsékhoz látogató barátok, művészek puhaszénnel szignálták a ház külső falát. A vendégek távozása után aztán Török Sophie döntötte el, hogy aláírásuk végleg megmaradhat-e az utókor számára. A villát 1961-ben avatták Babits-emlékházzá.