Ismét szembeszállt a pártok akaratával Sólyom László köztársasági elnök, amikor visszaküldte az Országgyűlésnek a Balaton-törvény módosítását. A tavaszi ülésszak utolsó napján, június 9-én este a két nagy párt példás egyetértésben fogadta el a nyolc éve hatályban lévő jogszabály átdolgozását. Az utolsó pillanatban benyomott módosító indítványok azonban világosan mutatják: a cél a korábbi, szigorú szabályok lazítása, a beépíthetőség növelése volt.

A 2000-ben elfogadott törvényt, amely létrehozta a balatoni kiemelt üdülőkörzetet, sokan bírálták, amiért példátlanul szigorú környezetvédelmi és területhasználati szabályokat írt elő a balatoni települések számára. Az eltelt évek részben igazolták az eredeti koncepció helyességét. A tó körül számos kedvező változás történt: javult a vízminőség, majdnem mindenhol kiépült a csatornahálózat, elkezdődött a partszabályozás, kerékpárutat fektettek, lehatárolták a szőlőhegyeket, viszszanyerte régi fényét a balatonfüredi városközpont. Látszólag a törvény felülvizsgálata során sem kérdőjelezte meg senki, hogy a cél továbbra is a balatoni táj, a természeti és épített környezet, a vízminőség védelme.

Csakhogy az ördög a részletekben lakik. Burány Sándor, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkára a törvény május 26-i parlamenti vitájában számszerűsítette a mellékelt térképlapokról leolvasható változásokat. Ezek szerint a balatoni üdülőkörzetben a települési területek 3200 hektárral, a gazdasági területek 1100 hektárral, a turisztikai fejlesztési területek 540 hektárral gyarapodnak - értelemszerűen a szabad területek kárára. Ezek a számok ráadásul az utolsó pillanatban elfogadott módosítások miatt tovább nőttek, annak ellenére, hogy a kormány által megrendelt szakértői hatástanulmány is kimondja, hogy a Balatonnál a takarékos területhasználat és a tájkarakter megőrzése a fenntartható fejlődés alapja.



Kóros burjánzás

A törvénymódosítás opponensi véleményét tavaly júniusban elkészítő Schneller István volt budapesti főépítész több olyan bújtatott változtatásra is felhívja a figyelmet, amelyek szintén a meghirdetett célok ellenében hatnak. A part mentén mára alig néhány olyan beépítetlen, szabad sáv maradt, ahol a környező települések nem folynak össze egyetlen agglomerációvá. Nyílt tópart található a keleti medencében Balatonfűzfő és Balatonalmádi, Balatonaliga és Balatonakarattya, Balatonkenese és Balatonfűzfő között, az északi parton pedig Balatongyöröknél, Örvényesnél és Zánkánál. Kompromisszumos megoldásként mindegyik partszakasz "turisztikai fejlesztési terület" besorolást kapott. A korábbi szabályozás szerint itt a telkek nyolc százalékát lehetett beépíteni, a mostani törvénymódosítással ezt tíz százalékra növelték, ami a területek óriási kiterjedése miatt viszonylag nagy növekedést és nagy üzleti lehetőséget jelent. Balatonfűzfő önkormányzata két nappal a törvény elfogadása után máris meghirdette eladásra 15 hektáros övezeti ingatlanát. A települések nemkívánatos összenövése ellen nyolc éve kétszáz méter széles védőzónákat jelöltek ki - a védőzónát a tervekkel ellentétben nem sikerült háromszáz méteresre szélesíteni, viszont környezeti hatástanulmány alapján felmentést lehet kérni az alkalmazása alól. A hatástanulmányok eredménye borítékolható.

A volt kempingek esetében az állam már két éve engedett a fejlesztői nyomásnak. Miután 24 ingatlan az SCD Holding tulajdonába került, a korábbi tízszázalékos beépíthetőséget 15 százalékra növelték - jelentős értéknövekedést biztosítva a vízparti ingatlanok új tulajdonosának. A lazítást a mostani törvénymódosítás is fenntartja. A fejlesztők a strandok esetében többnyire a túl rövid idényt meghosszabbító fedett létesítmények építése mellett szoktak érvelni. Igen hatékonyan, hiszen a nyolcszázalékos beépítést ebben az esetben is felemelték tíz százalékra. Hogy mennyivel növekedett a beépített, illetve jogilag beépíthető területek nagysága, már csak azért sem lehet tudni, mert sem 2000-ben, sem 2008-ban nem készült területi mérleg az üdülőkörzetről. Annyi azonban szabad szemmel is látható, hogy a tó körüli "üres" - valójában jelentős tájképi és természeti értékeket hordozó - területek gyorsan fogyatkoznak.

Mi több, négy, befektetők által kiszemelt terület érdekében az utolsó pillanatban is módosították a törvényt, lehetővé téve az átsorolásukat. Balatonberény és Balatonkeresztúr esetében Bajnai Gordon gazdasági miniszter június 9-én a zárszavazás előtt adott be módosító indítványt, Sávoly és Balatonszemes ingatlanait viszont Suchman Tamás, a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke és hét szocialista képviselőtársa május 26-i indítványának köszönhetően sorolták át. Balatonberény és Sávoly esetében a HVG szerint a törvénymódosítás a spanyol Sedesa ingatlanfejlesztő cég érdekeit szolgálja, amely Sávolyon 150 hektáron golfpályát, hét termálszállót, több mint ezer üdülő- és lakóépületet, logisztikai központot, Balatonberényben pedig golffalut kíván építeni. Balatonkeresztúr polgármestere, Kovács József a Heti Válasznak cáfolja, hogy a falu melletti, számos magánszemély, illetve részben az önkormányzat tulajdonában lévő területet szintén a Sedesa kedvéért kellett átsorolni. Kovács szerint a település 15 éve akarja fejleszteni a területet, szabályozási terveit is ennek megfelelően készítették el, de egyelőre nem találtak hozzá befektetőt.



Két férfi, négy eset

A négy kérdéses terület közül a legérdekesebb a balatonszemesi, melynek első átminősítési kísérletét május 19-én még elutasította az Országgyűlés, 26-án viszont már elfogadták a Suchman-féle indítványt (a Fidesz és az MDF tartózkodásával, az SZDSZ nem szavazatával). A hivatalos indoklás a két dátum között szemernyit sem változott: az M7-es autópálya, a 67-es főút és a lakóövezet határa közötti, 80 hektáros "zárt területen végzett mezőgazdasági munka ellehetetleníti az üdülőövezetet és a lakóövezetet, megnehezíti a turisztikai fejlesztések jövőbeni megvalósítását". A mondat első fele értelmezhetetlen, a másodikban említett turisztikai fejlesztésről pontosabbat nem lehet tudni, mivel a szántóföldeket még nem vásárolták fel.

Ugyanakkor a faluban egy éve megjelent egy Nagy Béla nevű vállalkozó, és szervezni kezdte a fejlesztés ügyét. Volt már szó mongol jurtafaluról, bokszcsarnokról és lovas központról is, de kétséges, hogy mennyire lehet komolyan venni ezeket az ötleteket. A polgármester mindenesetre kitörési pontot lát a fejlesztés lehetőségében, és nagy örömmel jelentette be a képviselő-testületnek, hogy sikerült az átminősítés. "A vállalkozó meghívására a polgármester a jegyzővel együtt a parlamenti karzatról figyelte a Suchman-féle indítvány elfogadását" - mondja Kelemen Ferenc Miklósné fideszes önkormányzati képviselő. Takács József polgármester a folyamatban lévő ügyről nem kívánt nyilatkozni, de annyit elmondott, hogy Nagy nem fejlesztőként szerepel a történetben, hanem "önzetlenül, anyagi ellenszolgáltatás nélkül segíti az önkormányzatot a fejlesztési tervei kidolgozásában". Hogy Balatonszemes esetében kinek az érdekében lobbiztak Suchmanék, az valószínűleg csak a helyzet letisztulása után fog kiderülni.

A köztársasági elnök ugyanakkor nem a mezőgazdasági területek átsorolására, hanem a csatornázásra vonatkozó szabályok enyhítésére hivatkozott, amikor visszadobta a törvénymódosítást. A 2000-es Balaton-törvény legnagyobb eredményének éppen azt tartják, hogy elősegítette az üdülőövezethez tartozó települések szennyvízhálózatának kiépülését. A hiányosan csatornázott településeken a régi szabályozás szerint a belterület az 1998-as területnagysághoz képest csak tíz, a parttól távolabbi háttértelepüléseken 15 százalékkal volt növelhető. A módosítással ezt a korlátozást megszüntették, és az építési engedélyek kiadásának feltételeit is enyhítették. A csatornahálózat hiánya jellemzően a parttól távolabbi - az idegenforgalom hasznából csak korlátozottan részesülő - falvak problémája. A vízminőség azonban csak akkor javulhat tovább, ha a vízgyűjtő egész területén sikerül kiépíteni a szennyvízelvezetést.

Horpadások

A törvénymódosítással ráadásul újabb 15 település (nagyjából 13 ezer lakos) csatlakozott az üdülőkörzethez. A bővülés két nagyobb területen jelentkezik: Zala megyében a Balaton nyugati partvidéke mögötti aprófalvas térségben (Bókaháza, Csapi, Dióskál, Egeraracsa, Esztergályhorváti, Gétye, Zalaapáti, Zalacsány, Zalakomár, Zalaszentmárton, Zalaújlak) és a Siófok alatt megszűnő ádándi beszögellésben (Ádánd, Nagyberény, Nyim, Som). Az üdülőkörzet bővítését a szakértők is helyeslik - legalábbis akkor, ha érvényben maradnak az eddigi csatornázási köve telmények -, ugyanakkor a legfeltűnőbb hiányosságot most sem sikerült pótolni: a keleti medence erősen iparosodott régiója (Berhida-Pétfürdő) továbbra is kívül marad a körzeten.

Legalább a partvonaltól alig öt kilométerre fekvő, jelentős vegyiparral és mezőgazdasággal rendelkező Papkeszit ideje lett volna "beterelni" az üdülőkörzet határai mögé. Kimaradt a törvényből a Schneller-féle opponensi véleményben ajánlott előírás is, hogy a településeken legalább kétszáz méterenként biztosítsák a vízpart megközelíthetőségét a belső területek felől, hiszen kevesen szeretnének hoszszában végigsétálni a parti csíkon az üdülők kerítése mellé szorítva. A szocializmusból örökölt, elzárt óriásüdülők - Balatonaliga, a kenesei honvédüdülő és a zánkai úttörőváros - parti sávjának megnyitása és a fölöslegesen kanyargó kerékpárút lerövidítése szintén nem valósult meg.

A törvény visszaküldésére reagálva Suchman Tamás túlzott érzékenységgel vádolta a köztársasági elnököt, és leszögezte: mindenképpen fejleszteni kell; az első nyilatkozatok alapján ugyanakkor csatornaügyben kompromisszum várható Sólyom és a pártok között. A módosítást a szeptemberben kezdődő őszi ülésszakon tárgyalják újra.