Előszoba titkok! Orbán Viktor zavartan matatott a táskájában

Ilyen volt Horn Gyula

J. A.: - itthon@hetivalasz.hu
Utolsó módosítás:: 2012.01.06. - 10:52
Létrehozás:: 2010.03.09. - 17:55

2010.03.09. - 17:55

Baranyi Mária, a Miniszterelnöki Hivatal volt titkárságvezetőjének könyve valóságos aranybánya azok számára, akik az egykori Horn-kormány kulisszatitkai iránt érdeklődnek, és kíváncsiak arra, miként viszonyult Horn Gyula a nőkhöz és a zsidó kárpótláshoz.

hirdetés

Horn Gyula titkárnője könyvet írt. Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent, "Egy előszoba titkai - Horn Gyula közelről" című kötetben a Horn-kormány négy évének eseményeit saját szemszögéből tárja fel a politikus közvetlen közelében dolgozó és annak jobbkezeként is emlegetett Baranyi Mária.

A Horn-kormány bukása után külföldön diplomáciai szolgálatot teljesítő Baranyi Mária 1994 és 1998 között a miniszterelnöki titkárság vezetőjeként testközelből tapasztalta meg a kormány működését, melynek lépesei közül sokat az ezekre adott társadalmi válaszokkal együtt elemez, nem feledkezvén megemlíteni, hogy ezek függvényében hogyan változott Horn Gyula lelkiállapota.

„Horn Gyula nem szeretett engem, legalábbis ez volt a benyomásom. Én sem szerettem őt" - tárulkozik ki Baranyi Mária a "Gyula és én" című fejezetben. A nyíltan vállalt unszimpátia részben meghatározza a könyv stílusát: a szerző a várakozásokkal ellentétben meglepő őszinteséggel, kritikával és iróniával beszél a politikus nehezen elviselhető természetéről, mely sok gondot okozott a közvetlen közelében dolgozóknak, az egykori miniszterelnök ugyanis híres volt türelmetlenségéről, makacs, zárkózott személyiségéről, és nem lehetett neki ellentmondani.

„Feleségnek sem emancipált nőt képzelt el", állítja a szerző, aki szerint Horn Gyula egy igazi „macsó" volt, aki „alárendeltnek tekintette a nőket". Baranyi Mária ezt nyilván jól tudta, hisz két kolléganőjével együtt négy éven át, napi több mint nyolc órában tapasztalhatták meg a szocialista politikus Lengyel László által is „lópokrócnak" titulált modorát.

Az egykori titkárnő szerint Horn Gyula „az embereknek alig köszönt, előre szinte soha", és arról szó sem lehetett, hogy „számára ismeretlen személyeket bemutassanak neki, és legalább kezet fogjon velük".

„Néha egészen apró dolgok borították ki. Ilyenkor szinte toporzékolt" - vallja be a szerző, aki azért elmondja, hogy Horn „tudott nagyon kedves is lenni", és kedvessége soha nem volt megjátszott. Baranyi Mária még azt is megosztotta olvasóival, hogy a miniszterelnök igen sokszor értelmetlenül beszélt: „Mondataiban gyakran nem találkozott az alany az állítmánnyal, de az emberek megértették, amit mondott" - írja a „Stílus és ember" című fejezetben.

Az egykori titkárságvezető ezzel szemben egyensúlyra törekedve Horn Gyula politikai lépéseiről csak pozitívan nyilatkozik: „mivel zsigereiben érezte a nyomort, a szegénységet, a megaláztatás szégyenét, a jogfosztottság keserűségét, sorsközösséget vállalt mindenkiért, akit ilyen sors sújtott, ilyen sérelem ért" - írja a „proli" közegbe született politikusról.

A belpolitikai intézkedések között említi a zsidó kárpótlással történt kellemetlen incidenst is: a Zsidó Világkongresszus főtitkára, Israel Singer 1996-ben arra kérte a magyar kormányt, adjon ki szándéknyilatkozatot holokauszt veszteségeiért a túlélők számára történő kárpótlásról.

Baranyi Mária szerint Horn Gyula ekkor „felfortyant", mert úgy vélte, a még az 1947 utáni államosítás terheit is nyögő országnak nincs ereje további kárpótláshoz (noha annak jogosságát nem vitatta). Horn makacsul ragaszkodott elképzeléseihez, melyek szerint a rendszerváltás traumáját feldolgozni képtelen magyar társadalomban csak fokozódna az antiszemitizmus a zsidó kárpótlás hallatán, és a Singerrel való személyes találkozást először elutasította. Végül a Zsidó Kárpótlás Közalapítvány létrehozásával megoldás született a problémára.

A jelenleg rendkívül rossz egészségi állapotban lévő politikus káros és jótékony egészségi szokásairól is szó esik a könyvben. A sportos életmódot, futást és teniszezést fontosnak tartó Horn Gyula erős cigarettafüggőségét maga se titkolta soha, és erre Baranyi Mária is kitér: a hajdanán a feketepiacról szállították neki az akkor még nehezen beszerezhető rövid füstszűrős Kent cigarettát; az akció illegalitásáról a miniszerelnöknek természetesen nem volt tudomása, állítja a szerző.

Horn Gyula alkoholizmusáról számos feltételezés látott napvilágot a médiában, ám a róla keringő pletykákkal ellentétben Baranyi Mária könyvében úgy nyilatkozik, se ő, se politikustársai nem látták részegen Hornt, aki „ha egészen keveset is ivott, meglátszott rajta".

A szerző azért bevallja, hogy vidéki programjai szervezésekor ügyeltek arra, hogy a vendéglátók ne koccintsanak és „poharazgassanak" mindenáron a miniszterelnökkel. Baranyi azt is leírja, hogy a miniszterelnök Gál Zoltánnal, az Országgyűlés elnökével alkalmanként iszogatott a parlamentben, de ahhoz sose volt bátorsága a titkárságvezetőnek, hogy ezzel kapcsolatos aggodalmát szóba hozza Gál Zoltán előtt.

Baranyi Mária azt állította a lapunknak adott rövidke interjúban, el se tudja képzelni, hogy bármilyen módon kapcsolódhatna a szocialisták kampányhoz könyve megjelenése, hisz a tizenkét éve történt események „szinte már történelemnek számítanak". A könyv megjelenésének időpontjával kapcsolatban a gyermekkora óta írói ambíciókat tápláló hölgy elmondta: mára érlelődtek meg az akkor megélt események, és csak most jutott ideje arra, hogy gondolatait, emlékeit papírra vesse.

A könyvben azonban szóba kerülnek ma is aktív politikai szereplők: Kovács László akkori külügyminiszterről például kiderül, hogy Horn Gyula bosszúságára nem egyszer nehezen volt elérhető, a fiatal Fodor Gábor nehezen szokott hozzá a korán keléshez, az egy miniszterelnöki megbeszélés közepét félbeszakítani kívánó Magyar Bálintnak pedig kénytelen volt beszólni a titkárságvezető: náluk nem liberális rend van!

Orbán Viktor miniszterelnöki hivatalban tett látogatására is visszaemlékszik Baranyi Mária: a kormányfő szobáját Cerberusként őrző asszony híres volt arról, hogy csak rajta keresztül lehetett bejutni a miniszterelnöhöz, és mikor az ellenzék vezetője a megbeszéltnél korábban érkezett meg, „szerette volna megnézni magának közelebbről is", ezért a miniszterelnöki váró helyett rögtön szobájába kérette.

„Az ismerkedés szándékaimmal ellentétben nem akart elindulni. Feszengve nézegettük egymást" - írja a szerző, aki szerint Orbán zavartan matatott a táskájában, és mindketten irataik mögül méregették egymást. A feszültségnek pedig csak az vetett véget, hogy Horn korábban tudta fogadni a Fidesz elnökét, aki azonban hirtelen nem tudott mit kezdeni a táskájával.

„Csak az eszét vigye be! - csúszott ki a számon. - Mert ugye, az észnek nem a táskában van a helye!" - emlékszik vissza Baranyi Mária a találkozásra.

A nyúlfarknyi anekdotával szemben Bokros Lajossal már külön fejezet foglalkozik a könyv: az MDF jelenlegi miniszterelnökével kapcsolatban Baranyi Mária bevallja, hogy hozzá fűződő viszonya erősen érzelmi töltetű, és emberként közel állt hozzá.

„Tele volt életerővel, energiával, a fiatalság forradalmi lendületével" - áradozik Baranyi Mária, majd részletezi, hogy született meg a nagy elégedetlenséget szülő Bokros-csomag, és pár oldallal később így folytatja: „Egyesültek benne az angol lord és a kamasz diák vonásai".

A rajongását nyíltan vállaló szerző Bokrosnak szóló, vallomásszerű búcsúlevelét is mellékeli művében, melyben a posztjáról lemondó minisztertől így köszön el: „Ezután csütörtök reggelenként nem kapok kézcsókot magától, én pedig nem fogok odadörgölőzni a bajuszához".

Horn és Bokros kettőséről Baranyi Mária így nyilatkozott: „Mindketten, miként Prométheusz, a tüzet akarták elhozni az embereknek. Végül mindketten magukra maradtak. Egyik előbb, a másik később bukott el. A drámákban megélt katarzis erejét mind a mai napig érzem."

A hölgy Horn Gyula lányán keresztül eljuttatott egy példányt egykori, jelenleg kórházban ápolt főnökének, arról azonban nem volt információja, mi lett az ajándékpéldány sorsa.

Ahogy arról a Heti Válasz korábban beszámolt, Horn Gyula súlyos agybetegsége miatt három éve fekszik a Honvéd kórházban, és nem ismeri fel a környezetében lévőket, így családtagjait sem, akiken kívül senki nem bejáratos hozzá.

Megosztom:

cikk értékelése
jelenlegi érték
szavazatok száma:: 55

Kapcsolódó cimkék

MSZP,
média

Kapcsolódó hozzászólások

Új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!

#34

fulopnati

2010.03.10. - 19:08

Csak az mondjon vélemént aki itt élt ,könyű okosnak lenni ha azt se tudod mi az igazság, Orbán Viktor nevét pedig ne merje senki hírbe hozni, többet tett Ő az országért mint akármelyik komcsi 1945-után ,Orbán méltó utóda Vitéz Nagybányay Horty Miklós Őméltóságának.Horn pedig egy pufajkás gazember aki 56-ban verte az embereket ,és tán még annál is roszabb dolgokat múvelt mint amit eddig nyilvánoságra hoztak Fülöp
#33

zsil

2010.03.10. - 17:57

Előzmény:
#0 sagdiyev

Vigyázz! Mert aki sokat hazudik, azt utoléri a sánta-kutya!
#32

imperative

2010.03.10. - 16:07

Előzmény:
#0 sagdiyev

Hallottad a legújabbat???

Ha valaki kevesli a 6 milliót az okés (miért volt CSAK 6 millió?) ??? Csak sokalni nem szabad, mert az 3 év!!!

Aranyos, nem??
#31

jozsef333

2010.03.10. - 14:38

Előzmény:
#30 imperative

És van u t á n p ó t l á s !
#30

imperative

2010.03.10. - 13:34

Előzmény:
#19 jozsef333

csermanek is az ideosztályon vegezte ....

agyára ment a kommunistáskodás annak is
#29

vitamin

2010.03.10. - 13:04

Előzmény:
#19 jozsef333

Előbb- utóbb mindenki magányos lesz....
#28

vitamin

2010.03.10. - 13:00

Előzmény:
#16 Neaddfel

Én nem vagyok ősfideszes, de nagyjából egyetértek!
#27

imperative

2010.03.10. - 11:24

Előzmény:
#21 Gilles

Ismerte azt a határszakaszt, mert ott volt határvadász.

Ott lőtte a menekülőket.

Ja, és SOHA nem ivott ... csak vodkát de azt aztán rendesen !!!
#26

imperative

2010.03.10. - 11:21

Előzmény:
#16 Neaddfel

Magyarul, patkányok között király.

Hát az is valami!!
#25

őzgidácska

2010.03.10. - 09:59

Elég visszataszító ez a hölgyemény, aki hosszú éveking élvezte a főnöke bizalmát, most pedig, hogy a volt főnöke agyilag tehetetlen, pletykakönyvet jelentet meg róla. Én nem veszem meg a könyvét az biztos!
#24

benga

2010.03.10. - 09:43

Előzmény:
#23 derelye

mé', hát a madöf már külön az országban. őket a miniszterelnök lajos már régen megszorítja.
#23

derelye

2010.03.10. - 08:58

"A nyúlfarknyi anekdotával szemben Bokros Lajossal már külön fejezet foglalkozik a könyv: az MDF jelenlegi miniszterelnökével kapcsolatban Baranyi Mária bevallja..."
Miniszterelnökével??? Még csak az kéne!
#22

sutbaone

2010.03.10. - 08:54

Ebből a cikkből is kisül hogy Orbánt nem kedvelte a titkárnő, szive joga ez, de azért a memoárban nem kellene ennek hangot adni, megalázni a vendéget,hogy zavartan matatott,meg utánnaszólt. egy titkárnő ne legyen elfogult,legyen mindenkivel szemben udvarias. Ha nem az rossz helyen ül.
HGY pedig az "öreg" méltó tanítványa volt, utánna jöttek a kiszes zsiványok,akik rosszabbak volta, mert egy szemerményi tisztelet sem volt bennük úgy általában a nemzettel,néppel szemben. Ennyit a rendszerváltásról. Amerikában tisztelik a nemzetet,a zászlót, az amerikai érdekek a No1 mindenek felett, akár republikánus,akár demokrata párti az illető, a bűnöző politikusokat pedig saját pártjuk itélik el lebukás esetén. Itt kiállnak mellettük mégha 1000 bizonyíték van ellenük akkor is. HGY és az előző rendszer azért érdemei elismerés mellett felmentette a kompromitálódott et-kat.
#21

Gilles

2010.03.10. - 07:25

Határnyitásban csak annyi szerepe volt, hogy éppen ő volt a külügyminiszter.
Ha az akkori szovjet vezető nem Gorbacsov, akkor Horn Gyula sem nyit határt.
A határnyitás ötlete egyébként sem az övé, hanem akkori nyugatnémet nyomásra történt, amire Gorbacsov rábólintott.
De több akkori orosznyelvű újságban megjelent, hogy a csehszlovák verzió is felmerült Nyugat-német részről.
Ha Kis Pista lett volna a külügyminiszter, akkor a határnyitást az ő nevéhez kötnénk.
Egyébként a szocialista politikusok közül ő talán még vállalható, de a többi?
#20

Rantanplan

2010.03.10. - 07:15

Előzmény:
#0 sagdiyev

> A hatarnyitasban tagadhatatlanul nagy szerepet jatszott
Ha elolvasod Németh Miklós visszaemlékezéseit, ez a szerep sem annyira tagadhatatlan.
#19

jozsef333

2010.03.10. - 06:48

Előzmény:
#0 sagdiyev

" Na és... ? -hordtam a pufajkát ötvenhatban...alatta a dobtárast .."

A egész életművét kell értékelni.

Igen , magányos lett. Marakodik az ápolókkal, nincsen aki megnyugtassa...
#18

mokus

2010.03.10. - 05:22

Előzmény:
#16 Neaddfel

Lehet, hogy Őt tartják a legtisztességesbbnek, de ez sem igaz, mert az Ő kormánya alatt privatizálták a Ferroglobus Rt. Főkönyvi értéke 2,5 milliárd helyett 1,8 milliárdért. 33 ha összközműves ujpalotai telep, szegedi, győri, telep akkor készült, pécsett, miskolcon működött telep. A központi telep 9,5 km iparvágánnyal, több mint 100 ezer nm daruzott raktárcsarnokkal, többszintes liftes irodaépületekkel. Csak összehasonlitásul, abban az időben a hortobágyon szüz területet hirdetett az express ujság 6 ezer per nm árért. Ennyit a tisztességességről. Csak kiegészitőleg mi lett az ujpest Duclos bányagépgyárral, az ujpesti szörmefeldolgozóval. Ezek is a Horn kormány ideje alatt keltek el. Lehetne folytatni:
#17

Tomasso

2010.03.10. - 03:34

Gyurcsányhoz, Bajnaihoz, meg a bandáikhoz képest Horn elvtárs úriember volt.

Istenem! Hova sűlyed a politika, ha mércének számít Horn Gyula?

Szerintem Kovács is a mételyben van már.....

Mindenesetre, ha ők ott érzik jól magukat, akkor kedves egészségükre....
#16

Neaddfel

2010.03.10. - 01:14

Kezdjük azzal ős FIDESZ-es vagyok.
Nemérdekel ,hogy " pufajkás " volt-e vagy nem, mert miniszterelnöknek a rendszerváltás
utáni MSZP leg tisztességesebb embere volt. Az a senkiházi gyurcsányi és a többi mai
férgek hozzá képest.
#15

imperative

2010.03.10. - 00:54

Előzmény:
#14 apoa

Egy ritka nagy tahó az biztos.