Saját elhatározásból, közös megegyezéssel távozik az Indextől - olyan pontosságra törekvő megfogalmazás, hogy nem is hihető.

Miután a hétvégén Kocsis István BKV-vezérigazgató a közös megegyezéssel szófordulatot ellopta tőlem, muszáj volt beiktatnom, hogy saját elhatározásból. Még viccelődtünk is a tulajdonossal, hogy csillaggal meg kéne jelölni: semmilyen eljárás nem folyik ellenem.

Ez nem vicc? Úgy hallottuk, a jobboldalhoz kötődő Spéder Zoltán tulajdonossal nem felhőtlen a viszonya.

Sokan úgy gondolják, hogy rettenetes politikai ellentét van köztünk, vagyis próbáltak ilyesmit belemagyarázni a történetbe. Pedig hasonlóan gondolkodunk a politikáról. Az már macerásabb, hogy a politika hogy gondolkodik rólunk.

Kapkodjuk a fejünket. Akkor miért is távozik?

A legbrutálisabb HR-nyelvi közhelyet tudom mondani: új kihívásokat keresek. Mindenki értse, ahogy akarja. Az új kihívás a szakma sava-borsa. Az új kihívás gömbölyű. Az új kihívás hal meg utoljára. Hónapok óta készülök erre a lépésre, elfogyott körülöttem a levegő, kicsi a mozgástér, vannak stratégiai panaszaim. Tizenhat éve csinálom, még az Internettónál kezdtem, amelyből létrejött az Index, a semmiből teremtettünk egy gazdasági és politikai befolyással rendelkező hírportált, aztán ezzel a masztodonnal éppen oda kerültünk, ahová sosem szerettünk volna.

A hírportáltól pár hónapja távozott blogger, Tóta W. Árpád egyszerűbben fogalmazott: kormányzati befolyás éri az Indexet.

Felbosszantott az az interjú. Dühítő, amikor olyanok moralizálnak az Indexet érő politikai befolyásról, akik többször nyakig merültek a pártfinanszírozott médiamocsárban. Már az interjú első kérdése is két olyan állítást tartalmazott, ami nem volt igaz, és végig a kérdésekben voltak megfogalmazva az interjú állításai, szegény Árpád csak asszisztált.

Na, de most van cenzúra az Indexnél, vagy nincs?

Mondhatok bármit, azt vagy elhiszik, vagy nem. Az olvasó szerintem el tudja dönteni. A New York Timestól a Komszomolszkaja Pravdán át a Zsenmin Zsipaóig a tulajdonosnak mindenhol vannak politikai és gazdasági érdekei, és megpróbálja azt érvényesíteni. Az a kérdés, hogyan viszonyul ehhez a szerkesztőség. Mennyire akar és képes ellenállni? Köt-e kompromisszumokat? Ezeket a konfliktusokat eddig tudtam kezelni, bár rettenetesen utáltam.

E téren nálunk rosszabb a helyzet, mint Nyugaton?

Rosszabb. Magyarország a média területén is Minszk és London között helyezkedik el, az előbbihez kicsit közelebb.

A pesti utcán azt beszélik, Uj Péter befektetőt keres egy új hírportál indításához, és a Ringier-től kapott is ajánlatot.

Eddig nem kerestem befektetőt, de nem zárhatom ki, hogy sosem fogom úgy gondolni: elkezdem ugyanezt elölről. Az biztos, hogy a mai piac alkalmatlan ilyen próbálkozásra. A Ringier-vel valóban tárgyaltam, de inkább tapogatózás volt; a Népszabadságnak kerestek főszerkesztőt. Nem érzem magamban a motivációt, hogy visszamenjek a nyomtatott sajtóba, talán nem is érteném már az ottani folyamatokat. A szerződésem értelmében februárig nem mehetek konkurenshez, ráérek kitalálni, mi legyen.

A szerkesztőség tagjai állítólag önnel tartanának.

Volt, aki ezt mondta. Én itt hozzánőttem a bútorzathoz, de meglepett, hogy ennyire erős érzelmi turbulenciákat okozott egyesekben a távozásom.

A fél év szilencium alatt feltehetően nem a lábát lógatja.

Van egy-két kisebb tervem, például egy kiskereskedelmi webszájtot szeretnék összerakni. Megkerestek kiadóvállalatok is, alkalomadtán föl fogom venni velük a kapcsolatot, mert éhen halni nem akarok. Van egy-két kisebb tanácsadói munkám is, kisebb weboldalak, vállalati kommunikáció, most ráérek majd, segítek.

Uj Péter

1969-ben született Szolnokon. 1992-2000 között a Népszabadság munkatársa. Az Internetto online magazin alapítója.  2000-2011 között az Index főszerkesztője.