Időjárás-módosítást több okból végeznek: van, ahol az aszály enyhítésére használják (Tibeti-fennsík), van, ahol a csapadékot és a borult időt szeretnék elkerülni valamilyen esemény vagy esemény sorozat miatt. Van, amikor a jégeső okozta károkat szeretnék megelőzni, vagy egy hurrikán pusztító hatásait enyhíteni. Végül, de nem utolsósorban, katonai hadviselés céljából.

Az első, igazán nagy jelentőségű időjárás-módosító kísérlet a „CIRRUS" project volt. 1947 októberében az USA-légierő egyik repülőgépéről 40 kg-nyi szárazjeget juttattak el egy viharzónába. Elképzelhető, hogy ennek következtében fordult vissza 180°-kal a hurrikán, és pusztította el Savannah városát. 1952. augusztus 15-én a brit légierő Anglia felett egy kísérleti stádiumban lévő felhőmagvasító vegyületet próbált ki egy viharfelhőn. Eredmény: 24 óra alatt harmincöten vesztették el életüket, s egy falu gyakorlatilag eltűnt a föld felszínéről.

Az USA a 60-as évektől folytatott időjárás-módosítási kísérleteket, amelyeket fegyverként is alkalmaztak Vietnamban és Laoszban. A vietnami „Popeye" hadművelettel az volt a céljuk, hogy az ellenséges fő ellátási útvonalakat járhatatlanná tegyék. 1966-ban pedig ugyanezzel a módszerrel, katasztrofális következményekkel járó esőzéseket okoztak Észak-Laoszban. A Popeye akciót követő botrány után az amerikai kormány bejelentette, hogy a jövőben nem fog ártó céllal környezetmódosítási technológiákat alkalmazni.

Azonban nemcsak az USA, hanem mások mellett (például a német haderő a második világháborúban) a Szovjetunió is folytatott hasonló jellegű kísérleteket. 1976-ban Kína hivatalosan tiltakozott a Szovjetuniónál, hogy a határvidéken úgymond „kifacsarják" a felhőket, és a Kínában várva várt esők mind náluk esnek le.

Ami Kínát illeti, náluk folyik a világ egyik legnagyobb időjárás-módosító programja. Kína 34 tartományából szinte valamennyiben működik saját időjárás-módosító iroda, és a 2900 megye majdnem kétharmadában van önálló esőcsináló állomás. A munkák többsége a csapadékhullás elősegítésére és a jégesők megakadályozására összpontosít azért, hogy csökkentsék a mezőgazdasági károkat.

Az ENSZ 1976 decemberében elfogadta a 31/72-es határozatot, amely mindenféle katonai jellegű időjárás-módosító kísérletet betiltott. Ez viszont nem vetett véget a kutatásoknak, csupán lelassította a folyamatot.

Amikor esőoszlatásról van szó, a felhőbe olyan anyagot juttatnak, aminek hatására több kicsi csepp lesz a kevés nagy helyett, ezek pedig méretük miatt nem hullnak ki a felhőből. Ettől a felhő nem szűnik meg, csak nem ad csapadékot.

Esőkeltéskor ennek a fordítottja történik: a sok kis csepp helyett kevesebb nagyobb csepp keletkezik, amelyek előbb-utóbb elérik azt a méretet, amikor kihullnak a felhőből. A cseppek méretének befolyásolásához ezüst-jodidot, folyékony nitrogént vagy szilárd jeget (széndioxidot) használnak.

Jégeső-elhárítás során a felhőben keletkező nagyméretű jégszemeket csökkentik úgy, hogy a felhőbe jégképző magvakat juttatnak egy kisebb rakéta segítségével. Az ennek a hatására kialakuló esőcseppek a kezdeti magot tízszeresére növelik. Ezek a cseppek már elég nagyok ahhoz, hogy a gravitáció hatására kiváljanak, és így esőt idézzenek elő.

A világon széles körű kísérleteket folytatnak a hurrikánok ellenszerének kifejlesztésére. A DYN-O-MAT nevű cégnél kifejlesztettek egy abszorbens anyagot (gélt), amely saját tömegénél 2000-szer több vizet képes megkötni, és annak hőmérsékletét 10-15°C-kal csökkenteni. E két tényező együttesen - elméletileg - jelentősen csökkentheti a viharfelhőt, illetve a hurrikán energiáját. Az egyik probléma, hogy egy közepes hurrikán lecsendesítéséhez legalább 350-400 repülőgépnyi mennyiségű gélt kellene felhasználni, több millió USD értékben. Ezen kívül a beavatkozás kimenetelével kapcsolatban is vannak kétségek, fenntartások.

Manapság a nanotechnológiát is felhasználják meteorológiai kutatásokra. A MEMS-ek parányi gépezetek, amelyek szenzorokat, mechanikus elemeket és intelligens elektronikát integrálnak egy 20 mikrométer-1 mm nagyságú chipen. Ilyen, egymással és felszíni adóvevő egységekkel kommunikáló MEM-ek millióit használnák a kutatók a mai meteorológiai ballonok helyettesítésére, az időjárás előrejelzésében, sőt potenciálisan a módosításában is. Az elképzelések szerint így nagy terület felett is aktívan befolyásolni tudnák az időjárást.

Szakmai körökben a legismertebb és legvitatottabb légkör-kutatási és befolyásolási program a HAARP. Az amerikai légierő és haditengerészet által indított projekt hivatalos célja a sarki fény és az ionoszféra kutatása volt, ma már viszont ennél többet is elismernek. A program keretében egy alaszkai katonai bázison antennaerdőt telepítettek.

Az ionoszféra a légkör 60-1000 km magasságban található része, amely gazdag elektromosan töltött részecskékben, ún. ionokban. Komoly szerepe van a Napból és kozmikus térből érkező ártó sugárzás visszaverésében, illetve a földet behálózó elektromágneses kommunikáció működésében. Az antennarendszer segítségével célzott, nagy hatású rádióhullám-nyalábokat tudnak juttatni a légkör egy szűk, vagy kiterjedt tartományába. Ez új dimenziókat nyithat a katonai felderítésben és kommunikációban (radarrendszerek, tengeralattjárók irányítási rendszerének a forradalmasítása), hadviselésben (földrésznyi területek teljes kommunikációs rendszerének a megbénítása, miközben a saját katonai rendszerek továbbra is működőképesek maradnak), ellenséges csoportok megfigyelésében (atomsorompó egyezmény betartása), vagy akár ásványi anyagok lelőhelyeinek a felderítésében.

Más vélemények persze sokkal többet sejtetnek a titkos kutatások mögött. Az egyik érdekes felvetés a HAARP kísérletek emberi tudatra való hatása. Ez azon alapszik, hogy a múlt század elején Nikola Tesla, majd később Schumann rájöttek arra, hogy a villámlás mellékjelenségeként rendkívül alacsony frekvenciájú rádióhullámok kerülnek kisugárzásra, amelyek akadálytalanul képesek behatolni a földfelszínbe is. A földdel „rezonáló" hullámok frekvenciája, 7.8 Hz viszont nagyon közel áll ahhoz, amit az emberi agy meditatív, vagy hipnotikus állapotban termel. Ebből egyes összeesküvés-elmélet gyártók arra a következtetésre jutottak, hogy ily módon gyanútlan emberek ezreinek agyába lehet észrevétlenül információkat eljuttatni. Ez viszont inkább a sci-fi témakörébe tartozik. A természet erőinek, jelenségeinek az irányítására tett erőfeszítések komoly erőpróbát jelentenek.