- Látjuk majd a rigai csarnok jegén négykézláb „vonatozni" a csapattal? Ha ugyanis igen, ez azt jelenti, hogy válogatottunk 46 év után ismét téli olimpián vehet részt.

- Ha kivívjuk a szereplést, két kört is vállalok. De azért a kelleténél nagyobb az elvárás. Az olimpiát tizenkét csapat részvételével rendezik. Jelenleg huszadikak vagyunk a világranglistán. A jégkorongban ez nagy távolság. A legjobb tizenhat közé bekerültünk, de még négyet lépni óriási távolság. A csapat persze mindent megtesz a sikerért.

- A tavalyi siker után hogy érzi: hoki-nemzet lettünk?

- Igen, de legalábbis elindultunk a hoki-nemzetté válás útján. Hétről-hétre bizonyítjuk, mekkora közönséget vonzanak a bajnoki és a válogatott mérkőzések. A közelmúltban áttörésnek neveztem az Országgyűléstől utánpótlás-nevelésre kapott 170 millió forintos állami támogatást. Remélem, akkor is komolyan veszik majd a sportágat, ha nem jönnek annyira az eredmények. Az olimpiai bizottságnak és az államnak mellettünk kell állnia, de ápolni kell a kapcsolatot az önkormányzatokkal is. A jégpályák és a klubok működtetése ugyanis területi szinten történik.

- 2008 kétségtelenül a jégkorong éve volt! Mit várhatunk 2009-től?

- Ráadásul a nyári olimpia évében értük el a sikereket azzal, hogy Sapporóban megnyertük a divízió 1-es világbajnokságot, s ezzel bejutottunk az elitbe. Itthon pedig az olimpiai bajnok vízilabdázók mögött második helyet szereztünk az év csapata versenyben. Ha ez nem egy olimpiai évben történik, a női díjat is elvisszük... De félre a tréfával: nagyon nehéz lesz ezt 2009-ben folytatni, helytállni az olimpiai selejtezőn és a világbajnokságon. A célt szolgálja minden intézkedésünk. Elindult a magyar-román közös bajnokság, a MOL-liga. Az Alba-Volán csapata a jóval erősebb osztrák ligában edződik, tavasszal pedig a finn válogatottat látjuk vendégül.

- A téli sportoknak nincs nagy múltjuk idehaza. Hogyan lehet sikersportág a jégkorong egy ilyen országban, ahol ráadásul olyan területeken is gyengélkedünk, ahol egyébként jól szoktunk szerepelni?

- A jégkorong már nem csak téli sport, hiszen a világon mindenhol egész évben játsszák. Jelenleg 17 fedett pályánk van, így nyolc-kilenc hónapon keresztül lehet hokizni. Hihetetlen igény alakult ki a jégkorongozásra mint szabadidős tevékenységre. Jelenleg 2200 a hazai igazolt versenyzők száma, s több ezer gyerek hokizik az ország jégcsarnokaiban. A jégkorong előretörése világjelenség: élvezhető, jól közvetíthető a televízióban, és óriási reklámfelületet biztosít. Ezt meglovagolva jégpályákat építettünk, és marketingszemléletű menedzselési tevékenységgel hoztuk fel a sportágat.

- A módszer nem lenne alkalmazható olyan, évtizedek óta sikerre szomjazó sportágaknál, mint a labdarúgás?

- Biztosan át lehet venni egyes elemeket, de minden sportágnak más a közege. Ha azt kérdezik, mitől sikeres a sportág, mindig Pat Cortinával, a válogatott szövetségi kapitányával példálózom. Ő már nem jégkorongozni tanítja a válogatottat, hanem csapatot kovácsol. A válogatott eligazításait két nyelven tartja, s mondataiban a legtöbbet előforduló magyar szó a munka. A szövetség is így működik. Következetes munkával bármely sportág sikeres lehet. Ez hiába sportszövetség, úgy kell vezetni, mint egy gazdasági társaságot. Úgy is próbálom irányítani, ahogy az OTP Egészségpénztárat.

- Azt mondta korábban, az áttörést egy Kanada elleni budapesti meccs hozta 2004 áprilisában. Mi történt?

- Hosszas tárgyalássorozat után eljöttek hozzánk a kanadaiak. Akkor még a divízió 1-ben szerepeltünk, ezért volt ez nagy fegyvertény. A mérkőzés megrendezése milliókba került, miközben üres volt a szövetség kasszája. Ha megbukom, most nem beszélgetnénk itt, hanem az adósok börtönében ülnék. De bejött: bebizonyosodott, hogy ez a menedzselés működik. Ma már bátran hívunk neves ellenfeleket. Tornát rendeztünk a szlovákokkal, a németekkel és a kanadaiakkal. Áprilisban jönnek a finnek, s bár április 12-én Svájcban világbajnoki felkészülési meccset játszunk az oroszokkal, nagy álmom, hogy egyszer vendégül lássuk őket. A mi nemzedékünk az ő játékukon nőtt fel.

- A sikersorozatban a következő lépést a világbajnokság rendezése jelentené 2014-ben. Lát esélyt rá?

- A léc már valóban magasan van. Nehéz lesz felülmúlni eddigi önmagunkat, de eddig mindig sikerült. Ehhez most az kell, hogy az élsportolók menedzselésén túl az utánpótlás-nevelésre fektessük a hangsúlyt. Ha a most 16 éveseket meg tudjuk „fogni", akkor a 2014-es - remélhetőleg hazai rendezésű - világbajnokságra olyan válogatott alakulhat ki, amely tagja maradhat az A-csoportnak. Ez most a fő motiváció. A világban óriási visszhangot váltott ki a válogatott sikere. Érdekes lesz olvasni a világbajnokságra kiadott kiadványban, hogy több tízezer igazolt játékossal és sok ezer jégpályával rendelkező országok mellett ott vagyunk mi, a 17 csarnokunkkal és a 2200 versenyzőnkkel.

- Mivel tudunk olyan ellenfelek fölé kerekedni, mint a világbajnokság megrendezésére ugyancsak pályázó csehek és fehéroroszok?

- Azt, hogy a világbajnokság marketing- és sportszakmai szempontból új helyre kerülhet. A nagy nyolc mellett előbb-utóbb a kis országoknak is kell kapniuk egy világbajnokságot. A mi hátrányunk most az, hogy jövő májusra még nem tudjuk bemutatni a székesfehérvári jégcsarnokot. Ezért szeretnénk nagyon, ha a közeljövőben megépülhetne az Alba Aréna.

- Mindenesetre ön részt vesz a nemzetközi szövetség munkájában. Ez mennyit ér?

- Nem szeretnék nagyképű lenni - de sokat. Eddig mindig azt kérdezték tőlem, amikor a nemzetközi szövetségben a vb-rendezésért lobbiztam: mit ugrabugrálsz itt, nem is vagy A-csoportos! Most is ugrabugrálok, de már bent vagyunk, így nem tudnak mit kitalálni. A nemzetközi szövetségben folytatott tevékenységem, ha értékelni kell, legalább huszonöt százalékot számíthat a pályázatnál.

- Mit hozhat a hazai „konyhára" az esemény?

- Például azt, hogy vagy hat évre rendben lenne a sportág - anyagilag és szakmailag egyaránt. Emellett „országmarketing" szempontjából hihetetlen eredmény lenne, ha a világ két hétig minket figyelne.

- Innen pedig már csak egy ugrás az olimpiarendezés gondolata.

- Az egyiket a másikra kell építeni. Az olimpiánál is szükséges minél több létesítmény és infrastruktúra. Fel kell mutatni: profik vagyunk szervezésben, a nézőket érdekli a sport, el tudjuk adni a jegyeket, el tudjuk kulturáltan helyezni a vendégeket. Egy jó világbajnokság sokat segítene az olimpia ügyén is.

- A csúcs a válogatott, de mi a helyzet az utánpótlással? Nemrég majdnem lehúzhatta a rolót a Kercsó Árpád vezette zalaegerszegi nevelőegyesület. Az ő kezei alól válogatott játékosok kerültek ki.

- Ez időzített bomba, amely sajnos majdnem minden pályánkon ott ketyeg. Nem mindegy, hogy a fenntartó egyesületek és az önkormányzatok milyen helyzetben vannak. Remélem, a két hónap, ami a zalaegerszegiek rendelkezésére áll a helyzet rendezésére, elegendő a megoldáshoz. Itt kell megemlíteni a szülők és az önkormányzatok áldozatvállalását, hiszen a jégkorong költséges sport. Ha egy település kedvező áron tudja adni a jeget, akkor a szülők könnyebben előteremtik az anyagiakat. Ha pedig szakosztályi modell alakul ki, egyéb bevételek képződnek.

- Csapó Gábor vízilabdázó korábban azt mondta a Heti Válasznak, hogy náluk a gyerek mindenkitől azt hallja: mi vagyunk a legjobbak! Ha a szülők hasonló környezetben akarják tudni gyermeküket, a korongkergetés jó választás?

- Teljes mértékben. Persze a kettő nem összehasonlítható, mert Csapó Dudiék el tudják mondani, hogy olimpiai és világbajnokok. Mi nem, de azt igen, hogy a hoki nagyon egészséges sport, melynek jövője van. Az utóbbi évek sikerei után egyébként a sapporói hősök ugyanolyan sztárok lettek, mint vízipólósaink. A kicsik között járva-kelve azt hallhatjuk, Ocskayk és Palkovicsok akarnak lenni, nem Gretzkyk.

- Mivel lenne elégedett az áprilisi világbajnokságon? Újabb „vonatozással"?

- Nagy csoda lenne a bent maradás. De nem leszek csalódott, ha kiesünk. Már a részvétel is nagyszerű. Az oroszok edzőpartnernek hívtak minket: barátságos mérkőzést vívunk velük Svájcban az esemény előtt. Ha megkapaszkodunk, biztosan maradunk a felfelé ívelő pályán, és az Isten sem ment meg minket a 2014-es világbajnokság megrendezésétől. De nem szeretnék fölös terheket rakni a csapatra. Azt az elszántságot várom, amit eddig mutattak. Ennek köszönhető, hogy győztesként ünnepelték őket akkor is, amikor 8-1-re kikaptak Kanadától. Ha mindent megtettünk, és mégsem lesz siker Rigában és Zürichben, akkor sem leszek csalódott. Legfeljebb azt sajnálom, hogy nem vonatozhatok.