Havas február volt, amikor Virág Ilona Budán sétálni indult a férjével. Az asszony megcsúszott, s bár egy pillanatig örült, hogy csak a fenekére esett, így magzatának nem eshetett bántódása, a következőben már megijedt, mert erős nyilallást érzett a combjában. A kórházban váltig hajtogatta: nem szülési fájdalmai vannak, hanem eltört valamije. "Fáj, fáj, persze, hogy fáj, a szülés már csak ilyen" - ezt ismételték neki, amikor kipasszírozták belőle a gyereket. A baba egy hét múlva meghalt, Ilonát a családja Győrbe vitte, ahol csak ránéztek, és mondták: combnyaktörés. Ráadásul maradandó.

Így lett húszas éveinek közepére rokkant. 2010-ben azonban felülvizsgálatra kellett mennie, melyen közölték vele, hogy már nem az. Nem az állapota változott, hanem a szabályrendszer. Ilona fellebbezett: előbb 42, majd 50, később 52 százalékos egészségkárosodást állapítottak meg nála, kétszer minősítették rokkantnak, kétszer pedig rehabilitálhatónak - ugyanazzal a csípővel. Most rehabilitációs járadékot kap, ám tavaly az újabb felülvizsgálaton a főorvos úgy megtekerte a lábát, hogy eltört az asszony csípőjébe beépített egyik fémhurok, már végképp nem tud dolgozni.