A szlovákok körében közkedvelt szappanoperát, a Szomszédokat már egy hónapja nem láthatták az esti tévénézők a Markíza kereskedelmi csatornán. Hogy mi lehet az oka az adás szüneteltetésének, nem tudni. Egy viszont biztos: a magyar és a szlovák család hétköznapjait bemutató sorozat nem a legjobb eszköz a szlovákok „magyarfóbiájának" orvoslására.

A szlovák sorozatban kifigurázott magyar házaspár példája is mutatja, hogy miként irányítható a közvélekedés egy adott témában. A filmbeli Marta és František egyébként baráti viszonyt ápol magyar szomszédaival, mint ahogy ez számtalan esetben így van a felvidéki városokban. A média ereje azonban önmagán túlmutat, hiszen mit tehet az a szlovák átlagember, aki nem ellenségeskedést akar látni a két nép között, mégis folyamatosan hergelik? Az egymással vérre menő küzdelmet vívó szlovák pártok kedvelt eszköze a magyarellenesség előtérbe helyezése, amely persze rendkívüli alkalmat ad a szavazatszerzésre, de kérdéses, hogy van-e az a voks, mely megéri mindezt?

A szlovák hozzáállást aligha segíti egy-két televízió-műsor, mely hazánk álláspontját sokszor megalapozatlanul mutatja be a Duna túloldalán. Vladimír Mečiar volt szlovák miniszterelnök állítása szerint a néhai Antall József kormányfő 1991-ben, a vele folytatott első egyeztetésen már rögtön területi követeléseket terjesztett elő. A TV Joj tévéadó műsorában elhangzó kijelentés, mely szerint a magyarok igényt tartanak a Csallóközre, heves visszhangra lelt Szlovákiában. Jeszenszky Géza, az Antall-kormány egykori külügyminisztere cáfolta, hogy Antall irredenta követeléssel állt volna elő, de a szlovák fülek meg sem hallották a szavát.

Robert Ficónak, Szlovákia miniszterelnökének 2006-os hatalomra kerülése olaj volt a tűzre. A területi követelésektől rettegő vezető első fellépése vastapsot eredményezett közönsége körében. Előadásának érdemi részét a szlovák Nemzeti Tanácsnak a Beneš-dekrétumokat megerősítő határozata adta. A következő felvonásban meghirdette az „okos historizmus" koncepcióját, melyben a szlovák történelemkönyvek újraírásával, az új történelemoktatás bevezetésével egészen új találmányok - mint például a Nagy-Morvaország koncepció vagy az ős-szlovák állam - kaptak helyet. A finálén pedig Fico - a felvidéki magyar közösség jogait megsértő szlovák nyelvtörvény bevezetéséért - Jogtipró-díjat kapott a magyarországi Szabadság Körtől. A civil szervezet indoklásában a közintézményekben büntetendő magyar nyelvhasználat és a szlovák-magyar alapszerződés megszegése szerepelt.

A szlovák-magyar mérkőzés döntőbírái évek óta próbálják elfogadható megállapodásra bírni a feleket. A Terra Recognita Alapítványban tömörülő fiatal magyar történészek megpróbálják bemutatni a két nép közös történelmét. A közép-európai együttműködés iránt elkötelezett szervezet szerint a szlovák miniszterelnök felelőssége többek között abban mutatkozik meg, hogy a kormányrúdhoz engedett egy szélsőséges, etnikai, gyűlöletet szító csoportosulást Ján Slotával az élen, s hogy nem határolódott el egyértelműen a magyarok ellen lázító magatartástól. A szlovákoknak be kellene bizonyítaniuk, hogy társadalmuk jóval sokszínűbb, mint ahogy a média bemutatja, hiszen a szlovákok többsége elítéli a történteket, ellentétben azzal a kis társasággal, melynek fülsértő a hangja.

Hazánkban régóta megvan a szándék, hogy próbáljuk megérteni a szlovákokat. Balassa Zoltán kassai történész kísérlete is ezt bizonyítja a magyarokkal szembeni vádak megválaszolásával, melyet szlovák nyelven adott ki. Szarka László történész, kisebbségi szakértő pedig 1991-ben a magyar-szlovák kapcsolatot az „elmaradt kiegyezések" kategóriába sorolta. Idén, január végén, Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke Békejobbot nyújtott a szlovákoknak. A kifejező címmel ellátott kötet azokat a szlovák lapokban megjelent írásokat gyűjtötte össze, amelyek bemutatják a magyar párt szerepét a korábbi Dzurinda-kormányban. A politikus érzékeltetni akarta a szlovákokkal, hogy a nyelv és a kultúra tekintetében a felvidéki magyarság a magyar nemzethez tartozik, mely tény elfogadása, továbbá a párbeszéd kezdete nagyban hozzájárulna a konfliktus felszámolásához.

A két nép kibékítése iránt eltökélt Borsody István szerint „a magyar-szlovák viszonyban volt meg talán a békés kiegyezésnek a legtöbb esélye," melynek alapjául „a hosszú évszázados együttélés következtében kimutatható szellemi, műveltségi rokonság" szolgál. A megoldás kiindulópontjaként felvázolt látásmód és értékrend - a másik fél szempontjainak ismeretében - valódi és tartós együttműködést eredményezhet. Az, hogy ma Európában a területi követelés kifejezés felüti a fejét, súlyos komplexusra utal, s az is elkeserítő, hogy támadó, erőszakos szándékot feltételeznek a magyarok részéről. A jelenlegi kormány mellett, s az olyan szlovákiai vezetők hiányában, mint egykor Milan Knazko külügyminiszter, aki 1992-ben Pozsonyba invitálta magyar kollégáját A szlovák-magyar kiegyezés útja című előadás megtartására, messze kerültünk a megoldástól.

Hosszú volt a közös út a honfoglalástól máig, s erre a szlovák nemzeti tudat nem szívesen emlékszik vissza. A történetírás sok esetben egyes népeket befeketítve, másokat előnyös színben feltüntetve állt a nemzetébresztés szolgálatába. Innen eredhetnek a szlovák sérelmek, miszerint a magyarok fondorlat útján, egy fehér lóért, aranyozott nyeregért és fékért jutottak ezerszáz éve a földjükhöz? Egyes források szerint Szvatopluk szívesen látta Árpád népét, mások szerint a magyarok csellel vették meg a földet a morva fejedelemtől. A török korban megjelenő krónikás énekekben, kódexekben rögzített nem magyar szövegek mutatják, hogy nyelvükben különböztek ugyan a szlávok, de érzelmeik azonosak voltak. Ugyanúgy gyászolták például Mohácsot és magasztalták Zrínyi Miklóst. Ahogy a török hódoltság alatt, úgy a későbbiekben is kimutatható a két nép közötti békés egymás mellett élés. A XIX. században kialakult nemzeti eszmék nem engedhették tovább a közös múlt hangsúlyozását, hiszen azzal kérdésessé vált volna saját létezésük. Így innentől az elhatárolódás irányába mutattak az érdekek, bár a '48-as szabadságharc hadseregében számos szlovák katona halt meg a szabadságért.

Az 1867-es kiegyezés és az új nemzetiségi törvény sem tette lehetővé a nem magyarok politikai elismerését, továbbá a szlovák iskolák bezárása, a tervszerű magyarosítás és a szlovákok által igényelt autonómia elutasítása mind a szlovák sérelmeket gazdagította. És miként juthattunk el Sólyom László tavalyi révkomáromi kitiltásáig? A válasz az időpontban rejlik. Augusztus 21-e volt a Szovjetunió katonai beavatkozásának évfordulója Csehszlovákia ellen, s az 1968-as intervencióban magyar csapatok is részt vettek. Az európai közvélemény ellenben úgy ítélte meg a helyzetet, hogy ha a révkomáromi rendezvényre meghívták volna a szlovák vezetőket, az jelképes jelentést adott volna az ünnepségnek, hogy Szent István király a térség közös hagyatéka. A szobor avatására összegyűlt több ezer ember felháborodással fogadta a magyar államfő kirekesztését, melynek következtében arra, hogy Sólyom László beszédében biztosítsa a szlovákokat, Szent István mindkét nép közös királya volt, már nem kerülhetett sor.

Hangos lehetett a komáromi egyetemisták tüntetése, ha eljutott Fico miniszterelnökig, aki talán kezd rájönni, hogy ha a szlovák többség óvja anyanyelvét, akkor a kisebbség is jogosan aggódik szabad nyelvhasználata miatt. Megihlette esetleg az anyanyelv február végi világnapja, netán túlterhelte a nemzetközi nyomás? A visegrádi négyek március eleji, budapesti találkozójának a szlovák miniszterelnök szerint az energiabiztonság lesz az alapja, nem a nyelvtörvény, de azért röviden hajlandó kitérni a magyarok - akár több ezer euróval büntetendő - nyelvhasználatának témájára. A brüsszeli szakértők a nyelvtörvénnyel kapcsolatban ajánlásokat fogalmaztak meg a szlovák kormánynak, magyarországi kollégáik pedig konferenciát szerveznek március 10-re a dialógus beindításának érdekében. Ezen alkalommal az Európai Bizottság magyarországi képviseletének Szépirodalmi barangolás a műfordítás határok nélküli világában című kétnyelvű előadása érzékeltetni kívánja, hogy van olyan terület, melyben Magyarország és Szlovákia igenis tud együttműködni.