„Al Gore új otthona" - ez a gúnyos felirat olvasható azon az iglun, amelyet a behavazott Washington utcáin épített James Inhofe republikánus szenátor és családja február elején. A Kongresszustól nem messze felhúzott jégkunyhó jól érzékelteti, hogy a lassan magunk mögött hagyott télen nemcsak a koppenhágai klímakonferencia, hanem az erősödő szkepticizmus miatt is forró viták tárgya lett az éghajlatváltozás. Bármennyire tudománytalan az ablakunkon kitekintve véleményt alkotni a globális klímáról, nehéz a fejlett világ közvéleményét a felmelegedésről meggyőzni, ha az északi félgömbön sorra dőlnek meg a hidegrekordok.

Skóciában a valaha mért két leghidegebb hónap lett 2009 decembere és 2010 januárja, de az egész Egyesült Királyság az utóbbi 30 év legdermesztőbb telét élte át. Ez elég volt ahhoz, hogy három hónap leforgása alatt 10 százalékponttal nőjön az abszolút klímaszkeptikusok aránya. A BBC friss kutatása szerint a brit közvéleménynek negyede már egyáltalán nem hisz az éghajlatváltozásban, további 40 százalék pedig az emberi tevékenység felelősségéről nincs meggyőződve. Az Egyesült Államokban, ahol emberemlékezet óta először fordult elő, hogy Hawaiit leszámítva az összes államban egyszerre legyen hótakaró, 2008 ősze óta esett vissza 14 ponttal a klímaváltozás tényét elfogadók aránya 57 százalékra.

A hideg idő jelentős gazdasági károkat is okozott. Mongóliában eddig 2,5 millió haszonállat hullott el a mínusz 50 fok alatti időben, Németországban pedig jelentősen lassítja a válságból való kilábalást, hogy az utóbbi 20 év legkeményebb tele akár 0,3 százalékkal is visszavetheti a GDP növekedését. Ám a hideghullám korántsem paranormális jelenség: a Meteorológiai Világszervezet (WMO) az északi félgömb téli időjárását meghatározó arktikus oszcillációban jelölte meg az okát. Az idén igen intenzív légköri jelenség miatt hideg sarki levegő érkezett Európába és Észak-Amerikába, de cserébe a sarkvidékeken melegebb volt az átlagnál.

Megkeresésünkre Láng István akadémikus, a klímaváltozás magyarországi hatásait vizsgáló Vahava-projekt vezetője is megerősítette, hogy a hideg nem mond ellent az éghajlatváltozás tényének. „Van egy tévhit, hogy a klímaváltozás egyenlő a globális felmelegedéssel. Ez nem így van. A klímaváltozás a meteorológiai szélsőséges események gyakoriságának és intenzitásának növekedését jelenti" - fogalmazott.

Az egyik ilyen szélsőséges esemény a csapadékmennyiség emelkedése, márpedig ebből a szempontból az USA északkeleti részét vagy hazánkat befedő hótakaró inkább beleillik a klímaváltozás láncolatába, mintsem cáfolja azt. Egyébként sem csak hidegrekordok születtek az elmúlt három hónapban: Nyugat-Ausztráliában ez volt minden idők legforróbb nyara, Brazília déli részén pedig az elmúlt fél évszázad legsúlyosabb hőhulláma szedett áldozatokat.

Gyakran hallható érv a klímaváltozás ellen, hogy a WMO adatai szerint 1998 volt a valaha mért legmelegebb év, de ez önmagában nem változtat az emelkedés irányába mutató trenden. Láng István az elmúlt 150 évet átfogó WMO-adatsorból kiszámolta, hogy a 20 legmelegebb év beilleszthető az elmúlt 26 év ciklusába, a 10 legmelegebb pedig az elmúlt 12 év ciklusába. A magyarországi klímaszkeptikusok legismertebb alakja, Zágoni Miklós fizikus ugyancsak hangsúlyozta: ostoba túlegyszerűsítés azt mondani, hogy nincs melegedés, mivel tudományos tény, hogy az elmúlt évszázadban mintegy 0,7 fokkal megnőtt bolygónk átlaghőmérséklete. Vita az emberi hozzájárulás mértékéről van.

„A legtöbb nagy jelenséget a természeti erők irányítják. Nem mi fújjuk a passzátszelet" - mondta Láng. - „De az utóbbi 150-200 évben a társadalom, növekvő létszámával és szén-dioxid-kibocsátásával rátelepedett a természetes folyamatokra, és gyorsítja a változásokat. Az emberiség a klímaszkeptikusok szerint is rátett egy-két lapáttal a változásra. Én erre azt mondom, hogy nemcsak egy-két lapáttal, hanem legalább néggyel-öttel."

Zágoni valóban hangsúlyozza: a városok terjeszkedése, az energiatermelés óriási hőterhelést ró a környezetre, míg a légszennyezés megváltoztatja a sugárzási viszonyokat. A hiba szerinte az, hogy a sok hatásból kiemelünk egyet, a szén-dioxid-kibocsátást. E szemlélet fő szószólója az IPCC, vagyis a klímaváltozást vizsgáló kormányközi ENSZ-panel, amelynek negyedik, 2007-es jelentése szerint „nagyon valószínű", hogy a felmelegedést az üvegházhatású gázok emberi eredetű kibocsátása okozza. Az IPCC 2007-ben Al Gore-ral közösen elnyerte a Nobel-békedíjat, az utóbbi hónapokban azonban botrányok sora kezdte ki a jelentést.

A leleplezések akkor kezdődtek, amikor novemberben feltörték az East Anglia egyetem klímakutató intézetének szerverét, és az interneten közzétett több ezer e-mailből az adatok manipulálására és a szkeptikus kutatók elnyomására derült fény. A Wall Street Journal a kiszivárgott dokumentumok átvizsgálása után megállapította: az IPCC vezetése nyomást gyakorol a kutatókra, hogy a bonyolult és nehezen számszerűsíthető összefüggéseket a végletekig leegyszerűsítsék, és így használható tanácsokkal lássák el a döntéshozókat.

Emellett több súlyos tárgyi tévedést is találtak a jelentésben: az egyik fejezet azt írja, hogy a himalájai gleccserek 2035-re teljesen elolvadhatnak, holott ez a szám az eredeti kutatásban 2350 volt. Láng szerint a fő következtetéseket ez nem kérdőjelezi meg. „Az IPPC óriási adattömeget dolgozott fel mintegy 2000 tudós részvételével. „Óhatatlanul előfordulhattak, és elő is fordultak hibás számítások vagy rossz következtetések, de a jelentés fő mondanivalója ennek ellenére helytálló" - szögezte le a kutatóprofesszor.

A Magyar Tudomány januárban publikálta Reményi Károly A konszenzus és az evidencia nem tudományos érv című cikkét, amelyben az ismert energetikus leszögezi: a 19. század vége óta megfigyelt hőmérséklet-emelkedés valós tény, de nem feltétlenül jelenti azt, hogy a melegedés az üvegházhatású gázok növekedése miatt következett be. Nem lehet korrelációról beszélni a légköri szén-dioxid-tartalom és a globális hőmérséklet között, 1940 és 1970 között például emelkedő kibocsátás mellett volt csökkenő ágban a hőmérséklet.

Zágoni egy viszonylag friss eredményre, a Miskolczi-törvényre alapozza szkepticizmusát, bár ez utóbbit rossz szónak tartja - hiszen „Galilei sem szkeptikus volt Arisztotelésszel szemben, hanem egyszerűen megcáfolta". Miskolczi Ferenc a NASA műholdas éghajlat-megfigyelési csoportjának munkatársaként a légköri adatbázisok analízise során új összefüggéseket tárt fel, amelyek az üvegházhatás fizikájának új szemléletű, egyensúlyi működését írják le. A szén-dioxidnak tulajdonított melegítő hatást Miskolczi egyenletei szerint a rendszer szigorúan kordában tartja, kiegyenlíti.

Láng István rámutatott, hogy az elméletet a tudomány széles berkei még nem fogadták be, sem Koppenhágában, sem a WMO augusztusi világkonferenciáján nem hivatkoztak rá. Zágoni azonban hozzáteszi, hogy cáfolattal sem jelentkezett még senki. Hangsúlyozza: nem sarlatán klímaszakértésről van szó, hanem egy fizikai szakprobléma, a sugárzásátvitel tudományos igényű kutatásáról, amely a NASA adatbázisaira épül. A 20 éves projekt első eredményeit Miskolczi még kollégáival együtt publikálta, de amikor a NASA-nál rájöttek, hogy a modell alapvetően befolyásolja a klímaforgatókönyvet, kihátráltak mögüle. Így a publikáció 2007-ben az Országos Meteorológiai Szolgálat folyóiratában jelent meg, így befogadása természetszerűleg lassabb.

Mivel nem légkörfizikus, Láng nem kíván vitába szállni Miskolczival, de felteszi a kérdést: akkor nyugodtan elégethetünk akármennyi fosszilis tüzelőanyagot, úgysem jár kellemetlen következménnyel? Szerinte a nemzetközi klímaszabályozás az egyetlen olyan jogi eszköz, amely az energiafelhasználást korlátozhatja, ezért társadalmi haszna megkérdőjelezhetetlen. Zágoni sem tagadja az energiahatékonyság és -takarékosság fontosságát, de leszögezi: ennek nem a szén-dioxid-kibocsátás a helyes mérőszáma. Ő nem is akar klímapolitikai tanácsokat adni, csupán azt szeretné, ha az IPCC katasztrófa-forgatókönyvének szajkózása helyett a tudományos közvélemény nyitott lenne a párbeszédre a klímaváltozás fizikai hátteréről.

Az Országgyűlés utolsó ülésnapján eldőlt, hogy e ciklusban már nem születik döntés a klímaváltozásról szóló kerettörvényről, mivel a szocialista frakcióülésen leszavazták a napirendre vételét. Az előterjesztő Szili Katalin, az ellenzők hangadója pedig az MTI szerint Podolák György, a gazdasági bizottság elnöke volt. Többen a „zöld-" és az „energialobbi" összecsapásának nevezték a vitát. Láng István is úgy véli, hogy az „energialobbinak az utolsó pillanatban sikerült überelnie a négypárti megállapodást", és a koppenhágai megegyezést is az nehezíti, hogy óriási gazdasági erők állnak a mögött, hogy ne változzék az energiapolitika.