Fogyunk. Évek óta kérdés, hogy a népesség lélekszáma mikor csökken 10 millió alá; talán az idén. Ma Magyarországon ugyanakkor nem sikk sok gyermeket nevelni, kiveszett az „egyet az anyának, egyet az apának, egyet a hazának" elv is. Vannak azonban olyan családok, ahol nemzedékek óta hagyomány a sok gyermek vállalása. Írásunkhoz olyan 15 éves lányokat szólítottunk meg, akik nagycsaládban élnek, de eltérő környezetben nőttek fel - főváros-vidék, vallásos-nem jellemzően vallásos, jómódú-szegényebb, értelmiségi-nem értelmiségi -, kamaszok lévén azonban már önállóan is képesek véleményt formálni.

Vidéki, városi katolikus családból származik Klára, hat gyermek közül a harmadik. „Nekem a család a legfontosabb, mindenképpen szeretném követni a szülői példát. Persze az anyagiaktól is függ, hogy hány gyermeket vállalhatok, de hármat minimum szeretnék, ha megtehetem, akár hetet." Klárinál a család fogalmába nemcsak a vele egy háztartásban élők tartoznak, hanem az egyel szélesebb kör, az unokatestvérei is, sőt a több mint száz másod unokatestvérét is számon tartja. „Unokatestvéreimmel a nyarat születésem óta együtt töltjük elejétől a végéig, és év közben is sokat vagyunk együtt, sokakkal egy iskolába is járunk. Emiatt az elvárható családi köteléken túl egy közösség alakult ki, ahol senki nem idegen, a nagyok és a kicsik is ismerik egymást, s ami a fő, számíthatunk is egymásra. Nagycsaládban rengeteg történet születik, hiszen mindenkinek támadnak néha vad ötletei. Az a hangulat is felejthetetlen, amikor a 28 éves és a négyéves unokatestvéremmel memorizunk életre-halálra." Klára gyermekei számára ezt az élményt is szeretné biztosítani, szerencsére a testvérei sem riadnak vissza a sok gyermektől. „Persze, sajnálom, hogy előreláthatóan nem fogok eljutni Kuala Lumpurba, de ezek az előnyökhöz képest nem áldozatok."

A felmérések szerint lényegében a társadalom két széle adja a nagycsaládosokat; az iskolázottság és a gyerekszám együtt vizsgálva U alakú görbét ír le, amiből az U-nak az értelmiségre eső szára Magyarországon igen alacsony. Morvayné Bajai Zsuzsannának, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete alelnökének tapasztalata, hogy a nagycsaládosok között többen vannak a hívők, mint ahogy az a lakossági átlag alapján várható. A NOE-nek nincs fedezete statisztikák készítésére, mégis rendelkeznek egy képpel: „Ha a felnövekvő fiúknak és lányoknak nem nagyon rosszak a gyerekkori tapasztalatai, nagyobb valószínűséggel válhatnak ők is nagycsaládosokká, mint aki előtt ilyen jó példa nincs. Emellett a nagycsaládban felnövő gyerekek számára az a természetes, hogy nem elsősorban az anyagiakra koncentrálnak. Arra szocializálódnak, hogy az embernek teljesítenie kell, mert nem engedhetjük meg magunknak a korrepetitort, a fizetős nyelvtanfolyamot, a tandíjas egyetemet és a munkanélküliséget. Tapasztalataink szerint nem a mi gyerekeink, sokkal inkább az egykék szoktak munkanélküliek lenni vagy bukdácsolni az iskolában. A szegényebb területeken azonban szinte gettókba sűrűsödnek az U-görbe iskolázatlanokra eső szárához tartozók. Itt csak a szegények számát képesek gyarapítani - akár nagycsaládban élnek a gyerekek, akár nem."

Sok testvér veszi körül a somogyi Tímeát is, aki szegény, általános iskolai végzettséget szerzett szülőktől származik. Tímea számára a nagycsalád természetes tény, amely anyagilag is hozzájárul a család eltartásához. „Sok gyermeket, úgy négyet mindenképp szeretnék" - mondja.

Nehezebb a döntés a pesti lelkészcsaládból származó Anitának, aki hét gyermek közül a legidősebb, ráadásul nagyon tehetséges zenész. „Mióta megszülettem mindig volt otthon kicsi baba, aki sír vagy alszik, valaki, akinek segíteni kell a mosdóban, valaki, aki szeretné megtudni, hogy ki volt Mátyás király édesanyja, valaki, aki meg királykisasszonyt rajzoltatna." Ezt azonban megszokta, hiányolná is, ha nem zajlana körülötte az élet. A problémát számára a karrier jelenti. „Fagottosként egy külföldi zenekarban szeretnék majd elhelyezkedni, ez azt jelenti, hogy a folyamatos koncertezés, egyebek miatt nem tudnám biztosítani a nyugodt otthont, viszont nem szeretném, hogy más nevelje a gyerekeimet, még ha a férjem is az illető. Emiatt, noha hozzátartozik az életemhez a gyerek, csak keveset - egyet, esetleg kettőt - tervezek, azt is inkább későn." Gond számára a házasság kérdése is, mert szerinte nem lehet megalapozni úgy egy jó párkapcsolatot, ha az ember az év felében távol van. 

A KSH szerint a párkapcsolatok átalakulása nem közömbös a népességszám változásában. Az instabilabb élettársi kapcsolat elterjedésével ugyanis az utódok száma is csökken. Mivel pedig a 90-es évek elején kitolódott az első szülés időpontja - előtte már a 20. életév után normális volt a baba érkezése, most a nők legalább az egyetem végéig, de sokan a karrierépítéséig kivárnak -, a tervezett gyermekek csak később jönnének világra. Tehát mostanában több gyermeknek kellene születnie, a szülés halogatása azonban egyre inkább biológiai korlátokba ütközik.

Sok gyermekkel körülvéve képzeli el az életét Anna, aki első generációs nagycsaládos, öt lány közül a negyedik. Családja jómódú, a budai értelmiséghez tartozik, így fontos számára az anyagi biztonság, ettől teszi függővé, hogy két-három, esetleg négy-öt gyermeket nevel majd. „A családhoz biztos háttér kell, ezért minden nagyban függ a férjemtől. Férjet mondtam, mert a házasságot is biztosabbnak érzem, mint az élettársi kapcsolatot. Otthon a vidám hangulatot szeretem és az állandó társaságot, még ha többet kell is segítenem. Nem mondom, néha jó nagyokat tudunk veszekedni, de utólag ezek is viccesek. A testvéreim mindig mellettem lesznek, és mindig fogjuk tudni segíteni egymást. A sok lányból is következik, hogy ha problémám van, bárkivel megbeszélhetem otthon is. Ja és a ruhák! Öt ember ruhásszekrényéből válogathatok minden nap!"

A KSH népességtudomány kutatóintézetének felmérései szerint a fiatal párok életük folyamán összesen és átlagosan még több mint két gyermeket szeretnének, ám terveiket csak az érintettek harmada tudja megvalósítani belátható időn belül. Pedig ha mindazon gyermekek megszületnének, akiket a párok kívánnának, az elegendő lenne a népesség szinten tartásához.  Számoljunk! A fent megszólított lányok összesen legfeljebb 7+4+2+5, azaz 18 gyermeket szülnének, ám ebből mindössze 5+2+0+3, azaz 10 gyermek születne meg. A négy lány tehát leendő férjeikkel, élettársaikkal együtt átlagosan 2,5 gyermeket nevelne, ami, ha az egész társadalomra vetítjük ki, még így is jó eredmény. A népesség reprodukálásához ugyanis átlagosan valamivel több mint két gyermek kell - ma Magyarországon viszont ez az átlag csak 1,3. A fent megszólaltatott fiatalok ugyanakkor többgyermekes családban születtek, tehát tőlük várnánk a nagycsaládos életforma továbbvitelét - ám ha ők sem a kívánt mértékben gyarapodnak, akkor ez még kevésbé várható el a más mintát átörökítő családok sarjaitól.