A tavalyi év vége óta ismét "rendszerváltó" lázban égnek a hazai zsidószervezetek. Miután a Mazsihisz decemberben - mert az államfő az Alkotmánybíróság elé küldte a gyűlöletbeszédről szóló törvényt - lemondta a Sólyom Lászlóval esedékes ebédjét, felélénkült az izraelita közéletet évek óta meghatározó vita. A követ a judapest.org nevű honlap munkatársai dobták az állóvízbe, amikor is a köztársasági elnöknek küldött süteménnyel jelezték: zsidó berkekben sem mindenki azonosul a Mazsihisz akciójával. "Nekik egy tál flódnival sikerült az, ami évtizedek alatt egyik zsidó szervezetnek sem: zsidó oldalról megingatták a Mazsihisz véleménymonopóliumát" - vélekedett a Népszabadságban decemberben Nagy Ákos, a Kidma Zsidó Diákszervezet elnöke.

A négy történelmi egyház egyikeként számon tartott szövetség helyzete kétségkívül ellentmondásos. A Mazsihisz jogelődjét ugyanis az ötvenes években az állam hozta létre, hogy könnyebb ellenőrzésük végett egy akolba terelje a különféle hitközségi irányzatokat - hívja fel figyelmünket Köves Slomó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Emih) vezetője. A rendszerváltozás utáni kormányok is a Mazsihiszt tekintették a zsidóság - úgy is mint vallás és népcsoport, illetve a kettő sajátos elegye - kizárólagos képviselőjének, mondván, nem feladatuk beavatkozni az egyházak belügyeibe. "Az állam azonban épp azzal avatkozik be a belügyeinkbe, hogy elfogadja ezt a méltatlan helyzetet. Sőt diszkriminatív módon egyedül a Mazsihiszt támogatja évente több milliárd forinttal, hozzájárulva a fennmaradásához" - mondja Köves, feltéve a kérdést: vajon mennyiben tekinthetők ők "kevésbé történelmi zsidók"-nak, mint a Mazsihisz? Szerinte a költségvetésnek az egyszázalékos adófelajánlások arányát figyelembe véve kellene támogatnia az egyes szervezeteket, hogy a hazai zsidó közösség egészének juttatott erkölcsi elismerés és évi 4-5 milliárd forintos kárpótlás felett ne kizárólag a Mazsihisz rendelkezzék. (Bonyolítja a helyzetet, hogy a szövetség önmeghatározása szerint a vallásos zsidóság gyűjtőszervezete. Az ő számuk azonban a százezres közösségben alig haladja meg az ezret. A probléma feloldására tavaly kezdeményezés indult a zsidóság nemzeti kisebbségként való elismertetésére, ám az ötlet az érintettek körében - finoman szólva is - visszatetszést szült, így az ügy hamarosan lekerült a napirendről.)

Az Emih sajnálatosnak tartja, hogy az államfő is csak a Mazsihiszt szokta tárgyalópartnerének tekinteni, noha ők szívesen részt vettek volna például az egyházak tavaly novemberi találkozóján. A felvetést tolmácsoljuk Kumin Ferencnek, az elnöki hivatal stratégiai és kommunikációs főosztályvezetőjének, ő viszont azzal érvel, hogy a történelmi egyházak vezetőit egy 2001 óta, még Mádl Ferenc elnöksége idején kialakult hagyománynak megfelelően hívja meg minden esztendőben a köztársasági elnök az év végi ünnepek előtti időszakban. "A hivatal a meghívottak kiválasztása során több különféle történeti, illetve a közösségek méretére vonatkozó szempontot vett figyelembe a kezdetektől fogva. Ezek együttesen vizsgálandók, nem lehet egyiket sem külön kiemelni" - fejtegeti Kumin, hozzátéve: az esetleges személyi és szervezeti változásokat azonban hivataluk minden évben áttekinti.

Ha pedig azt vesszük, hogy legutóbb a Mazsihisznak ötezren, az Emihnek pedig közel ezren ajánlották fel adójuk egy százalékát, akkor bízvást megállapítható: Kövesék jól haladnak a vetélytárs monopóliumának megtörésében. (Sőt, kormányzati forrásaink szerint hamarosan újabb részeredményt könyvelhetnek el, amennyiben már bírósági bejegyzés alatt áll a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány új alapító okirata, mely a jövőben helyet biztosít az Emihnek is a legnagyobb pénzosztó szervezet kuratóriumában.)