- A környezetvédők sokszor Don Quijote-ként harcolnak...

- Mi is sokszor, komoly érdekek dolgoznak ellenünk. Amit a szerencsi állásfoglalásunk után kaptunk a szalmaerőmű-ügyben a helyiektől, az nem volt éppen lélekemelő, és a Tubes ügye is egyre keményebb. Van néhány minisztérium, melynek kritizáltuk egy-két törvénytervezetét, s most már vonakodva küldik az újakat.

- Nem túlzás a távoli jövő ügyét erőltetni, amikor azt se tudjuk, mi lesz holnap?

- Ez lineáris gondolkodás. Van a gazdasági válság, de létezik az egyre konkrétabb klímaválság, erőforrás és energiaválság is. A gyerekeinkről és az unokáinkról van szó. Ha felzabáljuk az erőforrásokat előlük, nekik már nem lesz olyan a levegő, a víz, mint nekünk. Továbbmegyek: azt azért meg kellene nézni, hogy ha ma, a Hungária körút mentén nő fel egy gyerek, annak mi van a vérében, és ez hogyan hat a fejlődésére.

- Úgy látja, a pénzügyi válságnak is a klíma- és erőforrásválság az oka?

- Inkább úgy mondanám, hogy a háromnak közös oka van: az, hogy többet fogyasztunk, mint lehetne. Sokak szerint luxus a környezetvédelem - előbb a gazdaságot kell rendbe tenni. Valójában így sose jutnánk el ezekhez a problémákhoz. Amit ma száz forintból megtehetünk, az holnap ezer lesz.

- Van fő célja, amit biztosként a zászlójára tűzött?

- Fontos célom volt, hogy olyan csapatot hozzak létre, melyben a nemzetközi és hazai jogászok, illetve egyéb szakértők együtt tudnak dolgozni. Hat évre kiterjedő nagy programunk kettő van, az egyik természetesen egy klímaprogram, a másiknak az a címe, hogy „Fenntartható közösségek előőrsei". Úgy gondoljuk, öt-tíz éven belül világossá válik, hogy ez a plázakapitalizmus nem igazán fenntartható. Fontos, hogy mire az emberek ide eljutnak, valaki válaszokkal tudjon előállni. Próbáljuk összegyűjteni a helyi megoldásokat, és megvizsgáljuk őket - de ne hippi kommunákra gondoljon, akik kivonulnak a társadalomból, hanem a mezőgazdasági hulladékhasznosításra vagy a helyi élelmiszerellátás megszervezésére. Ugyanakkor alapvetően panasziroda vagyunk - és ha hat év után láthatok egy jó hosszú ügylistát, amiben sikerült segíteni, akkor elégedett leszek.

- Egyik fő eszköze a nyilvánosság, hiszen határozatot nem hozhat. Miért szerepel ilyen keveset a médiában?

- A környezetvédelem sajtója ellentmondásos. Amikor például felröppent egy hír, hogy korlátozni kellene a főváros autóforgalmát, akkor palotaforradalom tört ki, és a főváros tisztviselője rohant a sajtóhoz, hogy visszavonjuk-visszavonjuk. Pedig a gondolat nem ördögtől való, Londonban is van dugódíj, Észak-Olaszországban is sokfelé tiltják az autókat. De hozzá kell venni, hogy még csak egy éve jöttem, s akkor még csak a titkárnő volt itt meg a sofőr. A sofőr egyébként azóta más munkát kapott, ugyanis nem használom az autót...

- Miért nem?

- Amikor támogattuk a főváros forgalomcsillapító elképzelését, akkor egy fotós megkérdezte, melyik kocsi az enyém, holott a jármű nincs már a nevemen, de a hivatal mégis fenntartja. Azt fotózgatta, gondolom, valamilyen cikkre készült: „az ombudsman csak szövegel, hiszen itt van ez a háromezer vagy, mit tudom én, hány köbcentis BMW, szóval egy nagy dög". Az egyik kollégám aztán megsúgta neki, hogy az ombudsman ezzel az elmúlt évben mindössze tizenegyszer közlekedett, amikor a svéd követségre vagy vidékre utazott, de akkor legyen szíves, fáradjon oda az Arany János utcai metrómegállóba, és azt a metrószerelvényt is fotózza le, amivel viszont ez idő alatt kilencszáztizenkétszer utazott. Így végül nem lett cikk...

- Azt hittem, azt fogja mondani, hogy hibrid autót vásároltak helyette.

- Szó volt róla, csak azért az drága; és bár megvolt rá a pénz, úgy láttuk, sok lenne.

- Hogyan látja a magyar környezetvédelmi törvényeket?

- Szabályozgatunk, rendelkezgetünk, de nincs átütő eredmény. A hatóság, ha lát egy problémát, akkor a bulldog szívósságával kellene ott állnia és addig kapnia bele a környezetszennyezők lábikrájába, amíg rend nem lesz. Ma meghozunk egy határozatot, irattár, kész, vége.

- Ön is felszólalt a szalmaégető erőmű ellen Szerencsen, pedig az megújuló energiaforrás, és önnek az a célja, hogy széndioxid-mentessé tegye Magyarországot.

- Elvben remek lehetőség lenne, de egy ötven megawattos szalmaerőmű már nem környezetvédelmi beruházás. Száz kilométeres körzetből kellene naponta kamionokkal odaszállítani a fűtőanyagot. Úgy lenne jó, ahogy Dániában csinálják. Három-négy falu összefog, és az áramtermelés mellett a meleg vizet is ebből nyerik ki, több, de egyenként tized ekkora erőművel. A Biomassza Szövetség szerint ilyen módon fel lehetne újítani például az önkormányzati épületek fűtését, ez munkát is teremtene, és környezetbarát volna.

- Azt írja egy zöld honlapon a szerencsi polgármester, hogy önt arra kérte Sólyom László köztársasági elnök, hogy akadályozza meg az erőmű felépítését. Ez igaz?

- Csacsiság. Azt azért ne feltételezzük, hogy egy közjogi méltóság azt mondja: ha te ezt megsemmisíted, akkor én jelölni foglak. Elkeseredettek a helyiek, mert ez nekik gazdasági lehetőség - de a tokaji Világörökség területén különösen oda kell figyelni a szennyezésre.

- Nemrég zöld költségvetést ajánlott a miniszterelnöknek. Kapott már választ?

- Még nem, de úgy tudom, dolgoznak rajta. Én nem is választ szeretnék, hanem azt, ha az elképzelés legalább részben megvalósulna.

- Az ENSZ szerint a világ GDP-jének egy százaléka elég lenne, hogy megtegyük a szükséges környezetvédelmi lépéseket. Magyarországon is elég lenne ennyi?

- Ma ennyi, holnap már több. Egyébként egy százalék nagy összeg, ugyanakkor a pénz magában nem oldja meg a gondokat, kellene mellé akarat is. Ma már azért az emberek többsége tudja, hogy baj van. Az Északi-sark jege és a gleccserek a gyerekeink életében nem fognak már visszafagyni, a kipusztult állatfajok és korallzátonyok sem hozhatók vissza.

- Az emberek talán sajnálják a jegesmedvéket, de „a szennyező fizet" elv jegyében környezetvédelmi adót vetnénk ki a benzinre, az autópályákra, akkor felháborodás lenne.

- Nem lenne. Éppen az a zöld költségvetés lényege, hogy nem többletadókat vetünk ki, hanem átcsoportosítunk. A szennyező tevékenység drágább lenne, a környezetbarát viszont lényegesen olcsóbb. Ezt csinálják a britek is, de megjegyzem, Kína a gazdaságmentő csomagjának negyven, Dél-Korea pedig a nyolcvan százalékát szánta zöld célokra. A szennyezés adójából például komoly támogatást adhatnánk lakásszigetelésre.

- Ez jól hangzik, de ha valakinek van egy öreg, nagy fogyasztású autója, és egy régi, rossz állapotú lakása, az csak annyit látna, hogy emelkedett a benzin ára, és még fel is kell újítania a lakását. Nem hiszem, hogy lelkesedne.

- Amerikában is felmerült ez a probléma, amikor ezzel próbálkoztak. Ezért kedvező hiteleket adtak az embereknek, hogy hamarabb érezhessék a beruházás megtérülését. Fontos, hogy ne végezzünk félmunkát: akkor éri meg környezeti és gazdasági szempontból is, ha egy alkalommal jó kilencven százalékos energiatakarékosságot érünk el. Az emberek azonban talán még ettől sem lelkesek, mert nem szeretnek huzakodni a mesterekkel - hiszen egy felújítás nyűgös dolog tud lenni. Ha viszont a vállalkozóval az állam köt szerződést, az állam ellenőrzi a munkát, akkor nagy terhet vesz le az emberek válláról.

- Bajnai Gordonnak is széndioxid-mentességről ír, és a koppenhágai csúcstalálkozónak is ez lesz a célja. Ennek fényében mi a véleménye a paksi atomerőmű bővítéséről?

- Előbb leharapnám a nyelvemet, mint hogy támogassak egy atomerőművet. Annyira jövőnemzedék-ellenes, hogy az elfogadhatatlan. Úgy működik több ezer erőmű a világban, hogy nem tudjuk, mi lesz a hulladék sorsa, mert még száz-kétszáz év múlva is majdnem ugyanolyan intenzitással sugároz. Lehet, hogy lesz rá megoldás, de ezt biztosra venni olyan, mintha belehajtanék százhússzal a kanyarba. Szóval ne kérje tőlem senki, hogy lelkesedjek az atomenergiáért, csak mert speciel széndioxidot alig bocsát ki. Úgy gondolom, hogy Magyarország energiaellátását hosszútávon meg lehet oldani kizárólag szelíd energiaforrásokkal.

- Azt is mondják, Magyarország egyszer víz-nagyhatalom lesz.

- Még az is lehet, ha nem herdáljuk el a mély rétegvizeinket.

- Pedig mintha a vízközművek privatizációjára készülnénk. Meg tudja akadályozni?

- Szándékokat nem lehet bizonyítani, bár az átszervezések felvetik ezt a lehetőséget is. Mindenesetre rajta tartjuk a szemünket, mert az ivóvízkészlet egyre drágább kincs.

- Miért, a víz nem megújuló erőforrás?

- Ez sokmindentől függ, a vízkészletek egy jelentős része csak földtörténeti léptékkel nevezhető megújulónak. Meglehet, hogy átkozni fognak az unokáink, mert most olyan vidáman szívjuk ki az ezer méter mélyen levő ásványvizeket, pedig még a csapvíz is iható. De a felszíni vizekkel is máshogy kellene bánni. A XIX. századi Vásárhelyi-féle folyószabályzás miatt most szegényebb a folyóparti vízi világ, s az akkori szemlélet miatt a víz most csak úgy átzuhan az Alföldön - ezért is hevesek a mai árvizek.

- Ha a nagy folyószabályozások korában lett volna jövő nemzedékek biztosa...

- Ellenezte volna, ha tudja azt, amit most tudunk. Most ugyanis vagy árvíz van, vagy belvíz, vagy aszály.