Az ellenségem ellensége a barátom, a barátom ellenségének a barátja ellenségem, ellenben az ellenségem barátjának ellensége feltehetően a barátom – a jelek szerint az elmúlt másfél évben hasonló gondolatmenetek kibontásával és elemzésével, illetve részben saját sebeik nyalogatásával foglalkozó magyar parlamenti és parlamenten kívüli baloldali ellenzék számára fordulópontot jelentett az alaptörvény hatályba lépésének ünneplésére szervezett tüntetés.

A Lesz még Magyar Köztársaság cím alatt zajlott gyűlés, és többek között Kopiás „KA_Steve” Attila műsorvezetői teljesítménye (ha olvasóink nem ismernék, akkor megosztjuk, hogy tőle all-time kedvencünk a Polgár „tomcat” Tamással és Budaházy „Gyuri” Györggyel közös szócsatája a 2008-as Éjjeli menedékből) ugyanis kormányellenes pártok és szervezetek első hivatalosan is közös utcai megmozdulása volt.

Egészen pontosan ők vállalták a közösködést (lista innen): Magyar Szolidaritás Mozgalom, gepnarancs.hu, Civil Kontroll – EMD, Kék Szalaggal a Demokránciánkért Civil Mozgalom, HAT – Hálózat a Tanszabadságért, Börtön Helyett Lakhatást, Hallgatói Hálózat, Új Szemlélet csoport, Liberális Fiatalok Egyesület (LiFE), Nyugdíjasok Országos Képviselete, Valódi Demokráciát Most! – Occupy Hungary, ATTAC Magyarország Mozgalom, Magyar Fokhagymafront, Magyar Demokratikus Charta, Méltóságot Mindenkinek Mozgalom, Nyugdíjasok Országos Szövetsége, Civil Akcióegység, Magyar Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű Szövetség, Háttér Társaság a Melegekért, Labrisz Leszbikus Egyesület, Patriarchátust Ellenzők Társasága, Atlasz Sportegyesület, Baloldali Demokrata Közösség, CIVILEK A SZÉLSŐJOBB ELLEN, „Az nem lehet, hogy...” csoport, Demokratikus Polgári Ellenzék csoport, Kisgazdák Történelmi Szövetsége, PFLAG Egyesület, Újbudai Fiatalok, Neo Drom, C Polisz, SZEMA, 4K! Negyedik Köztársaság, Demokratikus Koalíció, Lehet Más a Politika, Magyar Szocialista Párt, MSZDP, SZEM – Szövetség, Az Egységes Magyarországért, SZDSZ, Civil Mozgalom, Societas, Magyarországi Munkáspárt 2006, Európai Baloldali Párt (European Left), Zöld Baloldal és a Magyar Racionalista Párt.

Fotók: Fűrjes Viktória

A Független Civil Kutyások valószínűleg technikai okok miatt nem szerepelnek a listán, ugyanis a tüntető tömegbe érve elsőre feltűnő volt a kutyával demonstrálók sokasága.

Túl azon, hogy az összlétszám százezres becslése első és második blikkre is ordas túlzás, kijelenthető, hogy valóban rengetegen eljöttek, ráadásul nagyon sokfélék: millás tekintetű egyetemisták éppúgy, mint MSZP-s harci díszben mozgó pártaktivisták, raszta doboló körök és pártoló tagjaik, Kerényi Imre miatt rosszkedvű középkorúak és sosem szavazó barátaik, vicces transzparenst faragó művészlelkek és Steiner Pál.

A szilveszteri utcai arconpörgés hangulata még a levegőben; értelmet nyernek a minden más körülmény mellett teljesen értelmetlen papírdudák, az egyik sarkon még sör-virsliznek, a demonstrálók levonulása után sok szemét marad.

A beszédek egy része az ellenzéki pártokra tekintettel nem levő kétharmados fölény miatti teljesen őszinte és érthető baloldali szorongás retorikai kifejezése, más része a lehető legrosszabb kádári reflexekre gyúró szociális demagógia („Ők ott bent pezsgőznek [...] miközben mi kint a hidegben...”, ó, hogy tehettük, hogy elhagytuk valahol félúton a „Böjtöl. – Söjtör.” csurkista tábláinkat!), illetve a köztársaság intézményeinek jól-rosszul megindokolt féltése volt. (Nekünk például kicsit erős az 1946. évi I. törvény erőteljes megtapsoltatása Majtényi László által, de lelkük rajta.)

Ahogy már nem derogál az LMP-nek vagy a 4K!-nak Gyurcsánnyal közösen skandálni, úgy a műsor szervezett részében is furcsa lelkek találkoztak. Legalábbis a színpadon, ahol egy metodista lelkész beszédét közvetlenül követően Tóta W. Árpádot idéznek hangos ováció közepette, ott bizony még sok minden megférhet egymás mellett.

Valahol a Nagymező utca felé sikerül 3 demokrata és 4 köztársaságpárti közé ékelődnöm a tömeg legsűrűbb részén, de úgy, mint a vákuumba zárt heringek; ekkor egészen közelről megfigyelhetővé váltak az új csatakiáltások/skandálások („Bóóóóvli!”, „Viktatúra!”, „Patkányok!”) és a régiek parafrázisai („Orbán, takarodj!”). Ilyen mód sikerült végighallgatnom Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című költeményét is, mely egyben a demonstráció hivatalos leütése is volt.

Nem mintha nem pörögtek volna az események ezután is: furcsa módon előkerültek ugyanis a 2006-os tüntetések ismert arcai (például Gonda László és a számomra mindig is roppant rejtélyes „Debil” – szinte csak a nemzet krónikása, Sodi hiányzott), tőlük pedig csak részben függetlenül egy rakás póverkedésre is hajlamos ultra, akik símaszkban inzultáltak MSZP-s politikusokat. (Minderről részletesen videós összeállításunkból tájékozódhat.)

Bár a turbóarcok láthatóan igyekeztek ellopni a show-t, a nagy, rajtuk kívül álló ellenzéki összeborulást nem sikerült megszorongatniuk. Így simán elképzelhető, hogy az egyszeri tudósítónak ezentúl fel kell készülnie MSZP-LMP-DK-4K! közös utcai rendezvények látogatására. Más kérdés, hogy szavazóik felkészültek-e ugyanerre, ugyanebben a formában.

Amúgy pedig nincs min meglepődni. A kormányzás félidejében, globális (vagy legalábbis: kontinentális) gazdasági depresszióval és szürreális hárombetűs nemzetközi intézmények lelki terrorjával súlyosbított kétségtelen unortodox baklövések hónapjaiban egyáltalán nem meglepő, hogy egy akármilyen ellenzéki utcai dzsemborin sokan vannak, vagy hogy minisztériumi megrendelésre készült kampányfilmeket az azt kedvelőknél mintegy nyolcszor többen diszlájkolnak. Itt pedig az a kérdés, hogy marad-e az általános kedv az eddigi pályán, vagy inkább arra kell várni, hogy Gyurcsány Ferenc ezúttal egyetlen párt helyett egy szép termetes szövetséget termékenyítsen meg tevékenységével és gondolataival, hátha kinéz abból még egy elkúrás nekünk itt a Kárpát-medencében.