A magyar társadalom lenézi a tanárokat

Horkay Hörcher Ferenc
- nezopont_online@hetivalasz.hu
Utolsó módosítás:
2012.05.21. - 05:50
Létrehozás:
2010.07.26. - 09:22
2010.07.26. - 09:22
 

Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár szerint tisztes értelmiségi életszínvonalat kell biztosítani a tanároknak.

hirdetés
 

Közismert tény, hogy ahogy az állam egésze, úgy az oktatásügy is súlyos válságban van. Pedig Magyarországon az oktatást az alkotmány garantálja a fiataloknak, így az államnak minden oktatási intézményhez köze támad, velük kapcsolatban feladata van.

Az iskolák ügye azonban elválaszthatatlan az adott társadalom mentalitásától - az állam nyilván nem tud érdemben változtatni ott, ahol nincs meg, vagy nem teremthető meg a fejlesztéshez a szükséges társadalmi támogatás. Ezért kulcskérdés, hogy az új kormány mennyire tud élni párját ritkító felhatalmazásával annak érdekében, hogy érdemi elmozdulást tudjon elindítani ebben az irányban is.

Biztos, hogy - mint minden államigazgatási területen - az oktatás területén is elsősorban anyagi eszközöket kell biztosítani a megfelelő működéshez. Márpedig az állam súlyos milliárdokat vont ki az utóbbi két évtizedben az oktatásügyből. Persze a demográfiai apály is belejátszik abba, hogy kevesebb az iskola, kevesebb a tanár, és hogy kevesebb pénz jut minőségi oktatásra.

De Hoffmann Rózsa államtitkárnak igaza van, hogy a tanárok bérezésével kapcsolatban döntő lépést kell elérni. Minden társadalom értékrendjét meghatározza az állami szférában dolgozók fizetése: mennyi jut orvosra, tanárra, bíróra. Nos, Magyarországon e tekintetben súlyos elmaradások vannak. A tanárt lenézi a diák és a szülő is egy olyan társadalmi környezetben, amelyben szinte mindent az anyagiak alapján ítélnek meg. Hisz a tanár, elcsépelt, de igaz: továbbra is a nemzet napszámosa.

De Hoffmann Rózsa nyilatkozata más szempontból is ígéretes - még ha ígéretnél persze többre is lesz szükség. Úgy tűnik az oktatáspolitika irányítója elhatározott döntő lépések megtételére - csak remélni lehet, hogy ehhez megvan a politikai támogatottsága is.

Amit az állam egésze tekintetében Gyurcsány-korszaknak nevezünk, azt az oktatásügyben Magyar Bálint-korszakként emlegetik - noha a liberális oktatáspolitikus már a Horn-kormányban is tevékeny szerepet vállalt. Örökségének része az iskolák rendjének fellazítása, egyfajta tanárellenes közhangulat kialakítása, erőteljes és doktriner liberális politikai elvek érvényesítése például az érettségi rendszerben, a buktatás témakörében, vagy általában a tanár-diák viszonnyal kapcsolatban.

A Horn és a Gyurcsány-érát egyaránt átható, és erőteljesen a szabad demokratákhoz köthető korrupció is súlyos része az örökségnek. A jövőt elzálogosító PPP konstrukciók, kakaómentes számítógépek, nyaraltatás és utaztatás, szakértői megbízatás barátságból, a cigányság oktatási helyzetének javítására szolgáló források elsíbolása - hogy csak néhányat idézzünk fel az emlékezetesebb történetek közül.

Hoffmann államtitkár asszony mostani nyilatkozata szerint a polgári kormány új közoktatási törvényt fog alkotni, aminek valóban épp itt az ideje - bár megalkotása egyáltalán nem tűnik könnyű feladatnak. Ebben kívánja az állam az oktatásügy új szemléleti alapjait meghatározni, s persze az új típusú működtetés kereteit is biztosítani.

Ennek lényege az államtitkári nyilatkozat szerint a normatívaalapú finanszírozás megszüntetése lesz, mert az a köz- és a felsőoktatásban egyaránt minőségellenes. Az új elképzelés szerint, melyet a kormányzati ciklus végére szeretnének kialakítani, a tanári és más dolgozói bérek és járulékaik az állami költségvetésből származnának, de a többi üzemeltetési költséget a fenntartóknak kellene biztosítaniuk.

Az oktatási kormányzat nem kíván központi direktívával beavatkozni az iskolaszerkezetbe, de a négyosztályostól eltérő iskolák számára fontos minőségi kritériumokat fognak kidolgozni az adott intézményekkel együttműködve. Fontos feladat lesz továbbá, hogy a kompetencia alapú pedagógiát valló liberális program kiegészüljön újból az oktatás tartalmi elemeinek meghatározásával, egy új nemzeti alaptanterv keretei között.

Ugyancsak kulcskérdés a tanári leterheltség. 50 órás munkahéttel számolva senki nem várhat el minőségi oktatást a tanártól. Ezért fontos a pedagógus terheinek csökkentése, például a fölösleges adminisztráció leépítése.

Sajnos, a felsőoktatás kevesebb figyelmet kap az interjúban, pedig a közoktatás sem emelhető fel a felsőoktatás szerkezeti-szervezeti-szemléleti gondjainak orvoslása nélkül. Nem esik szó a felsőoktatásban dolgozók elismertségének javításáról - pedig csak így lehetne leállítani a szürkeállomány elvándorlását, és a felsőoktatás káderállományának javítását.

Ugyancsak rosszul hangzik a további intézményi integráció, még ha nyilvánvaló is, hogy jelenleg túlkínálat van ebben a szektorban. Ám nyilvánvaló, hogy nem az intézmények bezárása, kényszerű házasítása lehet a megoldás, hanem olyan tudománypolitikai program kidolgozása, amely túlmutat azon, hogy több hallgatót kell a műszaki és a természettudományos képzésbe becsatornázni.

Ha a világ erőteljesen feltörekvő nemzeteire tekintünk (nemcsak Európában, de Kelet-Ázisában vagy Dél-Amerikában is), mindenütt azt látjuk, az oktatásügy politikai kulcskérdés. Feladata a múlt szellemi hagyatékának megőrzése, átadása, a diákok korszerű eligazítása a természetben és a társadalomban. De az oktatásügy leginkább a jövőt határozza meg.  Ezért nincs esélye az Orbán-kormánynak semmilyen áttörésre, ha nem képes stratégiai gondolkodásra e területen, és ha nem hajlandó súlyos áldozatokat vállalva is kiemelt célként tekinteni az oktatásra.
 
Megosztom:
0
cikk értékelése
/jegyzet/a-magyar-tarsadalom-lenezi-a-tanarokat-30901/
jelenlegi érték
szavazatok száma:
422

Kapcsolódó cimkék

Kapcsolódó hozzászólások

További hozzászólások

Összesen 49 db -

Új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!
  1. #49
    Zokni
    2010.08.01. - 10:22

    Előzmény:
    #0 GONDOLKODÓ!
    Kedves "GONDOLKODÓ"!
    "... a társadalom lenézi...feledésbe merült a nevelés...a társadalom megkárosításának lehetünk elszenvedői! Legfőképpen a JÖVŐ NEMZEDÉK TEKINTETÉBEN!...ez mindannyiunk érdeke!"

    Vigyázzon, ezek közhelyek! Legfeljebb egy politikussá avanzsált pedagógustól, vagy a róla tudósító újságírótól nézhető el.
     
  2. #48
    Zokni
    2010.08.01. - 10:13

    Előzmény:
    #0 csendor
    Kedves Csendőr!

    Ok. ENGEM kitárgyaltunk. ÖN pedig mindenki számára érdektelen...

    Az iskolaügyről? Van valami? Vagy átformálta egy nagy "libsi" mondandóját: "nem bírálok olyan intézményt, melyről még semmilyen személyes tapasztalatom nincs..." Pechére, H. R. már fontolgatja, hogy visszaállítja az elemi-iskolai felvételit.
     
  3. #47
    Zokni
    2010.07.29. - 18:00

    Előzmény:
    #38 horcher
    Kedves Szerző!
    1. Az iskolaügy NEM szorult háttérbe, nem véletlen a többdimenzóban való kiterjedés, amit már említettem.
    Fontos: itt jegyzem meg, hogy a társadalom oktatási/szocializálási funkciója objektív viszonyok miatt változik elsősorban, illetve amiatt, hogy az objektív (állami akarattól független) viszonyokhoz az ágazati (állami, pedagógus-társadalmi, munkáltatói-alkalmazói és tanulói) területek alkalmazkodnak.
    2. Az állami kiadások csökkentése NEM "jó cél", hanem objektív TÉNY, mert a magántulajdonba átkerülő - és annak megfelelően tovább működő - termelő-szolgáltató egységek, az addigi jövedelem egy szignifikáns részét vonták ki az állam keze ügyéből. NINCS kivétel, mert a különböző ágazatokban is elmondhatnák (agrárium, ipar, kereskedelem, vízügy, hadügy, pénzügy, jogszolgáltatás/rendészet, közigazgatás stb.), hogy "kivéve épp" őket nem szabadna, hogy érintse a kiadások csökkentése.
    3. A tanároknak, orvosoknak, bíráknak, politikusoknak, köztisztviselőknek, -alkalmazottaknak, stb., MINDNEK több kellene hogy legyen a jövedelme. Ezzel csak az EGYIK újdonsült reszortos, H. R. érdekérvényesítő tevékenységét szolgálja.
    4. Nem tudja mi az, hogy liberalizmus, ha tudná, akkor inkább azt kérhette volna számon azokon, akiket "doktrinernek" tart.
    5. A kétszintű érettségi önmagában NEM elhibázott, - anno, a Fidesz-nél is felmerült - "botrányok" meg mindig voltak, és lesznek. A legutóbbi középiskolai matek felvételi-sorok túl nehezek voltak (most is), ha enyhítenek, az se jó ("Ha túlfőzöm a tésztát, az a baj.
    De ha kicsit nyers a közepe, az a baj." Baelga)
    6. A minőségi munkák mérésére hivatkozás a szélhámosság, mert ha nem objektív a mérce, akkor előbb-utóbb valaki, aki semmit sem csinál, "jobb minőségű" lesz, ha a másik megszakad is. Nem ismeri e jelenséget? NEM Önt, hanem az alanyát illettem ezzel a szóval, Ön csak hiszékeny.
    7. Alanya akar több hallgatót a múszaki vonalra "becsatornázni". Mintha e valóban visszás helyzetről olyan egyszerűen tenni lehetne: sem Alany, sem Ön, sőt még én sem vagyunk műszakiak. Vajon miért?
    8. A lényegben egyetértünk (tandíj), a többi a politikai elkötelezettségének tudható be. Reméljük kinövi.
    9. Nem tudok olyan emberről, pedig ilyen-olyan módon, én is együtt élek az oktatással, aki lenézné a tanárokat, sőt. Talán nem véletlen, hogy viszonylag (pl. az átkoshoz) milyen nehéz tanárként elhelyezkedni...
    Amúgy is. Ez nevetséges. Foglalkozás ágaknak a tisztelettel/megvetéssel való összekapcsolása utoljára az indiai kasztrendszerben létezett (a hullamosók legalantasabb kasztja...).
     
  4. #46
    Obulus
    2010.07.27. - 22:48
    Tisztelt szerző!

    Azt írja, " Magyar Bálint-korszakként emlegetik - noha a liberális oktatáspolitikus már a Horn-kormányban is tevékeny szerepet vállalt. Örökségének része az iskolák rendjének fellazítása, egyfajta tanárellenes közhangulat kialakítása, erőteljes és doktriner liberális politikai elvek érvényesítése például az érettségi rendszerben, a buktatás témakörében, vagy általában a tanár-diák viszonnyal kapcsolatban. "

    A gyerekeknek nem osztályzatokra, buktatásra hanem pedagógiailag jól megalapozott, segítő értékelésre van szükségük, amelyben kiderülnek elsősorban erősségeik, és természetesen a fejlesztendő területek is. Az alsó tagozatokban nem osztályzásra van szükség ahhoz, hogy a tanító serkentse, motiválja, segítse tanítványait.
    Magyar Bálint az oktatási reformot teljes vertikumban akarta megvalósítani, az általános iskolától egészen a felsőoktatásig. A reform célja az elsajátítandó lexikális ismeretek csökkentése és a PISA-jelentés nyomán az ismeretek alkalmazásának javítása. A közoktatásban és a felsőoktatásban egyaránt olyan reformot akart megvalósítani, amely a XXI. század és az európai uniós csatlakozás kihívásaira válaszol. A Magyar Bálinti oktatáspolitika egyik legfontosabb törekvése az esélyegyenlőség növelése. Ezt szolgálják olyan intézkedések, mint például különböző tehetséggondozó programok, a nyelvi előkészítő évfolyamok indítása, más integrációs programok. Hiszen Magyarország valóban azon országok közé tartozik a társadalmi különbséget az iskola nem enyhíti, hanem még fel is erősíti.

    A Magyar Bálint féle felsőoktatási reform elemei:
    1. A felsőoktatási reform keretében egyrészt jelentős normatíva jelenik meg a kutatás-fejlesztési tevékenységekre. 2. Létrehozzuk a kutató-tanári, kutató-professzori státuszok rendszerét. 3. A teljesítmény szerinti differenciálást ösztönözzük. 4. Bátorítjuk a magánkutatási vállalkozások betelepülését a kampuszokra. 5. Az ilyen kutatói vállalkozásban a diákok a minimálbér erejéig járulékmentesen végezhetnek munkát. 2004-ben létrehoztuk az Innovációs Alapot és megalkottuk az innovációs törvényt, melyek együttesen folyamatosan bővülő pénzügyi forrásokat biztosítanak nemcsak az egyetemen, hanem az azon kívüli kutatások számára is és biztosítják a kutatói tevékenység jogi hátterét.
     
  5. #45
    juli61
    2010.07.27. - 22:32

    Előzmény:
    #0 csendor
    Ne haragudjon!
    Én nem vagyok a maga felebarátja! Azt hiszem kulturált ember nem ír össze ennyi otrombaságot! Eddig ezen cím alatt, még normálisan válaszolgatunk egymásnak! A magyar közoktatás helyzete nem virágos és nem fényes, de magának sem kell feltalálni a hajlékony meleg vizet!

     
  6. #44
    juli61
    2010.07.27. - 22:03

    Előzmény:
    #0 csendor
    Csendor!
    Mondja, maga tudja mit ír itt össze?
     
  7. #43
    juli61
    2010.07.27. - 20:58

    Előzmény:
    #42 balmoral
    Kedves Balmoral!

    Köszönöm Önnek ezt az írást! Ajánlom mindenki becses figyelmébe!
     
  8. #42
    balmoral
    2010.07.27. - 18:09
    Olvassunk "szak"irodalmat, kedves tanár- és tanítótársak:

    http://mek.oszk.hu/06200/06254/06254.htm#tantovalasztas
     
  9. #41
    olvaso6
    2010.07.27. - 17:29

    Előzmény:
    #40 bagoly.2
    Teljesen igaz, amit ír!
    Nem csak szertár volt, hanem fizika-kémia terem, ahol vegyszerálló asztalok és a kísérletekhez szükséges kellékek is rendelkezésre álltak.Volt kémcső, lombik, gázégő, és már hogy őszinte legyek mindenre nem is emlékszem, ami nem csoda 50 év távlatából.
    Sajnos az a gyanúm, hogy a mai tanárok már maguk sem tudnák elvégezni az alapkísérleteket, mert virtuális (számítógépes) kísérleteket láttak ők is. Nyugtasson már meg valaki, aki fizika-kémia tanár, hogy tanítják még ezeket "élőben" az egyetemeken.

    A semmire nem jó kommunikáció(dumafranci) és egyéb, csak hülyítésre épülő "tudomány"-ban elmélyülő fiatalok kijönnek 24 évesen egy nagy nulla "tudással".
    A szakmák szétdarabolása és az egy éves OKJ-s képzések (gyorstalpaló) burjánzása csak rontott a helyzeten. Alapos gyakorlat és elméleti képzés nélkül nincs jó szakember.

    Itt az ideje valamit kezdeni a fiatalokkal. Ha pedig liberális barátaink reformjai a játszva tanulásról nem jönnek be, akkor nincs mit tenni, TANULNI KELL! (Nem csak tanítani.)
     
  10. #40
    bagoly.2
    2010.07.27. - 17:14

    Előzmény:
    #37 Zokni
    Ugyanabba az iskolába( épületbe ) járt a gyerekem, mint én, csak évtizedekkel később.Általánosban nekem még volt kémia , fizika szertár, az órákon kísérleteztünk, A folyosó és a tantermek tele voltak szemléltető ábrákkal, képekkel, vitrinben kitömött és formalinban eltett állatokkal. A gyereknek már semmi nem maradt, a kémia tanár egyszer akart nekik valamit bemutatni, de a füsttől beindult a tűzjelző...- A középiskola ugyanez, kémia kabinetet szétszedték az elszivó szekrényben cserépben valami növényzet kókadozott. Elkopott minden bemutató eszköz és pénz hiány amiatt évek óta nem pótolták. Nekem még tanulni kellet fúrni, faragni, reszelni, a lányoknak varrni, kertészkedni, ebből mára semmi nem maradt.

    A diplomások számának növekedése nem érdem, hanem katasztrófa. Ész nélkül gyártjuk a több diplomás, látszólag művelt, de semmihez nem értő a helyét nem találó, fröccsöntött műanyag értelmiséget.
     
  11. #39
    olvaso6
    2010.07.27. - 17:06

    Előzmény:
    #37 Zokni
    "ÜRES propaganda, hiszen pl. a társadalom NEM nézi le a tanárokat."

    Csak veri!
    Ugyan már zokni!
    Az elődök munkáját nem nehéz lesajnálni, mert ****ék volt! Szándékaikat nem tudták lesöpörni, a két kérdésen kívül, (népszavazás) amit azóta emlegetnek, pedig ugye a nép azt mondta, hogy elég. A többi elqrást vidáman megtették. Meg a korrupciózást, meg a gazdaság lerohasztását, meg a "nép vagyonának" elherdálását. (Csak nézze meg, mi mindent privatizáltak, és HOGYAN!

    Miből gondolja, hogy pont az oktatáshoz értenek liberális barátai?
    Ha a piac igényli a szaktudást, akkor hogy a jó fenébe csökkentették állandóan a természettudományos tárgyak óraszámát? DIREKT??? Mit gondol? Szándékos károkozás volt?
    Mondja már meg, mi volt az oktatásban az az áttörő jó, amit létrehoztak? A diákok tudásszínvonala? Ne röhögtessen.
     
  12. #38
    horcher
    2010.07.27. - 16:11

    Előzmény:
    #37 Zokni
    Kedves Zokni,
    1. Felütéses kezdés - az iskolaügy bóvagy háttérbe szorult, vagy a liberális propaganda eszközéülk szolgált. A tanárok megbecsülésére egyik esetben sem maradt politikai akarat.
    2. Az állami kiadások csökkentésée jó cél (lehetett volna) - kivéve épp az egészség- és az oktatásügyet. (Ha hazugsággal vádol, az személyeskedő sértés.)
    3. A nemzet napszámosa kifejezés szerintem elég egyértelmű, talán nem kellene belemenni a magyarázgatásába. Amint hogy azt sem kell magyarázni, miért keveslem a tanárok anyagi és erkölcsi megbecsülsését. Ezen szerintem nincs mit vitázni.
    4. Az oktatáspolitika tényét és jelentőségét (a kultúrpolitikáéhoz hasonlóan) talán szintén nem érdemes kétségbevonni. A doktriner liberalizmus szóösszetétel pedig legalább a centralisták óta visszatérő probléma - ezt is be kellene látni.
    5. A kétszintű érettségire, a körülötte kirobbant botrányokra és elismert hibákra gondolok.
    6. Temrészetesen nem kompetenciáról, hanem az iskolák minőségi munkájának méréséről beszélek - ez külföldön bevett szokás. (Szélhámoskodás emlegetése megint személyes sértés.)
    7. Csatornázás ügyben nem értem, mit is mond.
    8. Minden kormány legfőbb gondja, hogy újraválasztassa magát. Népszavazást kiírni demokráciában nem tűnik túl nagy felelőtlenségnek. FŐleg, ha olyan közügyről van szó, mint az oktatás.Ettől függetlenül osztom, hogy valószínűleg hosszú távon a tandíj bevezetése elkerülhetetlen lesz.
    9. Azt állítani, hogy a társadalom NEM nézi le a tanárokat, érvek nélkül, nos az az üres propaganda.

    Üdvözlettel,

    HHF



     
  13. #37
    Zokni
    2010.07.27. - 15:06
    Kedves Szerző!
    (Felütéses kezdés) A „közismert tény”, hogy az oktatásügy válságban lenne, nem olyan közismert. Attól függ, mihez viszonyítjuk. Ha pl. az „átkoshoz”, akkor kifejezett sikertörténet, hiszen nagyságrenddel többen kapnak diplomát, sokkal szabadabb az iskolaválasztás, relatíve sokkal több ember él tanításból. Persze az ismeretek elmélyültségét, a versenyképességet a külföldi iskolákkal szemben, vagy az általános taneszköz-ellátást tekintve, már a siker, nem olyan nagy. DE messze kevésbé zuhant utóbbiak színvonala, mint amennyire az előbbiek vonatkozásában meg fejlődött a nívó.
    (Kivon) Miután általánosabb lett az oktatás, és magasabbak a költségek, ezért az némileg túlzás, csúsztatás vagy hazugság, hogy „milliárdokat vontak volna ki az oktatásügyből”, és ha a többi közkiadást is tekintjük, akkor nem ártana utánagondolni, hogy rendszerváltás történt, melynek egyik sarkalatos pontja éppen az állami kiadások abszolút és relatív csökkentése, bármilyen ágazatot is nézünk.
    (Napszám) A „nemzet napszámosa” kifejezés NEM arra vonatkozik, hogy csekélyke fizetségért dolgozik valaki, hanem arra, hogy a nemzet magasztos szolgálata mellett másodrendű kérdés a fizetés. Tehát nem a pénzen spóroló megbízó, hanem a lelkes, önfeláldozó megbízott szent feladatára utal.
    Sztem ennek aktualitása elmúlt: a nemzetnek ugyanolyan megbízottja a tanár, mint mindenki más: az orvos, a katona, az újságíró, a rendőr, a közhivatalnok, de, ha szolgálatról van szó, akkor minden állampolgár. Ezért mindnek a munkáját meg kell fizetni.
    (Ki, mi is fújja a passzátszelet?) A felsorolt negatívumok – rendlazítás, tanárellenesség – természetesen nem bír egy oktatáspolitikus bűnévé válni, hiszen ezek, akár akarjuk, akár nem úgyis megvalósulnak „attól a fene nagy szabadságtól…”, ami lett. Jobb ehhez alkalmazkodni.
    (Doktriner liberalizmus) Egyszer jó lenne, ha valaki elmagyarázná Önöknek, hogy ennek a szóösszetételnek nincs értelme.
    (Érettségi) Mi van?! Milyen elveket nem szabadott érvényesíteni? Mire gondol?
    (Kompetencia) Az érdekes lesz, amikor az állam megmondja, hogy kinek a kompetenciája éri el a fizetésének megfelelő szintet. A normatívitás kontraproduktív, de kompetencia-szint fentről való mérésből hogyan is lesz színvonal-emelkedés!? Ez felelőtlenségnek és szélhámosságnak tűnik.
    (Csatornázza) be a műszaki- és természettudományokba azt, aki nem fog éhen halni, mert a piac igényli a szaktudását. Ezért ez sem egy egyszerűen megoldható probléma.
    (Orbán-kormány) legfőbb gondja, hogy újraválasztassa magát. Ezért volt különösen felelőtlen a tandíj ellenes népszavazás, mert áttörést a reformerkedésből, az elődök munkájának lesajnálásából, szándékainak lesöpréséből, tevékenyéségének elköztörvényesítéséből stb. -változás nem lesz, csak propaganda, propaganda.
    ÜRES propaganda, hiszen pl. a társadalom NEM nézi le a tanárokat.
     
  14. #36
    Obulus
    2010.07.27. - 13:21

    Előzmény:
    #34 olvaso6
    Hogy tanított volna? A feleségem pedagógus, tudom miről beszél. Esténként este tízig javítja, értékeli a feladatlapokat, és készül a következő napi órákra.
    A pedagógus napi hat óráját duplán kell számolni.
     
  15. #35
    Obulus
    2010.07.27. - 13:17

    Előzmény:
    #30 gondolatom
    Kedves gondolatom!
    Úgy látom önnek nem volt ideje eléggé elmélyülni az oktatásban.
     
  16. #34
    olvaso6
    2010.07.27. - 13:08

    Előzmény:
    #30 gondolatom
    Sok mindennel egyetértek, amit írt, de a tanárok munkájával kapcsolatos megjegyzéseivel NEM!

    Tanított-e akár csak egy hónapig iskolában? Állt-e nap mint nap 5-7 órán keresztül 25-35 gyerekkel szemben, akiknek át kell adnia az anyagot, a tudást? Próbálja ki egyszer! Rohanna maltert cepelni utána! Nem könnyű kenyér az.
    Mindamellett a munkája eredményét befolyásolja a gyerekanyag. Sajnos egyre rosszabbak úgy viselkedésben, szorgalomban, mint előképzettségben. Ne sajnálja a nyári szünetet tőlük. Év közben nincs betegség, nincs elkérezkedés, nem lehet családi probléma, (Legfeljebb minimális mértékű) mert nem tűrik el a tantestületek, sem a szülők.

    Egyébként az órákra ha hiszi, ha nem, készülni kell. Próbálja ki egyszer, átnézés nélkül lehet-e jó előadást, órát tartani. Legyen ez az idő csak egy 45 perces órához 15 perc. Máris harmadával több az óraszám, mint a kötelező. Nem beszélek az adminisztrációról, a fogadóórákról, szülői értekezletekről, versenyek szervezéséről, kirándulások és színházlátogatások szervezéséről és még gondolom száz más dolgot is előkaphatnának az aktív tanárok.

    Egyetértek abban, hogy a nyugdíj korhatár felemelése különösen a nőknél óriási vesztesége a gyerekeknek. Egy 55 éves nő még vidáman tud foglalkozni gyerekekkel, de 65 évesen ez már nem igazán megy. Öregebb, fáradtabb.
    Ezt írja:
    "a férfiak kapjanak annyi fizetést,hogy az anyukáknak ne kelljen csak esetleg napi 4-6 órát dolgozni,s akkor maradna erő és türelem a gyermekre is"
    Talán inkább a nők kapjanak annyi fizetést (vagy állami támogatást kiegészítésként) 4-6 órára, ha gyereket is nevel, hogy meg tudjon élni.

    A nők munkába állása bizony nem csak a fizetések alacsony volta miatt történt, hanem a kiszolgáltatottság ellen is véd. Tehát azért van ennek jó oldala is. (Nem a gyerek szempontját nézve) Ha egy házasság felbomlik, jelenleg ez már kb 50%, akkor mihez kezdene egy addig eltartott nő a válás után? Nálunk nincs asszonytartás, mint az USA-ban. Még a gyerektartás elől is sok volt férj (vagy volt feleség) bujdokol.

    Nem egyszerű probléma az, amit feszegetünk.
    Egyébként az oktatás színvonala általában esett, tehát nyilván a tanárképzésé is. Ezt a negatív spirálú folyamatot meg kell szakítani.

    Meg kellene becsülni a jó tanárokat. Erkölcsileg és anyagilag is.
     
  17. #33
    juli61
    2010.07.27. - 09:26

    Előzmény:
    #31 marina87
    Miért érzem azt, hogy a tanárok ellendrukkeri azok, akik erre cikkre a legtöbben írnak!
    Az egyszeri tapasztalatát miért kell általánosítania itt -buszmegálló?? Nem minden tanár-oktató ilyen erről biztosíthatom, de miért pont ez ragadt meg Önben, sohasem volt más tapasztalata? A végén hasonlít a mai helyzetre írása, szerenád!! Neveletlen szülőknek, neveletlen már a gyerekei is, nincs alapvető erkölcsi érték.
     
  18. #32
    Anicuki
    2010.07.27. - 08:49
    A probléma sajnos nagyon összetett.Egyik kormány sem engedte meg, hogy az előző kormány reformjai normális kifutást érjenek el, hanem jött a saját elképzelése és reformja. Talán nincs is olyan munkakör, ahol örökös változtatások mellett maximális színvonalat várnak el.
    Jött a Bolognai rendszer, de még volt kifutása a NAT.-nak is. Most megint lesz reform, de marad a Bolognai rendszer is.
    Túl liberálissá tették az oktatást,ha végig gondoljuk a tanítás bizonyos fokig tekintélyelvűségen is működik, a diáknak el kell fogadnia a pedagógus által mondottakat, márpedig ha egy diák úgy érzi, hogy a pedagógussal egyenrangú, akkor sajnos jönnek azok a problemák, amit egy-két alkalommal láttunk a TV.-ben is.
    A szülők szerepe is nagyon fontos, ha a gyermek esetleges gondot problemát jelez nyilván nem az a megoldás, hogy kijelentem a gyerek előtt, hogy az hülye, vagy berontok az iskolába, és elégtételt veszek,
    Maga a pedagógus is a piac szereplője, ha több állást kell vállalnia, hogy megtudjon élni, sajnos előbb- utóbb fásulttá és közönyössé válik.
    Ma MO:-on kifejezetten pénz szemlélet uralkodik, ha nincs pénzed, senki vagy, mivel a pedagógusok tényleg keveset keresnek ez is oka lehet annak, hogy társadalmi szinten lenézik Őket.
    Az oktatás nagyon fontos ügy, mivel a gyermekeink a jövő emberei, ezért nagyon fontos lenne az is, hogy maga a pedagógus egyáltalán alkalmas legyen arra a pályára, és ezt vizsgálni kellene.
    A mindenkori kormány az, akinek feladata a pedagógusi munka tiszteletének megadása, és ezt társadalmi szinten is elismertetni.
     
  19. #31
    marina87
    2010.07.27. - 06:02
    Neha nem csodalkozom azon, hogy a tarsadalom lenezi a tanarokat.

    Allok a buszmegalloban vagy ket honappal ezelott, buszra varva es ket no beszelgetett mogottem, nyomdafesteket nem turo hangnamben. Akkor jottem ra, hogy tanarokrol van szo, mikor mondtak, hogy a jovoheten viszik az osztalyukat kirandulni.

    Ha a tanarok idaig sulyedtek, akkor nagyon nagy baj van nalunk az erkolcsi morallal es egy csoppet sem csodalkozom azon, hogy nem becsulik oket. En sem tudnek tisztalni egy ilyen tanart.

    De a gyerekek sem igen tisztelik, mert tanar a szomszedom , jottek neki zenet adni es felkiabaltak:"Joska , itthon vagy?'
     
  20. #30
    gondolatom
    2010.07.27. - 05:00
    Az oktatásügy valóban nagyon fontos kérdés és idelye lenne a megreformálásának minden tekintetben! Nekem több pedagógus ismerősöm is van .így közvetlen tapasztalatból tudom,hogy a heti 50 órás munkahét az mese! KB 4-6 órát dolgozik egy pedagógus naponta a többi bla-bla.
    Azzal viszont egyetértek,hogy kissebb létszámú osztályok kellenének,hogy egy-egy gyermekkel többet tudjon foglalkozni a pedagógus,mert a mostani gyermekek már nem olyanok ,mint a régi nebulók és bizony jóval több odafigyelés lenne szükséges náluk. A mentálisan visszamaradott,vagy fejlődési rendellenességgel született gyermekek integrálása a sima iskolákba pedig szintén nem volt jó ötlet,mert sérült vagy beteg gyermeknek is egy folyamatos kudarc élmény, a többieknek pedig folyamatos visszahúzó erő egy-egy ilyen osztálytárs,ez pedig senkinek az érdekét nem szolgálja. A sima iskolai pedagógus nem gyógypedagógus ,nem szakember az egyes speciális területeken,így nem tudja sem kezelni,sem fejleszteni megfelelően az ilyen gyermeket . Más egy mozgás sérült gyermek és más egy tanulási problémákkal,vagy ételmileg visszamaradt gyermek integrálása. Olyan gyermek aki nem tudja a cipőjét bekötni vagy öltözködni önállóan ,nem való sima iskolába és ez nem hátrányos megkülömböztetés csak realitás és pont segítség,mert az ilyen gyermeknek másféle oktatásra van szüksége.
    Én személyszerint nem értek egyet a manapság oly divatos különféle tantárgyas felmentésekkel sem,mert nem hiszem,hogy ennyivel rosszabb értelmi képességűek lennének a mai gyermekek az őseikhez mérten,mindössze kevesebbet van idelye a szülőknek foglalkozni velük ,mert ugye manapság az a "jó",ha az anyuka is dolgozik 12-16 órát,utánna pedig igyekszik magát kondiba hozni,hogy 40 évesen is 20-nak tűnjön,így a gyerekre nincs idő,ill. mindenki főnököt szeretne a gyerekéből és nem minimálbéres alkalmazotatt,így egyszerűbb ráfogatni némi pénzért cserébe,hogy valamilyen "disz-...." dologban szenved,így a néhány felszabadult kötelesség mellett több idelye marad más tantárgyakra a gyereknek,no meg a felvételizésnél is jól jön ha mondjuk a matek jegyet nem veszik olyan szigorúan. A másik része a dolognak pedig az oktatási módszer hibájában keresendő ,vagyis a régi jól bevált módszereket kellene elővenni és azzal tanítani,mert a fejlesztő tanár pontosan ezt teszi a problémás gyerekekkel,ill. néha a szülőnek le kell ülni kikérdezni a leckét vagy tanulni a gyermekkel,esetleg némi szigort elővenni.
    Sajnos ennek egyik feltétele lenne,hogy a férfiak kapjanak annyi fizetést,hogy az anyukáknak ne kelljen csak esetleg napi 4-6 órát dolgozni,s akkor maradna erő és türelem a gyermekre is,mivel manapság sajnos a nőknek dolgozni nem lehetőség hanem kötelező.
    Az utolsó észrevételem pedig az,hogy a mai változó világban elvárják mindenkitől a gyors alkalmazkodást és a rugalmasságot,de sajnos egy dolog nem változott az oktatásban ,ez pedig a munkaidő. Manapság nagyon kevés szülő dolgozik 8-4-ig,egyre többen dolgoznak 12 órában és váltott műszakokban ,s mivel a nagyszülők is dolgoznak,no meg élni akarnak ,így nem érnek rá unokázni,ami bizony elég nagy hátrány a múthoz képest,főleg a kettő együtt. A szünidő feszegetése pedig nem irígység csupán ,hanem jogos felvetése annak a problémának,hogy egy átlag embernek évi 20 nap szabadsága van,az iskolai szünidő pedig ennek többszöröse ,így a szülők nem tudják gyermeküket biztonságosan elhelyezni ezen időben. A munkahely utáni rugalmas költözködés a családok elszakadásához vezetett,a fizetések alacsonyan tartása a nők kötelező munkavégzéséhez a családfenttartás érdekében,ahol a munkaidő egyre csak növekszik és elvárják a folyamatos mozdíthatóságot és táppénz mentességet,különben a kevés munkahely és a sok jelentkező miatt azonnal kirúgják az embert,ami családi tragédiákhoz vezet,ill. a nagyszülőket is munkára kényszerítik a nyugdíj korhatár emelésével,így idősen már nem bírnak annyi terhet el,hogy még unokázzanak is,no meg ők is akarnak valamikor kicsit magukkal is törődni mielőtt összeesnek és nem is tudnak ők sem napokat szabaddá tenni a munkahely mellett,esetleg a távolság teljesen élehetetlenné is teszi a segítséget. Annyit viszont nem keres a szülők nagyrésze,hogy állandoan táboroztasson vagy bébiszittert fizessen,mert a nemzeti átlag kereset egy hum-buk,ugyanis a 8 milliókat kereső emberek fizetése elég szépen elnyomja a valóságot,főleg vidéken,ahol még napközi sem működik az iskolákban,az állítólagos érdeklődési hiány miatt,amit én erősen kétlek a környezetemet tekintve.
     
Új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!
További hozzászólások

Összesen 49 db -

hirdetés

HETILAP

hirdetés