Fotó: Béres Attila

Történetesen meghökkentett, hogy a másodrendű Hunvald György szocialista polgármester abban a boldog tudatban mondhatott búcsút az igazságszolgáltatásnak, hogy a rá kirótt másfél évnyi szabadságvesztést már megfejelve töltötte ki. Tehát immár neki tartozik az állam. És előreláthatóan igen sokkal... (Vajon az előzetest meghosszabbító bíróság hibázott, vagy az első fokon döntő? És amennyiben a kettő ugyanaz, hogyan békül ki önmagával a bíró? És ki fizeti majd a révészt? Ugye, mi?)

Aztán ugyancsak elgondolkodtatott, hogy az elsőrendű Gál György az ítélet alapján magányos elkövető színében tűnhet fel egy kerületben. Mintha éveken át feltűnés nélkül adhatta és vehette volna az önkormányzati ingatlanokat, hiszen a volt SZDSZ-es képviselő nyakába akasztottak minden gazemberséget, és végül nyolc és fél évben találták méltányosnak kimérni a büntetését.

Az pedig józan ésszel nehezen feldolgozható, hogy a bíróság hogyan tudta a vádban megfogalmazott 678 millióról 257 millióra csökkenteni az önkormányzatot ért vagyoni hátrányt, ha közben - tanúi nyilatkozatok és lehallgatott telefonbeszélgetések alapján - bizonyítottnak látta, hogy Gál György az ingatlanok „kihozataláért" 366 millió forint vesztegetési pénzt kért és kapott.

A formállogika szabályai szerint ugyanis a korrumpáló vásárlók így 109 millió forinttal fizettek többet a közvetítőnek, mint ha besétáltak volna a polgármesteri hivatalba, és asztalra teszik az ingatlanok reális vételárát.

Ha jól értem, évekig tartó bírósági vizsgálódás végén az derült ki, hogy Erzsébetváros első emberét az buktatta meg és tette tönkre, hogy a kerületében felbukkant néhány lúzer, alkalmatlan ingatlanbefektető.