Kapcsolódó hozzászólások

1. #14

   Zokni

   2012.02.01. - 12:50

   (Faladjából másolva) Sztemt Szerző némileg rossz párhuzamot von: a munkahelyi szakszervezeti alapszervezet, és a FÜGGETLEN szakszervezeti vezetés valóban kivánatos volna! Miközben a "szakmai érdekképviselet", - mely teljesen államilag korrumpálódott intézmény - kötelező tagsága éppen, hogy a hatalom "korporatív" eszközökkel való érvényesítése (Kádár-kor!)

    

2. #13

   bendeguz1

   2012.01.30. - 15:43

   
   Előzmény:
   #12 mikhail2

   Neked nem tapsolok, pedig eléggé agyament vagy.

    

3. #12

   mikhail2

   2012.01.30. - 14:14

   
   Előzmény:
   #1 peep

   Látom te minden agyament ötlethez tapsolsz, ami a kormánytól jön
   Fogadjunk kint voltál a békemeneten is ;-), persze akkor nem csodálkozom...
   Szegény Michnainak ez az első nem kifejezetten szervilis írása, azt egyből beszólsz neki..

    

4. #11

   vadmadár

   2012.01.30. - 10:27

   
   Előzmény:
   #10 kgazda

   "Ha jól értem, akkor ezen az alapon Ön szerint tényleg kötelezővé kéne tenni a szakszervezeti tagságot is. Már csak és kizárólag a rend kedvéért."
   
   Szerintem egyáltalán nem ezt írta a #9-ben. Lényege, hogy a történelmi előzmények ismerete téves vélemény kialakításához vezethet.
   Azt már én teszem hozzá, hogy a vélemények olvastával egyre inkább látszik, hogy bár figyelemfelkeltésre a cikk nagyon jó, azonban a kamarai tagság és a szakszervezeti tagság összehasonlítása olyam, mintha almát mérnénk össze még csak nem is körtével, hanem talán gombával.
   
   "Az ötletet a vállalkozások (beleértve a Fidesz-kormánnyal ellenségesnek nem mondható viszonyban lévő nagyvállalkozókat is) szinte egyöntetűen utasítják el. "
   
   Mivel a javaslatot maga a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara honlapjáról emelte le a szerző - így ezen megállapítás sem lehet igaz. Valószínűleg van számos ellenzője a javaslatnak, azonban ezek közé nem tartozhatnak a jelenlegi kamarai tagok, bármilyen kereskedelmi vagy hasonló kamarai tagsággal is rendelkeznek.
   
   "Könnyen belátható, hogy ha a működés feltétele a kamarai tagsághoz kötött,..."
   
   A felvetés jogos ...lenne, ha itt megahtározott kamarákban való kötelező tagság lenne a tervezet, mint pl. az orvosi kamaránál. Az általam olvasottak szerint regisztrációról van szó, nem tagságról, aminek nem feltétele sem a helybeni kamara választása, sem az, hogy a tevékenységi kör megegyezzen. Teszem azt, regisztrálhat egy budapesti papírboltos a szegedi agrárkamarához is.
   Ahogyan az idézet tovább is folytatódik, az a kötelező TAGSÁG-ról szól, nem pedig a cikkben is említett kötelező REGISZTRÁCIÓról, tehát a helyzetben ugyan gondolatébresztőnek jó, hivatkozási alapnak viszont nem.

    

5. #10

   kgazda

   2012.01.30. - 08:45

   
   Előzmény:
   #9 pecsivallalkozo

   - Ha jól értem, akkor ezen az alapon Ön szerint tényleg kötelezővé kéne tenni a szakszervezeti tagságot is. Már csak és kizárólag a rend kedvéért.
   
   - Code civil, Napóleon, hmmm... Mintha éppen ez ellen a vád gondolna küzdeni O.V.
   
   - Árulja el, hogy a sarki egyszemélyes zöldségesnek, a kényszer-bétésnek stb. stb.mi a jó fene szüksége van egy ilyen "érdekvédelemre"? És a kamara mit fog csinálni a rá szakadt ötmilliárddal?
   
   Amúgy pedig ajánlom az alábbiakat a figyelmébe:
   
   http://www.komment.hu/tartalom/20110607-velemeny-a-kotelezo-kamarai-tagsag-visszalepes-a-kozepkorba.html?SYSref=NONE&cd=29&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&cmnt_page=1
   
   Vissza a céhrendszerbe!
   Tallián Miklós
   // 2011 // jún // 07
   Címkék:Matolcsy György, kötelező kamarai tagság
   
   Őszre csúszik annak a kamarai rendszer átalakításáról szóló törvényjavaslatnak a vitája, amely visszaállítaná a kötelező tagságot. Pár ezer forintért belépőt kapunk a középkori céhek világába, vagy tényleg van haszna ennek a módosításnak?
   
   
   Forrás: Wikimedia Commons/Joachim Müllerchen
   
   
   
   A kamarai tagdíjon és a tagságon csatázik az üzleti és az agrárlobbiAz [origo] vonatkozó cikke
   
   
   
   Az elmúlt egy évben a kormány szinte mindent át- vagy leginkább visszaalakított a 80-as évek "megreformált államközpontú" gazdaság- és társadalompolitikájának szellemiségében. Az elképzelések lényege, hogy a különféle érdekek érvényesítésére nem az erre legtermészetesebben alkalmas politikai képződmények (vagyis a pártok) szolgálnak, hanem az érdekeket az egységes államhatalom egyezteti a különböző, általa kijelölt "szakmai" szervezetekkel.
   
   Ebbe az irányvonalba illeszkedik egy olyan törekvés is, amely a nyugdíjrendszerről, az oktatásról és hasonlókról szóló viták árnyékában ugyan kevesebb zajt csap, mégis lényeges, és sajnos egyértelműen rossz irányba mutató lépésről van szó: a vállalkozások kötelező kamarai tagságának visszaállításáról. A kormányzat és a kamarák szerint ez a lépés mindenkinek előnyös volna: segítene a vállalkozások érdekképviseletében, garantálná a magasabb színvonalú szakmai munkát, és hasonlók. A kamarák nem mellesleg milliárdos összeghez jutnának a tagdíjakból, továbbá az állam által fizetett kiegészítésből, utóbbi az egyelőre nem részletezett közfeladatok ellátásáért járna.
   
   Az ötletet a vállalkozások (beleértve a Fidesz-kormánnyal ellenségesnek nem mondható viszonyban lévő nagyvállalkozókat is) szinte egyöntetűen utasítják el. Nem csoda, mert a kötelező kamarai tagság szó szerint középkori helyzetet teremtene, ráadásul újabb korporatív elemet hozna be a magyar közjogi rendszerbe. A kamarai tagság lényege ugyanis nem különbözik számottevően a céhek működésétől, ahol egy privát szervezet közhatalmi jogköröket kap arra, hogy eldöntse: ki és milyen feltételek mellett vállalkozhat, miközben (papíron) a tagok érdekeit is képviseli. Nehezen feloldható ellentmondás: egy szervezet egyszerre legyen pártatlan, megfelelően szigorú szakhatóság, és képviseljen hatékony lobbierőt.
   
   Az elképzelés több szempontból is hibás. Először is modern, nyugati típusú képviseleti demokráciákban nem illik közhatalmat adni olyan szervezetnek, amelyik nem a választott parlamentnek, kormánynak, esetleg a törvényhozó vagy végrehajtó hatalom más szerveinek tartozik elszámolással. Ez a megoldás felborítja a képviseleti demokrácia egyik alapját jelentő arányos reprezentációt: bizonyos csoportok érdekérvényesítő képessége megnő, anélkül, hogy erre a hagyományos képviseleti rendszerben felhatalmazást kaptak volna, vagy esetleg kiemelkedően eredményesek volnának, és így kiemelkedően járulnának hozzá a közterhek viseléséhez.
   
   Tudom, ennek Magyarországon és Európában - a civil szervezetek kultuszával kezdődően - nagy hagyománya van, de ettől még helytelen, és csökkenti a jogbiztonságot. Már épp elég rossz példát láttunk arra, milyen az, amikor a politika menetét nem választott, hanem korporatív elven kijelölt szervezetek irányítják. Gondoljunk csak a közmédiumok kuratóriumaira, az elnökválasztási hercehurcákra: annál alacsonyabb színvonalat azóta is csak ritkán sikerült elérni a magyar közéletben, pedig sok próbálkozás volt.
   
   Másodszor a tapasztalatok szerint a különféle, kamarákba tömörítendő szakmák, csoportok sem egységesek, számos érdek- és véleménykülönbség áll fenn az egyes vállalkozások, egyes tagok között. Könnyen belátható, hogy ha a működés feltétele a kamarai tagsághoz kötött, akkor a kamara véleményét meghatározó tagoknak, vezetőknek igen komoly eszközük lesz az esetleges ellenvélemények elhallgattatására. Aki kritizálja a vezetést, pillanatokon belül a működéshez szükséges tagsági viszony megszűnését veheti észre. Ezzel pedig a képviselet elve a szakmai szervezeteken belül is súlyosan sérülni fog.
   
   Harmadszor kérdéses, hogy a vállalkozások milyen előnyhöz jutnak. A korporatív modell miatt az állammal szembeni érdekérvényesítő képesség eleve meglehetősen csekély marad, és ezen még ront, hogy vélhetően az államnak komoly (informális) beleszólása lesz a tagokat sakkban tartani képes kamarai vezetőség kiválasztásába is. A magyar vállalkozások további, jellemzően komoly versenyhátrányt jelentő sajátosságaira (technológiai elmaradás, alacsony innováció, felkészületlen tulajdonosok) a kamara semmilyen választ nem képes adni. Ez a fajta érdekképviselet legfeljebb arra jó, hogy a vállalkozások saját rövid távú kényelmüket növelő, eközben azonban ügyfeleik életét nehezítő szabályok megszületését mozdítsák elő.
   
   A kötelező tagság ráadásul mindenkire többletterhet ró. Az állam a már így is működő, igen kiterjedt hatósági hálózat mellett még egy szervezetet finanszírozna, amikor egyébként a kiadások és a bürokrácia csökkentése a cél. A kvázi-hatósági ellenőrzés kiterjedne olyan területekre is, ahol a vevő elégedetlensége tökéletesen megfelelő minőségi kontrollt jelent. A vállalkozásoknak újabb anyagi és adminisztrációs terheket kellene viselniük, szintén a bürokráciacsökkentés jegyében. Ráadásul különösebb politikai haszna a kormányzatnak sem lesz belőle, a vállalkozói kamarák nem kifejezetten szavazómozgósító képességükről ismertek, az pedig az eddigi gyakorlat fényében kevéssé valószínű, hogy a kormányzat a szélesebb körű valódi partneri kommunikáció irányába indulna el.
   
   Hogy ezek után kinek és mire jó a kötelező kamarai tagság, hacsak nem tényleg egyszerűen a korporatív állammodell további erősítéséről van szó, rejtély.
   
   

    

6. #9

   pecsivallalkozo

   2012.01.30. - 08:29

   Szomorú a tudatlanság és a gyűlölet elegye. Elöször tud meg a történés hátterét, majd utána alkoss véleméynt. Fordítva teszed nem vagy komoly ember. A cikk csapnivaló manipulatív. A kamarákat a napoleni code civil alapján hozták létre szerte Európában, arra, hogy maguk a vállalkozók intézzék a gazdaság ügyeit önkormányzati alapon, törvényi felhatalmazással. A XIX század eleje óta automatikus tagságú egyfolytában minden kontinentális kamara. Hazánkban 1848-ban Szemere Bertalan készítette elő a kamarai törvényt, amely már csak 1850-ben lépett hatályba, és a Rákosi korszakig végig automatikus tagságot írt elő. Itthon 1980-as években indult újra a kamara, a rendszerváltásban jelentős szerepe volt, majd 1994-től (Antall kormány) visszaállították az automatikus tagságot. Orbán 1999-ben eltörölte, de látnia kellett, hogy a kamarák milyen fejlesztő szereppel, és nemzetgazdasági stabilizáló erővel rendelkeznek Nyugaton. Itthon 3-szor államosították és verték szét őket a vészkorszakokban, legutóbb a multik követelésre 1999-ben... http://www.pbkik.hu/index.php?id=19164 a kötelező regsiztrációról...és a tröténetükről dióhélyban. Cogito ergo sum, de csak akkor...

    

7. #8

   Rodin

   2012.01.29. - 19:36

   A vak is látja, ez szervesen illeszkedik a kormány vállalkozóbarát politikájába!
   (Pontosabban: - csak a vak látja!)

    

8. #7

   KajánTatárÚr

   2012.01.29. - 17:19

   Rendkívül jó dolog, ha a szerző a cím megválasztásakor már tudja, hogy mit fog írni, esetleg a cikk megírása után ad csak címet cikkének. A cím olvasásakor az ötletet (kötelező szaksz. tagság) olyan hülyeségnek tartottam, hogy el sem akartam olvasni.
   Unaloműzésből aztán mégis elolvastam. A cikk elovasása után viszont egyértelművé vált, hogy MA NEM akar kötelező szakszervezeti tagságot.
   A címben akkor miért követeli?

    

9. #6

   balint60

   2012.01.29. - 16:45

   2009. szeptember közepétől a hozzászólások kaotikus körülmények között és magyarázat nélküli felszámolásáig voltam a HVO rendszeres olvasója és hozzászólója.
   
   Többször fordult elő, hogy nem értettem egyet MA-val, akit gyakorta élesen kritizáltam is.
   
   Mostani jegyzetének viszont minden sorával egyetértek. Utalását az egyéni képviselői indítványra, az Orbán-rezsim általánossá vált és a jogállamiságot romboló törvényhozási gyakorlatára különösen nagyra értékelem.
   
   A meghirdetett "szerénység és alázat" helyett a "megteszem, mert megtehetem" arroganciája érvényesül nap, mint nap.

    

10. #5

    megilaci

    2012.01.29. - 15:40

    Már befizettem, valóban számlát azt nem adtak! 5000 ft regisztrációs díj , de csak munkátatóknak. Az is igaz ,hogy a kamara szervez tájékoztató oktatást most februárban. Ez a Pécsi Ipari és kereskedelmi kamara. Ha valakit nem érdekel a megjelent gazdasági szabályok akkor azoknak "felesleges " pénz kidobás. Engem érdekel!!!

     

11. #4

    vacsi

    2012.01.29. - 14:28

    Sok-sok dolgozó így is éhbérért dolgozik! Miért fizetne olyasmiért, amire semmi szüksége! A szakszervezetek semmit nem tesznek, a sztrájkok csak a nép mindennapjait nehezítik, de eredményt még soha nem értek el vele, hacsak azt nem, hogy a vezetőik jól élnek. Ezért fizessünk?!

     

12. #3

    basatu

    2012.01.29. - 13:14

    Ilyen eszement ötletek miatt az újságíróknak is bevezetnék egy új adófajtát,az un."balgasági adót",kötelező jelleggel!

     

13. #2

    sanyibacsi56

    2012.01.29. - 12:30

    Sőt kötelező párttagságot vezetnék be.
    
    Egyből kiderülne melyik pártnak milyen a támogatottsága, és nem lenne több székház sikkasztás,pártpénzlopás egyik pártrészéről sem.
    
    Igaz ilyen esetben lehet a fidess és Orbán is éhen halna,a többi pártról nem is beszélve.
    

     

14. #1

    peep

    2012.01.29. - 11:58

    Drága Michnai úr!
    Természetesen igaza van, de ez nem más, mint vízgereblyézés.
    A költségvetésnek pénzre van szüksége, mert a megjelölt - vállalt - cél másként nem tartható.
    Lehet persze cinikusan is hozzáállni a problémához.
    Én úgy gondolom, hogy lesz még hasonló alkalma ahhoz, hogy ál érdekvédőként, ál tiltakozóként, ál odamondóként csillogjon, de ettől még a szükség marad a nagy úr.
    És azt gondolom, még mindig tisztességesebb, na jó legyen célszerűen tisztességesebb, hogy olyasmivel jön elő a pénzügyi kormányzat, amely egyéb, jobb időkben minden hullámverés nélkül lefuttatható lenne, mi több, még egyetértően is állnánk hozzá.
    
    Ilyen például a bejelentett gépjármű rendszám csere is. A regionális rendszer már több évtizedes igény, a legutóbbi - a nyolcvanas évek végi - csere során is sokan követelték annak alkalmazását, de az akkori belügyi szervek úgy ítélték meg, nincs rá szükség.
    
    Nem kell félni, jön a következő ötlet és újra lehet kezdeni a fikázást; és ez már így lesz addig, amíg a gazdaság rendbe nem jön!