Magyarország a változás mellett döntött: jól döntöttünk. Jön a politikai fordulat, ezt követően megindulhat a gazdaságpolitika fordulata, ami váltást hoz a gazdasági filozófiában. Az elmúlt nyolc kudarcos évben követett féllábas gazdasági filozófia helyett két lábra állunk: egyszerre állunk majd az állam és a piac, a belföld és az export, a hagyományos és a kreatív ágazatok, a vidék és a főváros, a hazai kisvállalatok és globális cégek, a termelés és a szolgáltatás, a reálgazdaság és a pénz, a beruházás és fogyasztás, valamint a növekedés és egyensúly kettőseire.

A hibás neoliberális gazdaságfilozófia helyett új iránytűt választunk: a józan észre, a bevált mintákra és a magyar értékrendre építjük a gazdaságpolitikát. Jövőképünk középpontjába a gazdasági felzárkózást és a társadalmi felemelkedést állítjuk, tehát 2010-2030 között, húsz év alatt célul tűzzük ki az akkori átlagos uniós fejlettségi és életminőségi szint elérését. Munkára, vállalkozásra és tudásra építjük a gazdaság felzárkózását. Megnyitjuk az erkölcs, a hit és a bizalom forrásait. Beindítjuk a növekedés motorjait, mert kizárólag gyors gazdasági növekedés révén érhetjük el nemzetpolitikai céljainkat: a népesség gyarapodását, a nemzet anyagi, szellemi és lelki erőben való megerősödését, szabadságunk megőrzését.

Magyarország versenyben áll a világgal és az idővel. Sikerünk a versenyre való képességünktől függ. Ma a globális gazdaság és az unió egyik legkevésbé versenyképes országa vagyunk: az elmúlt nyolc év alatt kiestünk a világ 30 legversenyképesebb országa közül, és lezuhantunk a legkevésbé versenyképesek 60 fölötti zónájába. Aki veszít a gazdasági versenyben, az élet többi területén sem lehet nyertes. Az idővel is versenyt futunk: siker nélkül ránk záródik a népesedési, egészségügyi, öregedési, elvándorlási, államadóssági, foglalkoztatási, beruházási és többi csapda.

A növekedéshez helyre kell állítani az állam és az üzleti élet közötti bizalmat. Az üzleti vállalkozások képesek beruházni, munkahelyet teremteni, termelni és adót fizetni, de megrendült a bizalmuk az állam működésében, ezért ma lehetőségeik alatt teljesítenek. A bizalom helyreállításához az új kormánynak gyorsan és eltökélten le kell építenie a vállalkozásokat terhelő bürokráciát, továbbá csökkenteni kell az adószintet és az adók számát.

A feladat nagyságát jól jelzi egy, a Világbank "Doing business" felmérésére épülő tanulmány, amely szerint a világ 183 országa közül a 151. helyen vagyunk a vállalkozásokat terhelő összes adó terén, ahol Szlovénia a 75., Lengyelország a 98., Románia a 108., és még Szlovákia is előttünk, a 130. helyen áll. Hasonlóan siralmas a helyezésünk az adózással kapcsolatos bürokrácia terén. Magyarországon 330 óra kell a teljes adózással kapcsolatos adminisztrációhoz, Írországban 76, Észtországban 81, de még Horvátországban is csak 196 óra. Ezzel a világ 137. legbürokratikusabb országa vagyunk. A legkirívóbb a foglalkoztatással kapcsolatos bürokrácia: nálunk 203 órát, Írországban 36, Észtországban 24 és Horvátországban is csak 96 órát kell foglalkozni a munkával kapcsolatos adminisztrációval: csoda-e, hogy nálunk a legalacsonyabb a foglalkoztatási ráta az unióban?

Az adóterhelés csökkentésére és a gazdasági bürokrácia leépítésére kormányzati program kell: célokkal és határidőkkel. Nem tűzhetünk ki kisebb célt, mint legfeljebb négy év alatt legalább a harmadolást: mind az adóterhelésben, mind a bürokráciában a következő kormányzati ciklusban faragjunk le legalább egyharmadot a mai terhelésből, tehát helyezésünkből. Ha ezt sikerrel elvégezzük, akkor 100 alatti helyen leszünk 2014-re az adóterhelés és bürokrácia terén, és innen vághatunk majd egy újabb harmadot.