Eljött volna az ateizmus vége?

Vallási reneszánsz

Matolcsy György
Utolsó módosítás:: 2012.05.24. - 04:06
Létrehozás:: 2009.12.24. - 13:20

2009.12.24. - 13:20

Miért lesz egyre több hívő a világban? Milyen úton jár Európa és Amerika? Mi köti össze a vallást és a modernséget? Miben hisznek a kínaiak?

hirdetés

A világ vezető gazdasági hetilapjának - The Economist - főszerkesztője és vezető munkatársa eddigi négy kitűnő közös könyvükben a világot alakító legfontosabb erőkről írtak. Legújabb kötetükben a vallásról, mert korunkban a globális vallási újjászületésben látják a világunkat alakító erőt.

A felvilágosodás hatására az elmúlt kétszáz évben Európában szakadás jött létre vallás és modernség között. A francia polgárság a régi rendszer három pillérének - arisztokrácia, egyház és királyság - ledöntésével célozta meg a szabadságot és a demokráciát, ezért választani kellett hit és egyház, valamint tudomány és haladás között. Bár Einstein szerint "a tudomány csak botorkál hit nélkül, és a hit vak tudomány nélkül", az európai értelmiség jelentős része elfogadta, hogy csak az lehet modern, aki megszabadul a vallás fogságából. Amerika másik úton indult el, mert az alapítók mélyen vallásosak voltak, és a szabadság, demokrácia és kapitalizmus megépítéséhez nem kellett ledönteni az egyház hatalmát, mert ilyen nem létezett Amerikában. Ezért ma száz francia közül csak tíz gondolja, hogy fontos a vallás, szemben 85 százalék amerikaival. Száz britből pedig csak hat jár rendszeresen templomba, miközben az oroszok 84 százaléka vallja hívőnek magát.

Hit, vallás és egyház globális előretörést mutatnak. A világ négy legnagyobb vallásához - kereszténység, iszlám, buddhizmus és hinduizmus - tartozók 1900-ban az emberiség 67 százalékát tették ki, 2005-ben 73 százalékot, 2050-ben pedig 80-ra nőhet a súlyuk. Bár a törzsi kis vallásokból a nagyokhoz pártolnak a hívők, így ez is meghúzódik a négy nagy előretörése mögött, annyi biztos, hogy a vallásosság nem gyengül, hanem erősödik. 1900-ban tízmillió keresztény volt Afrikában, ma négyszázmillió, az afrikai népesség fele. Kínában már 64 millió protestánst és 22 millió katolikust számlálnak, 2050-re Kína lehet a világ legnagyobb keresztény és muzulmán állama. A modernség és a globalizáció nem ölte meg a vallást, épp fordítva, megerősítette. A demokrácia és a piac, valamint a technológia és az ésszerűség összefonódott a hittel és a vallással: egymást erősítik, ahelyett hogy gyengítenék.

Ráadásul az erős és nem a gyenge vallások törnek előre. Az evangélikus kereszténység északon hódít, a fundamentalista iszlám délen. A Közel-Keleten a vallást visszaszorító Nasszer, Ben-Gurion, a perzsa Pahlavi sah és a keresztény-szocialista palesztin vezetők helyére a Hamasz, a zsidó telepesek és a cionista keresztények léptek. Atatürk országát ma vallási párt kormányozza, Irán síita iszlám állam. Mintha nem a vallás, hanem az ateizmus vége jött volna el. Jeruzsálemtől Salt Lake Cityig - a mormonok központjáig - a demográfia az erős vallásokat táplálja: a mélyen vallásosak előbb házasodnak és sokkal több gyermeket vállalnak, mint a világiak, egy ortodox zsidó nő háromszor annyi gyermeket, mint egy nem vallásos. A nyugati világ liberális értelmiségét egyre inkább kínozza a gondolat: mi van akkor, ha a világi Európa, Manhattan és Harvard nem a szabály, hanem a kivétel lesz századunkban?

Talán a legérdekesebb, ami Kínában történik. Az 1982-es alkotmány öt vallást ismer el - buddhizmus, taoizmus, iszlám, protestáns és katolikus -, és a kormány erőteljesen támogatja a taoizmus és a konfuciánus eszmék terjedését. A keresztény vallások közül a protestáns erősebb, mint a katolikus, 55 ezer hivatalos protestáns templom és közel ötezer katolikus működik Kínában, továbbá az otthoni "vallási helyeket" is engedélyezik 25 főig. Miért hódít a kereszténység? A kínai üzletemberek egy része úgy gondolja, hogy Amerika és Európa sikere a keresztény eszméken alapszik. A vallás a siker igazi forrása, mert erkölcsi alapot ad a pénzügyi emelkedésnek, és közösséget teremt a magányos egyénekből.

Igazuk is van.

Megosztom:

cikk értékelése
jelenlegi érték
szavazatok száma:: 509

Kapcsolódó hozzászólások

Új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!

#3

pad78

2010.02.11. - 11:11

Egyszer már ugyanitt szóvá tettem, amikor Balla Eszter Obama beiktatásáról írt cikkében ugyanezt a hibát követte el - úgy tűnik, hogy a HV szerzőgárdájának ingerküszöbét nem sikerült elérnem. Az, ami az angolban "evangelical", az a magyarban "evangelikál", esetleg (bár ez félreérthetőbb) "evangéliumi". Az "evangélikus" angolul "lutheran" lenne. És az evangélikus egyház iránti tiszteletem kifejezése mellett sem mondhatnám, hogy a Lutheránus Világszövetség tagegyházai számban olyan mértékben növekednének ("hódítanának"), ami kivételes lenne. Ellentétben a legkülönbözőbb felekezeti hátterű evangelikál közösségekkel.

Ez kb. ugyanaz a szintű tévedés, mintha a HV szerkesztői a praktikust és a pragmatikust kevernék következetesen össze. Bár mindkettő ugyanabból a görög szóból származik (jelen esetben az evangéliumból), de az evangélikus egy 16. századi ébredési mozgalomban megszületett közösség neve, az evangelikál viszont egy 19-20. (és 21.?) századi teológiai gondolkozásmód összefoglaló neve. A kettő között számos kapcsolat van, nem véletlen, hogy mindkettő (magyar) nevében az evangélium szó melléknévi alakja szerepel, számos evangélikus egyben evangelikál is, de az evangelikálok között így is nem túl jelentős kisebbséget alkotnak. Akit érdekel a téma, Alister McGrath Bevezetés a keresztyén teológiába c. könyvében (Osiris kiadó) emlékeim szerint pár oldal terjedelemben foglalkozik az evangelikalizmussal. Az evangelikál gondolkozás súlypontjait pedig jól összefoglalja John Stott Egy az Úr, egy a hit c. írása (Harmat kiadó). Mindkettőt ajánlom a HV szerzőinek szíves figyelmébe!
#2

pillfe

2010.02.03. - 20:02

Miért törnek előre a vallások?
Először is ki tette fel ezt a kérdést? A "nagy " vallások vezetői, vagy a pórnép?
Az emberi"állat" fejlődése során mindig is vallásos volt. És ebben a "tévhitében"
mindig olyan kérdésekre kereste a választ, amit az adott kor színvonalán nem
lehetett megmagyarázni. És az egyházak-legyen az Marduk hívői, Bikaisten
imádói, a kereszténység, az iszlám-soha nem azt keresték, hogy mi jó a hívőknek,
hanem hogy nekik-mint önkiválasztott kasztnak-mindig alehető legnagyobb befolyása
legyen a tömegekre. És soha semmitől nem riadtak vissza.
A ma embere ebben a mocskos,globalizált világban elvesztette a lába alól a talajt.
Kell neki valami fogódzó, valami, amiben némi megnyugvást remélhet, hisz sorsát
valójában nem ő határozza meg, hanem mindig valami külső erő, mit ő nem tud
befolyásolni. A vallás-legyen bármilyen-szellemi fogódzó az egyén számára!!!
#1

mokus

2010.01.25. - 16:39

Szeretteim, megint egy cikk, melynek írója világis ismeretekből lehet hogy jó, de Einsteintől vett gondolat megállja a helyét. Amit a világ vallásnak nevez, az nem más mint az emberi szerkesztésű ismeretek (pl. teológia) Isten ismerete fölé helyezése. Hóseás könyve 4/6 "Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkűl való. Mivelhogy te megvetetted atudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról." János 15/5 "Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők; aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt; mert nálam nélkűl semmit sem cselekedhettek." Az itt olvasott - énbennem, őbenne - fogalmak meghatározását a János 17 fejezetből megtudhatjátok. Nem lehet kitalálni, mert minden írva van. Nem kell szégyelni a Bibliát hanem elolvasni kell.