Niall Ferguson - korunk egyik legjobb és legnagyobb hatású történésze, a Harvard és az Oxford Egyetem professzora, kitűnő könyvek szerzője - új elmélettel állt elő a birodalmak sorsát illetően. Eddig a történészek, tudósok, sőt művészek szinte egyhangúan azt vallották, hogy a birodalmaknak életciklusa és ritmusa van: megszületnek, felemelkednek, hanyatlanak, majd összeomlanak. Thomas Cole 1830-as évek közepén festett képein egy birodalom öt állapota látszik: a vad állam, az agrárállam, a kereskedelmi birodalom, a lángokban álló állam és a vég. Az itáliai filozófus, Giambattista Vico minden civilizációt három szakaszra tagol: az isteni, a hősies és az emberi korszakra. Hegel és Marx dialektikusan írták le a történelmet, szintén ritmust, szakaszokat láttak az idő szövetében. Oswald Spengler német történész a 19. századot a Nyugat hanyatlásaként írta le: "...ez a Nyugat tele, a materializmus és a kétkedés győzelme, a szocializmus, parlamentarizmus és pénz kora."

Arnold Toynbee brit történész szerint a civilizációkat ciklikusan kihívások érik, ezekre válaszolnak, majd lehanyatlanak. A legújabban Paul Kennedy amerikai történész 1987-ben megjelent nagy munkájában a nagy birodalmak felemelkedését az ipari növekedéshez köti, a hanyatlást pedig a túlvállaláshoz, amikor a birodalom költségei túl magasra szöknek a GDP-hez képest. Jared Diamond antropológus is hosszú szakaszokról ír: a maják több évszázados túlnépesedéssel tették tönkre környezetüket és tűntek el. A ciklikus elmélet szerint az amerikai birodalom azért hanyatlik majd, mert az államadósság fenntarthatatlan lesz: 2020-ra Kína és 2050-re India is lehagyja a gazdasági erő terén: érvényesül a birodalmak ciklikus történelme, de lassan, hosszú hanyatlással.

Ferguson azonban azt mondja, hogy a birodalmak hanyatlását nem hosszú hullámok, ritmusok okozzák, hanem nagyon rövid, váratlan események. A birodalmak, akár a többi nagy élő rendszer, így a félmilliós termeszhangya-közösségek vagy a több milliárd idegsejtből építkező emberi agy, igen összetett rendszerek. Minél fejlettebb, ezért összetettebb egy rendszer, annál sérülékenyebb: egy kis külső hatás óriási és előre föl nem mérhető változást kelt benne. A birodalmak, ahogy minden nagy rendszer, a rend és káosz határán működnek, így könnyen kerülnek kritikus állapotba. Egy apró hatásra egyensúlyból válságba fordulnak át: az Amazonas vidékén felszáll egy pillangó, és hurrikán söpör végig Dél-Anglián. A háborúk, forradalmak, pénzügyi válságok és birodalmi összeomlások valójában ilyen kis, váratlan események miatt következnek be. Nem hosszú évszázadok, évtizedek logikus halmozódása, hanem egy pillanat irracionális eseménye váltja ki a felfordulást. Az első világháborút hagyományosan a Török Birodalom 1870 utáni balkáni meggyengülésére vagy az 1897 utáni német tengeriflotta-építésre vezetik vissza, valójában azonban 1914, a szarajevói merénylet nyarán sorra hibáztak a diplomaták, és ez indította el, mindenki legnagyobb megdöbbenésére, a háborút.

A legújabb közgazdaság - W. Brian Arthur és a többiek - már zárójelbe teszi Adam Smith elméletét a "láthatatlan kézről", helyére egy összetett rendszer kerül, amelyben szétszórt szereplők központi irányítás nélkül, sokrétegű szervezeti hálókban folyamatosan alkalmazkodnak, szünet nélkül termelnek új piaci réseket, és semmi sincs egyensúlyban. Ez az új közgazdaság a Szilícium-völgy és az internet világa, a bonyolult rendszerek valósága.

Az amerikai birodalmat éppoly gyors összeomlás fenyegeti, mint a többi nagy birodalmat. Amikor már nem hiszik el, hogy képes úrrá lenni pénzügyi gondjain, akkor beüt valami váratlan, és jön a hirtelen birodalmi vég.