ARTURO MARI: TALÁLKOZUNK A PARADICSOMBAN

Kü­lön­le­ges könyv je­lent meg ta­valy de­cem­ber­ben. Ar­tu­ro Ma­ri, hat pá­pa fo­tó­sa köz­zé­tet­te II. Já­nos Pál pá­pá­ról szó­ló em­lé­ke­it, fo­tói kí­sé­re­té­ben. Az el­sõ len­gyel ki­adás után im­már ma­gya­rul is ol­vas­ha­tó kö­tet a He­ti Vá­lasz Ki­adó gon­do­zá­sá­ban és a Mis­sio Ch­ris­ti Ala­pít­vány köz­re­mû­kö­dé­sé­vel lá­tott nap­vi­lá­got, Ta­lál­ko­zunk a pa­ra­di­csom­ban cím­mel. Ar­tu­ro Ma­ri fi­úi sze­re­tet­tel szól a pá­pa min­den­nap­ja­i­ról, fel­vil­lant­ja szo­ká­sa­it, ta­lál­ko­zá­sa­it ál­lam­fõk­kel, sze­gé­nyek­kel vagy épp lep­rá­sok­kal. Meg­ta­pasz­tal­hat­juk cso­da­té­võ ha­tal­mát, lel­ki- és aka­rat­ere­jét, majd a be­teg­sé­gé­vel ví­vott he­ro­i­kus küz­del­mét, föl­di „ta­lál­ko­zá­sa­it", el­mél­ke­dé­se­it Krisz­tus­sal. Ar­tu­ro Ma­rit szin­te fia­ként sze­ret­te és „vi­sel­te el" na­pon­ta ma­ga mel­lett a pá­pa. A könyv bu­da­pes­ti be­mu­ta­tó­ján ta­lál­koz­hat­tunk a pá­pa fo­tó­sá­val. Meg­ha­tó egy­sze­rû­ség­gel, ez­ál­tal hi­te­le­sen idéz­te fel pá­lyá­ja kez­de­tét és leg­meg­ka­póbb em­lé­ke­it II. Já­nos Pál pá­pá­ról. Ugyan­ilyen ih­let­tel és sze­re­tet­tel em­lé­ke­zik a kö­tet­ben a szent­atyá­ról. Elõ­sza­vá­ban Er­dõ Pé­ter bí­bo­ros így fo­gal­maz: „Ar­tu­ro Ma­ri­nak meg­ada­tott, hogy II. Já­nos Pál­hoz va­ló kö­zel­sé­ge ré­vén em­lé­ke­ze­te a fény­ké­pe­zõ­gép len­csé­jé­hez ha­son­ló­an fo­gad­has­sa ma­gá­ba a pá­pa sze­mé­lyes ki­su­gár­zá­sá­nak leg­ap­róbb rész­le­te­it is." A Ta­lál­ko­zunk a pa­ra­di­csom­ban lí­rai ké­pe­ket és em­lé­ke­ket idéz fel a pá­pá­ról, sok sze­mé­lyes tör­té­ne­ten át. Ki­vá­ló kér­de­zõ­jé­nek, Ja­ros­law Mi­ko­la­jews­ki­nek a kér­dé­sei nyo­mán a fo­tós egyik em­lé­ket fû­zi a má­sik­ba, az ol­va­só pe­dig ha­lad ve­le elõ­re, egy­re mé­lyebb­re, il­let­ve ma­gas­sá­gok­ba re­pül, ál­lam­fõk­kel ta­lál­ko­zik, majd lep­rá­sok kö­zött ta­lál­ja ma­gát. Te­réz anya ar­ca is fel­vil­lan, ahogy a pá­pá­val együtt imád­koz­nak a vi­lág sze­gé­nye­i­ért. Majd be­pil­lant­ha­tunk a pá­pa dol­go­zó­szo­bá­já­ba, ima­ká­pol­ná­já­ba, s vé­ge­ze­tül - cso­dás „uta­zá­sunk" vé­gén - tér­det hajt­ha­tunk II. Já­nos Pál pá­pa ha­lá­los ágya elõtt. A könyv - a mil­li­ók ál­tal sze­re­tett pá­pa élet­út­já­ról szó­ló lí­rai írás - le­te­he­tet­len. Meg­tud­hat­juk pél­dá­ul: az 1981. má­jus 13-i me­rény­let után csak­is cso­da ment­het­te meg õt. „A go­lyó - mond­ta Cru­cit­ti pro­fesszor Ar­tu­ro Ma­ri elé tart­va a rönt­gen­fel­vé­telt - egy bi­zo­nyos pon­ton irányt vál­tott, mint­ha egy acél­da­rab­ba üt­kö­zött vol­na. Ez egy­sze­rû­en fel­fog­ha­tat­lan, hi­szen tes­té­nek ezen pont­ja ki­zá­ró­lag lágy ré­szek­bõl áll, még egy csont sin­csen a go­lyó kö­ze­lé­ben. Hogy ez mind ho­gyan tör­tént, azt csak a leg­szen­tebb Szûz­anya tud­ja" - nyi­lat­koz­ta a pá­pa or­vo­sa. Ar­tu­ro Ma­ri em­lé­kei ré­vén meg­tud­hat­juk, a len­gyel pá­pa ho­gyan gyó­gyí­tott ha­lá­los be­te­ge­ket, ho­gyan adott erõt egy vá­rat­la­nul hoz­zá lá­to­ga­tó hu­szon­nyolc éves to­ló­ko­csis hal­dok­ló­nak, aki ha­lá­la elõtt lát­ni akar­ta a pá­pát. „A Szent­atya húsz per­cen ke­resz­tül tér­de­pelt imád­koz­va, és a fiú ke­zét fog­ta. Az­után fel­állt, meg­ölel­te és meg­ál­dot­ta õt, majd fe­hér kön­tö­sét ki­gom­bol­va le­vet­te lán­cát, és a fiú nya­ká­ba akasz­tot­ta. Ez­után új­ra meg­si­mo­gat­ta és meg­csó­kol­ta. Tá­vo­zá­suk­kor a fi­a­tal­em­ber ké­zen fog­ta a pá­pát, és így bú­csú­zott: »Szent­atyám, iga­zán há­lás va­gyok. Éle­tem leg­gyö­nyö­rûbb nap­ja volt. Csak egyet mond­ha­tok: kö­szö­nöm. Ta­lál­ko­zunk a pa­ra­di­csom­ban.« Egy­ál­ta­lán nem volt két­ség­be­es­ve, mo­so­lya pe­dig azt su­gall­ta, egy má­sik, még gyö­nyö­rûbb ta­lál­ko­zás­ra ké­szül..." Ma­ri - akit a pá­pa e sza­vak­kal mu­ta­tott be Bill Clin­ton el­nök­nek: „Mint­ha a fi­am len­ne" - így em­lé­ke­zik vissza a szent­atyá­ra: „Lát­szó­lag egé­szen kü­lön­bö­zõ ese­tek­rõl van szó; a fi­a­tal­em­ber, aki így bú­csú­zik: »Ta­lál­ko­zunk a pa­ra­di­csom­ban«, a rák­be­teg asszony, aki­nek vissza­tér az egész­sé­ge, az ör­dög­tõl meg­szállt lány, aki­nek a pá­pa a nyu­gal­mát ad­ja vissza, vagy a lep­rá­sok, akik­nek sa­ját ke­zé­vel ad en­ni. Szá­mom­ra ezek a pil­la­na­tok va­la­mi­ben még­is kö­zö­sek: az iga­zi »cre­do« pil­la­na­tai. Ami­kor a szent­atya a »szol­gák szol­gá­ja­ként« ha­tá­roz­ta meg ma­gát, va­ló­ban az volt." Len­gyel­or­szág­ban há­rom­száz­ezer pél­dány­ban fo­gyott el Ar­tu­ro Ma­ri II. Já­nos Pál pá­pá­ról szó­ló szen­zá­ci­ós köny­ve - idéz­te fel a kö­tet si­ke­rét be­ve­ze­tõ­jé­ben Bo­ró­kai Gá­bor. A mû­vet köz­re­adó He­ti Vá­lasz lap­igaz­ga­tó-fõ­szer­kesz­tõ­je úgy vé­li, Ma­gyar­or­szá­gon is sze­re­tik és tisz­te­lik annyi­ra II. Já­nos Pál pá­pát az em­be­rek, hogy ez a kö­tet meg­ta­lál­ja majd ol­va­só­it. A kötet meg­je­len­te­té­sé­nek szán­dé­ká­val a Mis­sio Ch­ris­ti Ala­pít­vány ke­res­te meg a ki­adót. Ka­rol Wojty­la pá­pá­vá vá­lasz­tá­sá­nak har­min­ca­dik év­for­du­ló­ja ad­ta az al­kal­mat ar­ra, hogy a ki­ad­vány ma­gya­rul is kéz­be ve­he­tõ le­gyen. A pá­pa fo­tó­sa a bu­da­pes­ti be­szél­ge­té­sen fel­idéz­te pá­lyá­ja kez­de­tét: szin­te gyer­mek­ként ke­rült a Va­ti­kán hi­va­ta­los lap­já­nak, a L' Os­ser­va­to­re Ro­ma­nó­nak a fo­tó­ro­va­tá­hoz. Több mint öt­ven­éves mun­kás­sá­ga alatt hat pá­pát fény­ké­pe­zett. Fel­ele­ve­ní­tet­te, hogy a vi­lág­há­bo­rú alatt és az azt kö­ve­tõ évek­ben te­vé­keny­ke­dõ XII. Pi­us pá­pa után, amint a szi­go­rú pro­to­koll-elõ­írá­sok eny­hül­tek, mi­ként vált mind nyi­tot­tab­bá a Va­ti­kán, és ho­gyan vál­tak a fo­tók a pá­pák hi­va­ta­los út­ja­i­nak és sze­mé­lyes éle­tük­nek a ré­sze­i­vé. Ar­tu­ro Ma­ri hi­va­tá­sa II. Já­nos Pál pá­pa alatt tel­je­sed­he­tett ki, aki­nek hu­szon­hét éven ke­resz­tül volt hi­va­ta­los és sze­mé­lyes fo­tó­sa. En­nek meg­fe­le­lõ­en na­pon­ta két na­pi­ren­det ka­pott, az egyik tar­tal­maz­ta a hi­va­ta­los, míg a má­sik a pri­vát prog­ra­mo­kat. Az egy­ház­fõ­höz kap­cso­ló­dó leg­szebb em­lé­kei kö­zül ket­tõt emelt ki: ami­kor a pá­pa min­den egész­ség­ügyi és biz­ton­sá­gi óv­in­téz­ke­dés­re fittyet hány­va vé­gig­ölelt több száz lep­rást, il­let­ve ami­kor né­hány órá­val a ha­lá­la elõtt ma­gá­hoz hí­vat­ta õt, hogy meg­kö­szön­je sok­éves mun­ká­ját. Ezek a tör­té­ne­tek mu­tat­ják iga­zán, mek­ko­ra sze­re­tet és mennyi em­ber­ség volt ben­ne - mond­ta Ar­tu­ro Ma­ri, aki ma is ap­ja­ként tisz­te­li II. Já­nos Pál pá­pát. A kö­tet hí­võ­nek és hi­tet­len­nek egy­aránt ki­vá­ló aján­dék.

Fri­gyesy Ág­nes - Evangélikus Élet