"Fontos látni, hogy milyen adottságot kaptam az Úristentől, mire van szüksége a világnak, és én milyen indíttatást érzek - ahol ez a három metszi egymást, ott van a helyem" mondja a katolikus hitoktató-nevelő, aki húsz év fölszentelt papi szolgálat után megnősült, és azóta boldog családapaként építi tovább egyházát.

"Ha bármilyen kisugárzásom van, az nem tőlem van, hanem fentről kaptam" - vallja a református hitű tudós-tanár, nemzetközi hírű akadémikus, aki szerint a keresztény élet legfontosabb kérdése az, miként sáfárkodik valaki azokkal a talentumokkal, amelyekkel Isten ajándékozta meg. "Nem szeretném, ha a végső elszámoláskor a földet kellene lesöprögetnem az elásott talentumaimról. Ott tartok, hogy már ötvenegy százalékban örömöt szerzek a környezetemnek, és hasznosabb vagyok, mint káros" - von mérleget érett felnőtté válásáról az evangélikus vándortanító, aki magatartás-kultúrát tanít országszerte. "Egy kedves rokonom mondta egyszer, miután életében először vett részt egy péntek esti sabbáti családi vacsorán: Ez fantasztikus! Olyan, mintha minden héten karácsony lenne!" - meséli a fiatal rabbi, aki azt tartja küldetésének, hogy magyar zsidó nemzetiségű tanítóként minél többekkel megismertesse ősei vallását, kultúráját, hagyományait.

Négy ember, négy vallomás abból a huszonkettőből, amely a Mit ad Isten? című könyvben olvasható. A Heti Válasz Kiadó gondozásában megjelent interjúkötetben huszonkét értelmiségi, közéleti személyiség vall életéről, hitéről, hivatásáról, útkereséséről, küzdelmeiről, fordulópontjairól a hetilap munkatársaival beszélgetve, szokatlan mélységben és megrendítő őszinteséggel föltárva magát a nyilvánosság előtt. A tizenöt katolikus, négy református, egy-egy evangélikus, hit gyülekezetebeli és zsidó interjúalany között vannak lelkészek, gyógyítók, tanítók-nevelők, írók, színészek, közéleti szereplők, jelenlegi és volt országgyűlési képviselők is. Különböző nemű, korú, felfogású, foglalkozású, célú emberek, akik hitüket is többféleképpen élik és vallják meg. Két tulajdonság mégis összeköti őket: egyfelől hiteles emberek, szavaiknak súlya van, és tetteikkel, életükkel igazolt fedezete; másfelől mindannyian talentumos emberek. Tudják, milyen adottságot, ajándékot adott nekik a teremtő és gondviselő Isten, és azzal is tisztában vannak, hogy kötelességük minél jobban sáfárkodni a rájuk bízott talentumokkal.

Ahogy egyikük, egy hétgyermekes családanya fogalmaz SzentÁgostont idézve: az a lényeg, hogy az ajándékképpen kapott isteni szeretetet és a benne rejlő erőt úgy adjuk át másoknak, hogy jó cselekedetekre sarkallja őket.

Ha végigolvassuk ezeket a beszélgetéseket, kivételes szellemi élményt, üdítő lelki táplálékot kapunk, és átsugárzik ránk az erő, amely segít kijutni mégoly siralmasnak és reménytelennek tűnő jelenlegi helyzetünkből is.