Ne higgyük, hogy egy vágó szórakozásból kiretusálja valaki képét, hogy bármilyen felelőssége van a történtekben. A riporter, a napi felelős szerkesztő - őket is el lehet marasztalni, csakhogy a felelősség nem az övék.

A hal a fejétől bűzlik.

És az nem érv, hogy a közmédia régen is pártos volt, hát most is az. A kétharmad arra adott esélyt, hogy politika- és mutyivezérelt tévé helyett közszolgálat születhessen. Az ellenkezője látszik megvalósulni. Nem véletlen, hogy Cohn-Bendit-hamisítás, Lomnici-kitakarás szintű borzalmakra korábban nem volt példa. Az meg a cinizmus csúcsa, hogy az előbbi anyagot készítő Papp Dánielt hírfőnökké nevezték ki az eset után; de a rendszerből fakadóan ez logikus. Hiszen csak az elvárásnak tett eleget.

Büntetést, kirúgást a valódi felelős érdemelne; az, aki ukázokat osztogat, ki tudja, milyen megfontolásból. Nem tudom egyébként, milyen haszon reményében. Komolyan gondolja bárki, hogy a kormány szája íze szerinti megszólalóknak, híreknek köszönhetően akár csak politikai haszon is keletkezik? Hogy nem hiteltelenedik el a közszolgálat? Hogy lehet hatásában jelentős kormánypropagandát összehozni valódi diktatúra híján?


Szerintem nem lehet. Ahhoz, hogy agymosni lehessen, tankok, Lenin-fiúk kellenek, besúgók, meg egy kézben lévő információs hatalom, nem pedig egy-két mérsékelt nézettségű közcsatorna plusz rengeteg másik, net stb. Ilyen körülmények között diktatúrát - szerencsére - nem lehet összehozni. Nem is állítom, hogy bárki akarná.

Ilyen módszerekkel legfeljebb egy diktatúra paródiáját lehet prezentálni. Amint azt most sikerült is.