Az elmúlt három évben Boszniát csak ideiglenes ügyvivő képviselte Szerbiában, mert a belgrádi külügyminisztérium egyetlen szarajevói diplomata misszióvezetői kinevezéséhez sem járult hozzá.

Ezzel párhuzamosan a boszniai szerbek azt hangoztatták, hogy ki akarnak válni a három nemzetet - a horvátokat és bosnyákokat is - tömörítő államszövetségből. Belgrád támogatta határon túli nemzetrészeinek elszakadási törekvéseit, azzal a reménnyel, hogy a kiválást a Szerbiával való egyesülés fogja követni. E folyamat akkor erősödött fel, amikor két éve Koszovó Belgrád hozzájárulása nélkül kikiáltotta függetlenségét. A szerbek országuk megcsonkítását a boszniai területek megszerzésével akarták ellentételezni. Mind ez ideig a külföld ellenállása akadályozta meg a boszniai államszövetség szétesését, viszont a problémát egyetlen nagyhatalom sem akarta érdemben kezelni.

Pedig a Bosznia létét garantáló 1995-ös daytoni szerződés kikényszerítésével, majd négy évvel később a koszovói albánok tömeges legyilkolását megakadályozó NATO-bombázással, két éve pedig a volt szerb tartomány függetlenségének támogatásával Washington jelen volt a Balkánon. Az új amerikai adminisztráció energiájának nagy részét azonban elvonja Irak, Afganisztán, Irán és a Közel-Kelet. Oroszország, amely Szerbia hagyományos szövetségese, most már inkább "nagyban" játszik, s külpolitikáját elsősorban az Egyesült Államokkal és Kínával való versengés határozza meg.

E "pillanatnyi" nemzetközi nagyhatalmi légüres térbe nyomult be az egyre ambiciózusabb külpolitikát folytató, a regionális nagyhatalmi státuszt megcélozó Törökország. Az ankarai kormány kihasználta, hogy jó kapcsolatokat ápol az ugyancsak muszlim bosnyákokkal, és a jelentős török beruházások révén kiváló viszonyt épített ki Szerbiával is. A múlt hét végén sikerült is Ankarában tető alá hozni a hármas találkozót, melynek révén - legalábbis egyelőre - lekerült a napirendről Bosznia szétdarabolásának ügye.