Miért fogadott hallgatást egészen mostanáig?

Amikor bejelentettem lemondásomat, tudtam, hogy hatalmas munka vár rám. Február 27-re, vagyis két hónap alatt el kellett készítenem az átadást-átvételt egy korrekt gazdasági mérleggel, ami nem könnyű feladat egy közhasznú szervezet esetében. Nem akartam, hogy lemondásom után visszamutogassanak rám, ezért két hónapon át keményen dolgoztam a csapatommal. Azért sem akartam nyilatkozni, mert nem szerettem volna, hogy szétcincálják az elmúlt négy év munkáját. Így viszont a tények magukért beszélnek.

Nyilván tudja, hogy távozásával sokaknak okoz örömet.

A labdarúgás az egész országot érdekli, és mint sok minden mást, a helyére kell tenni. Ez viszont csak teljes társadalmi támogatottsággal megy. Sok gonddal és vitával terhelt volt az én időszakom, kemény döntéseket is kellett hoznom, amelyek gyakran megosztóak voltak. Úgy érzem, a munkatársaimmal elindított folyamat jó alapot ad a folytatáshoz. Munkásembernek tartom magamat a labdarúgáson belül, és nem élősködőnek. Azért állok fel, hogy amiért dolgoztam, az működjön.

Sok mindent a szemére vetettek az elmúlt négy évben. Mi az, amit utólag ön is hibás döntésnek tart?

Akkora mennyiségű munkánál, amit az elmúlt négy évben végeztem, biztosan voltak vitatható döntéseim. Talán átgondoltabban, nagyobb konszenzussal kellett volna kezelnem pár kérdést, s jobban kellett volna kommunikálnom az eredményeket. Mivel nagy volt az elvárás, sokszor gyorsan kellett döntenem, például személyi kérdésekben. A főtitkár kiválasztásánál magam is meglepődtem, hogy milyen nehezen találok komoly menedzsmenttapasztalatokkal rendelkező, több nyelven beszélő munkatársat. Szakmailag pedig egyetlen dolgot csinálnék másképp: hamarabb nyúlnék a legfelsőbb szintű bajnokság minőségi változtatásához, bármennyire nehéz terepről van is szó.

A magyar focit sokan teljesen leírták. Ön miként látja a sportágat?

Nem rózsaszín a kép, de nem is olyan sötét, mint amilyen "magyarosan" mi akarjuk látni. A FIFA és az UEFA sokkal többre becsüli a magyar labdarúgást, mint mi. Ők az eredményekből indulnak ki, nem értik, hogy mi történik nálunk, s a magyar labdarúgás elmúlt ötven évének legsikeresebb időszakaként tekintenek arra az útra, amelyen az elmúlt négy évben elindultunk.

Hát, mostanában inkább csak diplomáciai sikerről lehet beszélni - ilyen például a Puskás-díj létrejötte.

És miközben ez óriási elismerés volt a FIFA részéről, nálunk azon folyt a polemizálás, hogy itthon kié is a díj. Nos, a Puskás-díj Magyarország sikere; rengeteg magyar ember két és fél éves munkája van benne. Nekem egyébként elsősorban nem a pénzért, hanem az összefogásért kellett megküzdenem az elmúlt években. Mert ha van közös akarat és program, szép lassan anyagi erőforrás is kerül hozzá. Ennek köszönhető a telki futballközpont, Európa legszebb és legkorszerűbb edzőközpontja, amiért szinte keresztes hadjáratot kellett vívnunk. Az önkormányzatokkal együttműködő Ollé programmal szemben is nagy volt az ellenállás, pedig a FIFA a világ egyik legjobb futballprogramjának tartja. Sok támadást kaptam Erwin Koeman szövetségi kapitány miatt is, holott jelenleg ő a magyar labdarúgás egyetlen európai szinten elismert személyisége.

Ezek alapján úgy tűnik, mintha négyéves tevékenysége valóságos diadalmenet lett volna...

Nincsenek politikusi ambícióim, de igaz a mondás: "Egy politikus a máért, egy államférfi a jövőért él." Mi minden programunkat a jövőnek dolgoztuk ki, de azokat Magyarországon társadalmi szinten elismertetni lehetetlen. Tízéves korom óta tagja vagyok a magyar labdarúgócsaládnak. Életem egyik fontos időszaka volt az elmúlt négy év. Labdaszedőként kezdtem, elnökként végeztem. Nem rossz pálya, amit sok munkával befutottam.


KISTELEKI ISTVÁN

1952-ben született Budapesten • Kertészmérnök, labdarúgó, edző, vállalkozó, sportvezető. • 1981-ben szerzett labdarúgó-szakedzői diplomát, 1989-ben elvégezte a kölni edzőképzőt. • 1971-től 1983-ig több csapatban játszott, edzőként a Vasas, a BVSC, az MTK és az Újpest trénere volt. • 2006. február 27-én választották meg az MLSZ elnökének.