Történelmi jelentőségű a kinevezése?

Romániában az a mondás járta, hogy akkor lesz az országnak magyar kulturális minisztere, amikor az Egyesült Államokban megválasztják az első színes bőrű elnököt. Mára mindkettő megvalósult. Nem állítom, hogy a rádióelnökség ennek egyenes következménye, de a kulturális tárca működése is hozzájárult, hogy az előítéletek vaskos falai meginogjanak. Még nem omlottak le - elég elolvasni a kinevezésemet kísérő reakciókat.

Az előítéletek miatt sikerült botrányosra a megválasztása a bukaresti parlamentben? Az ellenzéki szociáldemokraták kivonulással tiltakoztak az RMDSZ "huligánnak" nevezett jelöltje ellen.

Az ellenzék egy része számára felfoghatatlan, hogy magyar lehet a rádió elnöke. De utána sokan közülük odajöttek, és mondták: nincs gondjuk velem, sőt, de hát ez a politika.

Az európai színháztörténet legfiatalabb színigazgatójaként nemcsak életet lehelt a haldokló temesvári színházba, de virágzó művészeti központtá tette. Később viszont közhivatalnok lett: mi hajtja az újabb kihívások felé?

Korábbi váltásaim mindig azonos partitúra szerint történtek. Ahhoz, hogy Temesváron színész lehessek, a terhes örökség miatt újra kellett gondolni a színházat, és igazgatónak kellett lennem. Vezetőként viszont pengeélen táncoltam a jog szabályok dzsungelében. Egy igazgatónak néha mindkét lábával a törvény túloldalán kellett lavíroznia, hogy működtetni tudja a színházat. Ez a tapasztalat varázsolt át a barikád túloldalára. Minisztériumi munkám során számos jogszabály született, ami megkönnyíti az előadóművészek helyzetét.

De hogy került egyenesen a "lövészárokba", a média világába?

Ez most valóban kicsit más, de nem annyira. A közrádió Romániában is fontos kulturális szerepet tölt be: zenekarai vannak, kiadóvállalatot működtet, sokszínűséget közvetít.

Miben kellene változtatni?

Biztos vannak részletekben megbúvó problémák, de az irányvonal szerintem jó. A román közrádió gazdag hagyományokra épül, pénzügyileg kiegyensúlyozott, és elindult az európai szintű, XXI. századi hangzás irányába. Megőrizte szavahihetőségét is, amit az emberek hajdanán így fogalmaztak meg: igaz, mert a rádióban hallottuk.

Színészként kiérdemelte a "varázslatos", "áthatóan vonzó", "mágikus" jelzőket. Játszik még?

Nem szeretnék elszakadni sem a színpadtól, sem a filmtől. Hamarosan bemutatják Elek Judit rendezésében a Visszatérés című román-magyar-svéd koprodukciót, amiben a főszerepet alakítom. A bukaresti operettszínházban pedig a Kerényi Miklós Gábor rendezte Rómeó és Júliában játszom. Izgalmas előadás: amikor Budapesten szerepeltünk, a Montague családot magyar művészek alakították, a Capuletet bukarestiek, Romániában pedig fordítva. Az állam és az egyház képviselői természetesen két nyelven énekeltek. Mindkét országban nagy szeretettel fogadták. A forradalom után pár évvel egy hasonló rendezés még hatalmasat bukott.

Határon túli magyarként szerepet kapott a Nemzeti Színház első előadásában, Az ember tragédiájában. Nem fordult meg a fejében, hogy nyugatabbra szerződjön?

De, megfordult. Kaptam is ajánlatot - no, nem Magyarországról, a magyarázat szerint ugyanis senki nem kívánt gyakorló színigazgatót beengedni a színházába. De én szeretem Románia sajátosságát, amely kicsit a Balkán közelségéből, kicsit a latin vérből fakad, és arról szól, hogy itt soha semmi nem egyforma, nem unalmas. Naponta történik olyan, amire az ember nem számít, és ez adja az élet sava-borsát.

Ahogy itt mondani szoktuk: kalandvágyból otthon maradt?

Ezt még nem hallottam, de tetszik, megjegyzem!


DEMETER ANDRÁS ISTVÁN

1969-ben született Marosvásárhelyen. • 1992-ben végez a marosvásárhelyi színiakadémián. • 1993-2004-ig a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója. • 1998-1999-ig kulturális menedzser szak, Dijon. • 1996-2002-ig a Csepűrágó Ünnep főszervezője. • 2005-2007-ig a kulturális tárcánál főigazgató. • 2007-2009-ig államtitkár.