A korábbi kormányok ellenálltak az Eurotransplant invitálásának, mondván, nem akarnak szerveket exportálni.

Az más helyzet volt, akkor a szakma sem volt egységes.

Az elmúlt két évben azonban több gyermek életét mentették meg a szervezet segítségével. Most nettó szervkiszállítók leszünk, mert ez az ára annak, hogy itthon több ember kapjon életesélyt?

Nem, az Eurotransplant új vezetése az egyensúly elvét alkalmazza, a szervezet szervelosztóként, és nem szervnyerőként működik. Ha egy külföldi beteg életét egy magyar donor májával lehet megmenteni, akkor cserébe egy magyar beteg külföldi segítséget kap. Ha öt máj kerül ki az országból, öt is érkezik.

Csakhogy az orvosok kevés beteget vesznek várólistára, emiatt olyanok is meghalnak, akiknek az életét megmenthetnék. Ha belső gondjainkat sem tudjuk megoldani, mit várunk az Eurotransplanttól?

Egy arkhimédészi pontot, amelynek segítségével kimozdíthatjuk a világunkat. Óriási nyomás lesz rajtunk, hogy növeljük a szív- és a tüdővárólistáinkat, mert e nélkül ebből a két szervből valóban nettó exportőrök leszünk. Mindent elárul, hogy az egész országban mindössze kilenc ember vár új tüdőre.

Donorszámban nem állunk rosszul, 2009-ben 15,9 jutott egymillió lakosra, ezzel megelőztük Németországot (15,5). Miben segíthet mégis a csatlakozás?

Kinyílik számunkra a világ. Miért legyen jobb egy burgenlandi beteg életkilátása, mint a határ túloldalán élő magyaré? Az évi 150 hazai donor nem elég a gyermekek vagy a sürgős esetek megmentésére. Horvátország csatlakozása óta 350 százalékkal növelte teljesítményét, ma Európa éllovasa, holott 2005-ben még csak fele annyi szervet ültettek át, mint mi.

A tavalyi növekedés után itthon jelentős a visszaesés. 2010-ben ilyenkor már 265 vesét ültettek át, idén eddig 179-et. Mi történt?

Tavaly volt egy programunk, melynek révén kilenc kórházban dolgozhatott egy-egy szervkoordinátor, ez önmagában 14 százalékkal növelte a szervátültetések számát. A kísérlet sikerült, csakhogy véget ért, emiatt a visszaesés. Szeretnénk, ha 45 kórházban dolgozhatna koordinátor, mert az ugrásszerű javulást hozna. Szócska Miklós egészségügyi államtitkár ígérete szerint egy-hárommilliárd többletforintot kaphat a transzplantáció ügye.

Kutatja a romák és nem romák túlélési esélyét a transzplantáció során. Nálunk szokatlan ez a megközelítés, pedig Angliában a várandós nők etnikai csoportját is feljegyzik, mert óriási lehet az eltérés közöttük a koraszülés kockázatában.

Amerikában is rögzíteni kell, ha egy beteg afroamerikai, mert még a gyógyszert is máshogy kell adagolni nála. A romáknál nagyobb a szervkilökődés veszélye, mivel rendszerint már kaptak vért nem cigány személytől, és az ellenanyag jelen van a szervezetükben. A tízéves túlélési arány a nem cigányoknál 57, a romáknál viszont csak 34 százalék. A kockázatot egy rokonuktól kapott szervvel azonban jelentősen csökkenteni lehet.

Az államtitkár a héten bejelentette, hogy a szakma készen áll arra, hogy Bécsből hazahozzák a tüdőátültetést. Mire van még szükség a transzplantációhoz?

Bécsből hazatelepülne Lang György sebész, és félmilliárd forintnyi fejlesztésre van szükség az induláshoz. Ám ehhez politikai döntés kell; az a száz diplomás, aki egy szervátültetésen egyszerre dolgozik, már készen áll.


Langer Róbert

1966-ban született Csornán, Sopronban nevelkedett. 1992-ben végezte el a Semmelweis Egyetemet, majd Heidelbergben tanult. 1994-től a transzplantációs klinika munkatársa, közben 3 évig Houstonban dolgozott. 2009-től a klinikaigazgató, július óta az egyetem rektorhelyettese. Nős, négy gyermek édesapja.