Sikertelen volt a hétvégi dán rakétakísérlet, mely során Peter Madsen hobbifeltaláló és Kristian von Bengston űrhajózási mérnök saját sufnituning űreszközüket kívánták fellőni. A tervek szerint a kilenc méter hosszúságú, Tycho Brahe XV. századi dán csillagászról elnevezett jármű 30 kilométeres magasságig jutott volna, fedélzetén egy hetven kilós bábuval, és ejtőernyők segítségével zuhant volna a Balti-tengerbe.

A rakétát és a kilövőállványt még múlt kedden indították el Koppenhága kikötőjéből a Bornholm szigeten lévő Nexo városába. A fejlesztők szóvivője, Sophie Dalgaard azonban arról tájékoztatta a sajtót, hogy a kísérletet egy biztosíték - illetve más források szerint egy szelep - hibája meghiúsította. A kudarc nem vette el a kísérletező dánok kedvét, újra próbálkozni fognak, bár ennek időpontja még nem dőlt el. Annyi mindenesetre biztos, hogy szeptember 17-ig van engedélyük arra, hogy a bornholmi katonai kísérleti telepről fellőjék a rakétát.

A dánok elképzelése szerint négy éven belül lehetővé válik, hogy rakétájukkal embert küldjenek az űrbe. Kérdéses ugyanakkor, hogy ki vállalkozna beülni a 300 ezer koronás fejlesztésbe, ami átszámítva mintegy 11 és fél millió forintnak felel meg. "Annyiba került, mint egy jobb autó Dániában, vagy mint egy NASA űrrepülő ajtókilincse" - nyilatkozta a költségekről Bengson.

A költséghatékonyság magyarázatát a felhasznált alapanyagokban kell keresni. Az 1,6 tonnás rakéta hőpajzsát nyolc réteg parafából készítették, melyet a tervezők egy szőnyegboltban szereztek be. A szelepek elfagyásának megakadályozására egy háromezer forintos hajszárítót alkalmaztak - a technológia talán a szentendrei HÉV utastájékoztató-rendszeréből is ismert lehet. A szerkezetet összetartó csavarokat többnyire építőanyag-áruházakban vásárolták.

"Tudjuk, hogy a NASA-nál azt gondolják rólunk, hogy hiányzik egy kerekünk. Ez kétségkívül a valaha készített legegyszerűbb űrrakéta. A leghétköznapibb anyagokat használtuk, s ez egyelőre csak egy kísérlet" - részletezte a koncepciót az alkotó. Az első repülések alkalmával egyébként azt is szerették volna megmérni, mekkora terhelés érné az űrkapszulában utazó személyt.

A projektet kidolgozó Copenhagen Suborbitals nevű vállalkozás költségkerete mindössze 70 ezer dollárra rúgott, mely magánadományokból és szponzori pénzekből gyűlt össze. Az úszó indítóplatformot Peter Madsen korábban házilag készített tengeralattjárója, a Nautilus vontatta a kilövés helyszínére.

A rakéta megalkotása egy 19 fős csapat érdeme, többen önkéntes alapon segítették a mű megszületését. A kapszulát a Mercury, Gemini és az Apollo űrhajók inspirálták, de kialakításuk azoknál lényegesen egyszerűbb, meghajtásához folyékony oxigént és poliuretánt használnak - írja az Űrvilág nevű internetes oldal. Ahhoz, hogy élő emberrel is a levegőbe emelkedhessenek, legalább négy tökéletes tesztrepülés szükséges.

A leendő pilótákra nem várna fényűzés, a rakéta csúcsán egy szűk helyen kellene teljesíteniük a repülést, kisebb manőverező hajtóművek és botkormány segítségével tudnák változtatni a rakéta helyzetét. Mindezt a másfél percig tartó súlytalanság élményének átélése érdekében. A tervezők szerint a Copenhagen Suborbitals sosem lesz profitérdekelt vállalkozás, de örülnének neki, ha ötleteiket mások átvennék és továbbfejlesztenék.