A párizsi iparművészeti múzeumnak (Musée des Arts Décoratifs) Guillaume Cerutti, a Sotheby's France elnöke adta át a művészettörténeti értékű, kalandos történetű hangszert.

A pianínót 1900-ben Coquelin Cadet, a Comédie Francaise színművésze rendelte meg, de aztán nem tudta kifizetni. A párizsi világkiállításon a mechanikát készítő Herz zongoragyár állította ki és ott díjat is nyert, majd Germaine Dulac színésznő vásárolta meg. Lánya 1938-ban az iparművészeti múzeumnak adományozta, majd onnan a náci megszállás idején eltűnt.

Azt, hogy ez mikor történt, csak jóval később nyomozták ki, ugyanis hosszú időn át fel sem figyeltek a hangszer hiányára. 1974-ben azonban a Galerie de Luxembourg kiállítást szervezett Carabin emlékére, ennek katalógusában szerepelt a zongora, amelyet szerencsére még jóval a háború előtt lefényképeztek. A Musée des Arts Décoratifs elhatározta, hogy visszaszerzi a hangszert, az azonban csak 1981-ben került elő, méghozzá az Atlanti-óceán túlsó partján. Egy 1960 óta az Egyesült Államokban élő francia nő ajánlotta fel a New York-i Sotheby's számára. Az árverési ház felkutatta a különös hangszer eredetét, és - mint azt a héten lezajlott átadás alkalmából kiadott közleményében kiemelte - haladéktalanul felvette a kapcsolatot a párizsi múzeummal.

Az eladó, aki közlése szerint a szüleitől örökölte a míves pianínót, nem vitatta, hogy a Carabin-mintázta különleges hangszerről lehet szó, de ragaszkodott annak elismeréséhez, hogy jóhiszeműen járt el. Az érintettek közötti tárgyalások elhúzódtak, az eladó az 1990-es években elhunyt. Ekkor újabb kutatás kezdődött annak kiderítésére, hogy kit, kiket illet meg a tulajdonjog. Béatrice Salmon, a párizsi múzeum igazgatónője szerint ettől fogva az volt a probléma, hogy nem volt kivel tárgyalni.

Ez magyarázza, hogy a zongora három évtizeden át a Sotheby's raktárában várt sorsának tisztázására. Végül sikerült jogi megoldást találni, így kerülhetett vissza régi helyére a Carabin-zongora - csaknem hét évtized után.