Fotó: Csapó József, Centrál Színház

Október 14-én mutatták be az Egy nyári éj mosolyát. A bemutatón minden a tervek szerint haladt, elégedett-e a végeredménnyel?

Nagyon boldog voltam a premieren. A nyáron pár alkalommal játszottuk a darabot Keszthelyen, és két hetet szántunk az angol színházakban szokásos, úgynevezett műszaki próbákra. Ezeken a teljes zenekarral, világítással, hanggal, jelmezekkel és díszlettel próbáltunk, hogy minden technikai részlet a helyén legyen. Úgy gondolom, a színészek fantasztikus teljesítményt nyújtottak.

Másfél évig tartott, míg Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója elhozta a darabot Magyarországra. Hogyhogy ilyen sokáig húzódott az engedélyeztetési procedúra?

Tamás még Angliában látta a darabot, utána kereste meg az eredeti előadást kiállító színházat. A kezdeti tárgyalások és egyeztetések után beletelt egy időbe, mire megtaláltuk azokat az időpontokat, amelyek mindenki számára jók voltak. Aztán beindulhattak a meghallgatások, majd a próbafolyamat.

Az Egy nyári éj mosolya nem tartozik a szokványos zenevilágú sikermusicalek közé, mint például Az operaház fantomja, vagy a West Side Story, melynek Sondheim írta a dalszövegeit. A magyar nézők számára talán kissé idegen is ez a kifejezésmód. Hogyan írná körül a darab stílusát?

Valóban különbözik a hagyományos musicalektől, és inkább nevezném egy prózai darabnak, zenével kiegészítve. Ebben kétségkívül közrejátszik, hogy a darab alapjául egy Bergman-film szolgált, és erősen befolyásolta Csehov és Shakespeare. A dalok és a zene inkább egy olyan szerkezetet alkotnak, ami stilisztikailag összetartja a darabot.

Engedik-e néha, hogy a rendezés az adott ország ízlésének megfelelően eltérjen az eredetitől?

A darab felépítése és hangulata ugyanaz, mint a londoni előadásé. Ami különbség adódik, az a színészek játékának köszönhető - egészen más előadás jön létre. És hozzátenném, hogy a magyar közönség más pontokon nevet.

A darab sajtótájékoztatóján valóban úgy fogalmazott, az előadás a magyar színészek szakmai színvonalától „egyedi". Ez alatt pontosan mit ért?

Feltűnt, hogy a magyar színészek különösen rugalmasak és kreatívak, mindig képesek improvizálni, kitalálni új dolgokat. Ragyogó szereposztásunk volt - lenyűgözött a humorhoz, énekléshez való tehetségük, hiteles játékuk.

Ennek ellenére akadtak nehézségek rendezés során?

A magyar társulati rendszerben dolgozni számomra elég nagy kihívás volt, a színészek ugyanis gyakran nem voltak elérhetőek más kötelezettségeik miatt. A nyelvi különbségek különösen kezdetben problémát jelentettek, de ezeket a nagyszerű tolmácsnak és dramaturgnak köszönhetően sikerült áthidalni.

A darab főszereplői, Nagy-Kálóczy Eszter, Törőcsik Mari, Kovács Patrícia, Egyházi Géza ismert magyar színészek, Patai Anna egy tévés tehetségkutatóban tűnt fel, Gergely Róbert színészt és énekest pedig popzenei múltja miatt szinte mindenki ismeri Magyarországon. A meghallgatások során valóban csak a rátermettség számított, vagy szerepet játszott az is, hogy mekkora vonzerővel bíznak majd?

Nem mondanám, hogy ez számított. Néha közöltek háttérinformációkat a jelentkezőkről, de nem ez volt a lényeg. Énektehetség, a fizikai megjelenés, a színészi játék volt a fontos, és szerencsére sikerült a legváltozatosabb karaktereket összeválogatni. Kovács Patrícia és Egyházi Géza, akik a bárónőt és a bárót alakítják, teljesen különböző színészi háttérrel rendelkeznek, mégis a legizgalmasabb párt alkották a színpadon, hiszen a szerepeik is annyira ellentétesek.

Ezt a darabot a Broadway-en olyan sztárokkal játszották, mint Chaterine-Zeta Jones és Angela Lansbury. Odakint milyen szempontok szerint válogatják a főszerepeket?

Londonban szintén egy óriási, mindenki számára nyitott meghallgatást tartunk. A Broadway-en szintén vannak meghallgatások, de ott fontos az is, hogy a közönség számára ismert sztárokat szerepeltessenek. 

Mit gondol a magyar színházakról? Igaz, hogy az angol zenés színház precízebb, pontosabb?

Nem láttam elég magyar darabot ahhoz, hogy véleményt formáljak róluk. Mindenképp különbség, hogy a végső próbafolyamatok másként zajlanak, de nyilván ez a magyar színházi szakembereknél bevált. Nálunk a műszaki próbák során sokáig próbálják külön-külön a darab egyes részeit, hogy minden stimmeljen, itt egy hét a főpróbahét. Trevors Nunn rendezéséről elmondható, hogy nagyon precíz, és Angliában a világítási rendszerek is nagyon pontosak, minden kiszámított. Így a színészeknek kevesebb lehetősége van variálni. És ahogy megfigyeltem, a repertoár rendszer Magyarországon nagy szabadságot ad a színészek.