A Csak a szél című filmdrámát, melynek munkacíme Szállnak a varjak volt, a 2008 júliusa és 2009 augusztusa között történt romák elleni merényletsorozat inspirálta. A Csak a szél egy cigánycsalád egyetlen napját mutatja be, kora hajnaltól késő éjszakáig. A magyar-német-francia koprodukcióban készült film vezető producerei Mécs Mónika és Muhi András (Inforg-M&M Film). 

Muhi András a Heti Válasznak elmondta: „Még a Womb németországi utómunkálatai során hallott hírt a tatárszentgyörgyi eseményekről. Producereként boldog voltam, hogy Bence rögtön és nagyon határozottan kijelentette, hogy az ügyből kiindulva mindenképpen filmet akar csinálni. Tulajdonképpen azért jött haza Berlinből – egyéb filmes ajánlatokat visszautasítva -, hogy ezzel a témával foglalkozzon.

Bár a 3,6 millió eurós költségvetésű Womb után számos tervvel megkeresték, ő inkább vállalta az itthoni low bugdet körülményeket (A Csak a szél nagyjából 150 millió forintos összköltségvetése még Magyarországon is alacsonynak számít – a szerk.), csak hogy elkészíthesse ezt a filmet. Hazatérését követően egy éven át járta az országot, hogy szereplőket és helyszíneket keressen. Szerintem nincs olyan magyar cigánysor, ahol ő ne járt volna, komoly rálátása van tehát a romák jelenlegi életkörülményeiről."

A film története tehát nem kapcsolódik direkt módon a valós eseményekhez, nem követi a nyilvánosságra hozott nyomozati anyagot. Az Alföldön forgatott film amatőr főszereplőkkel készült: Toldi Katalinnal, Lendvai Gyöngyivel, Sárkány Lajossal, Toldi Györggyel. A mellékszerepekben hivatásos színészek is láthatók: Egyed Attila, Végh Zsolt, Vasvári Emese, Törőcsik Franciska, Kaszás Gergő. Fliegauf Bence korábbi alkotótársaival dolgozott újra együtt: a film operatőre Lovasi Zoltán (Rengeteg), vágója pedig Xavier Box (Womb).

Még a berlini premier előtt nyilatkozott a Heti Válasznak Andy Vajna, a nemzeti filmipar megújításáért felelős kormánybiztos: „Mivel a Csak a szél utómunkálatai jelenleg is zajlanak Berlinben,még nem láttam a filmet. De látatlanul is elmondható: ebbe a versenybe bekerülni már önmagában dicsőség. A Magyar Nemzeti Filmalap számára az európai koprodukciók a jövőben is fontosak lesznek."

Vajna ezen kívül azt is elmondta:három film kapott gyártási támogatást a Nemzeti Filmalaptól, Ujj Mészáros Károly Liza, a rókatündér, Szász János A nagy füzet és Nemes Gyula Zéró című filmje, így ezek a produkciók idén már forognak majd.

Fliegauf Benedek az MTI-nek elmondta, „kinyílt egy kapu" a szívében és a fejében az ehhez hasonló „szociális tartalmú" filmek iránt. Régebben „rengeteget foglalkoztam szociológiával, szociográfiával és szociálpszichológiával, nagyon szerettem ilyen témájú írásokat olvasni" – idézte fel.

„Aztán a filmjeim eltereltek egy másik irányba. Az inkább egy belső utazás volt. Most viszont nagyon örülök, hogy csináltam egy ilyen filmet, amely valós eseményekre reflektál" – fűzte hozzá. „Biztos, hogy folytatni fogom" ezt az utat – hangsúlyozta. A Csak a szél forgatásakor az volt a céljuk, hogy olyan filmet készítsenek, amelyben az alkotók együtt léteznek a szereplőkkel. „Hogy az ő világukban létezve mindenki áldozatnak érezze magát is."

A tekintélyes német konzervatív napilap hétfői számában „Talán ki kell vándorolnom" címmel interjút közöl Fliegauf Benedekkel. Ebben a rendező arra a kérdésre válaszolva, hogy miként változott a film fogadtatása Magyarországon annak hatására, hogy beválogatták a Berlinale programjába, a művész kifejtette: érdekes módon „Magyarországon most mindenki" igen jó véleménnyel van a filmről, és számos „hivatalos ember" hangoztatja, hogy mindig is támogatta az alkotás létrejöttét. Ez „feltételezhetően hazugság" – vetette fel az interjú készítője, mire Fliegauf megjegyezte, hogy néhány emberrel kapcsolatban valóban ez lehet a helyzet.

Hozzátette: pár hónappal ezelőtt „az állam részéről" felmerült az igény, hogy a film „ne ennyire drasztikusan" mutassa be az állapotokat. Mivel azonban a költségvetésnek csupán 10 százaléka származott állami forrásból, ezt a szándékot nem sikerült érvényesíteni.

A Die Welt újságírója szerint „másként fogalmazva Magyarországon cenzúrázzák a filmeket". Fliegauf Bence válaszában azt mondta: „Ezzel óvatos lennék. Nem tudom, mi történt volna, ha a pénz 90 százaléka jön az államtól. Senki sem próbálta leállítani a projektet. Én ezt érteném cenzúra alatt."

Arra a kérdésre válaszolva, hogy a változtatásokat igénylők mit mondtak arról, hogy miért kellett volna módosításokat eszközölni a filmen, a rendező elmondta: zajlik egy folyamat Magyarországon, amelyet nem ért. E folyamatot a félelem irányítja. „Azt mondták nekünk, legyünk tekintettel arra, hogy milyen rossz képet kaphat Európa Magyarországról. Én azonban művészként aztán tényleg nem gondolok erre. Jó filmet akarok csinálni."

A filmrendező kifejtette: egyelőre „demokráciában látom magunkat". Hozzátette: egyelőre elmondhatja, hogy büszke magyarságára, ugyanakkor tapasztal egy trendet, amely a problémákkal való szembenézés elmaradásában nyilvánul meg. „Az a legnagyobb aggodalmam, hogy Európában mindenütt kudarcnak minősítjük a demokrácia kísérletét és elindulunk a kínai úton" – tette hozzá.